Túl az első tanéven – ilyen magyar diákként a Harvardon tanulni

Eduline: Mikor döntötted el, hogy a Harvardon szeretnél tanulni?

Lontay Olivér: Amerikában születtem és ott is éltem 10 éves koromig, majd a családdal hazaköltöztünk Magyarországra. Már akkor megfogott a kinti oktatási rendszer szabadsága, hogy minden tárgynál a lényegre, és nem pedig a mennyiségre koncentrálnak, ezért nem volt kérdés, hogy Amerikában szeretnék járni egyetemre. A Harvard pedig az egyik legjobb felsőoktatási intézmény, ahol a legjobb professzoroktól tanulhatok.

Hogyan készültél annak idején a felvételire?

Mivel amerikai egyetemeken, köztük a Harvardon is nemcsak a tanulmányi átlagot nézik, hanem az iskolán kívüli tevékenységet is. A versenyeredmények közül pedig a nemzetköziek jobban számítanak, mint például a hazaiak. Én például két éve elindultam a High School Business Challenge-n, ahol a nemzetközi fordulóban második helyezést értem el. Erre is kellett készülni, de azért összességében jóval kevesebbet, mint mondjuk egy matek OKTV-döntőre.

Több amerikai egyetemre is jelentkeztem, és a felvételi folyamat során pedig igyekeztem megmutatni a proaktív, kezdeményező oldalamat is. Végül 10 egyetemre, köztünk a Berkeley-re is felvettek, én pedig végül a Harvard mellett döntöttem.

Milyen hamar tudtál beilleszkedni?

Egész könnyen ment a beilleszkedés: erre az egyetem megadja azért a lehetőséget. Elsősorban van egy egész nagy nemzetközi közösség jópár európai diákkal, akik hasonló szituációban voltak mint én, és velük könnyen lehetett összebarátkozni. Ezen kívül majdnem minden étkezésnél összegyűlik az egész első évfolyam, szóval mindig van kivel ismerkedni.

Hány tárgyat vettél fel az elmúlt szemeszterekben?

Az első évben a Harvardon sem kell szakosodni, így csak két-három tárgyat vettem fel, ezek között szerepelt a General Education is, ami egy általános tudást ad, de hallgattam olyan tárgyat is, ami a mesterséges intelligencia és az etika kapcsolatát vizsgálta.

Milyen egy előadás a Harvardon? Bejön a professzor, kivetít egy diasort és beszél róla?

Persze, ez is a része (nevet), de ez inkább egyfajta felvezetés. A Harvardon nagyon figyelnek arra, hogy ne csak hallgasd, amit a professzor mond, hanem neked is legyen véleményed, gondolatod az adott témáról, ez kint sokkal nagyobb hangsúlyt kap.

A szemináriumokon, amit rendre egy idősebb hallgató tart, rengeteg a diskurzus, ahol az adott témában ki kell fejtened a véleményed, és nem üldögélhetsz csendben, megbújva a hátsó sorban.

Arról nem is beszélve, hogy van olyan tárgy, amiből csak szeminárium van, de abból heti három, és nagyjából mindegyik órára van beadandó. Ezek általában nehezek, de lehet kollaborálni a többi diákkal. Gyakorlatilag az a lényeg, hogy a saját kezed által írt helyesen megoldott feladatod adjál le.

Akkor finoman szólva is húzós a szorgalmi időszak. Mennyire durva a vizsgaidőszak?

Ehhez képest szerintem könnyebb, mert kevés tárgyunk van, arról nem is beszélve, hogy egész szorgalmi időszakban készülni kell az órákra. Most például nagyjából 5 napom volt a felkészülésre, és az egész vizsgaidőszak nagyjából másfél-két hétig tartott.

Nekem nagyon fekszik ez a rendszer, mert ismerem annyira magamat, hogy ha nem követelnék meg tőlem a folyamatos tanulást, akkor biztosan csak a vizsga előtti napon venném elő a könyvet.

A tanulás mellett mennyire fontos a diákélet a Harvardon?

Szerintem ez még a tanulásnál is hangsúlyosabb. Rengeteg diákklub van, körülbelül minden érdeklődési körben, én is tagja vagyok jó párnak (pl. clean energy, venture capital, model congress, stb.).

Már tudod, hogy milyen irányba fogsz szakosodni?

A közgazdaságtant választom, mellette pedig igyekszem azoknak a magyar diákoknak segíteni, akik amerikai egyetemen, akár a Harvardon szeretnének továbbtanulni.