Megszólalt a HÖOK is a BME gólyatábori botránya kapcsán

A HÖOK szerint fontosak a hagyományok az egyetemi közösségek számára, de ezeket időnként felül kell vizsgálni.

Az Eduline-hoz az elmúlt napokban sok olvasói levél érkezett, amelyben a gólyák arról számoltak be, hogy BME VIK gólyatáborában nagyon durván bántak velük. Többek között:
  • tűző napon gyalogoltatták a gólyákat a táborba egy órán keresztül
  • a gurulós bőröndöket is csak kézben cipelhették
  • első este csak későn kaptak enni
  • kipakoltatták a táskáikat
  • elvették a gyógyszereiket
  • stoperral mérték a mosdózási időt
  • csak perceket kaptak arra, hogy megegyék az ebédjüket
  • éjjel nem mehettek ki WC-re
Gólyatábori botrányok

    Cikkünk megjelenése után a BME arról tájékoztatta a szerkesztőségünket, hogy az ügyben munkacsoportot állítottak fel és vizsgálatot indítanak. Az eset kapcsán megkerestük a HÖOK-ot is. Budai Marcell, a szervezet sajtófőnöke úgy fogalmazott, hogy minden egyetemi közösség számára fontosak a hagyományok, amiket időnként felül kell vizsgálni.

    Semmilyen esetben sem lehet fenntartani olyan hagyományokat, amik emberi méltóságot sértenek, vagy kellemetlen helyzetet hoznak valakit egy gólyatáborban, vagy bármilyen más egyetemi programban.

    - emelte ki Budai, majd hozzátette, hogy nyilván egy 1000-1500 fős rendezvény esetében elengedhetetlenek a szabályok, de ezeket érdemes alaposan végig gondolni.

    Budai kitért arra is, hogy minden gólyának meg kell adni azt a szabadságot, hogy eldöntse részt szeretne-e venni egy adott feladatban vagy sem,

    és természetesen az sem fér bele a HÖOK által képviselt értékrendszerbe, ha mondjuk az étkezést vagy a tisztálkodást korlátozzák.

    A sajtófőnök ugyanakkor megjegyezte, hogy a gólyatábori programokat az egyetemi vezetésnek is jóvá kell hagyni. Emellett pedig a HÖOK-nak van egy közel tíz éve elfogadott chartája, amiben részletesen leírják, hogyan kell például a képviselőknek, a közösségszervezőknek milyen normáknak, viselkedési normáknak kell megfelelnie, és mi az, ami egyáltalán nem fér bele.

    Budai úgy fogalmazott, hogy a gólyatábornak az a legfontosabb célja, hogy szeptember második- harmadik hetében ne teljesen idegen 18-19 évesek üljenek be az előadóba, akik azt se tudják, hogy kihez forduljanak egy jó szóért, vagy kivel menjenek egyet kávézni majd szünetben.

    A közösségeket már a gólyatáborban elkezdik szervezni, azzal párhuzamosan, hogy a felsőbb évesek sok infót szeretnének átadni magáról a felsőoktatási rendszerről, az egyetemről vagy éppenséggel a tanárokról, tantárgyakról, amiket jó, ha a gólyák már a beiratkozás előtt tudnak.

     

     

    Hozzászólások

    A garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszok ösztöndíját – nyílt levelet írtak a kormánynak a PhD-hallgatók

    A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.

    Lovász László: „Attól félek, hogy a gyerekek életét tönkreteszi, hogy folyamatosan felvételire készülnek”

    A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.

    A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

    A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.