„Azt is mondhattam volna, hogy öngyilkos leszek, de nem akartam hazudni”
Izraelben a hadseregben eltöltött idő a továbbtanulás részének számít, ennek megtagadása pedig sokak szerint egyenlő a hazaárulással, amiért letöltendő börtönbüntetés jár. Egy fiatal lány a napokban kezdi meg börtönbüntetését, melyet a sorkatonai szolgálat megtagadásáért kapott. Az izraeli tinédzserek immár mozgalomba szerveződve tiltakoznak a kötelező katonai szolgálat ellen.
Eduline
„Azt is mondhattam volna, hogy öngyilkos leszek, de nem akartam hazudni” – nyilatkozta a tizenkilenc éves izraeli Emelia Marcovich, aki február 1-én vonul be a Tel Aviv mellett fekvő Ramat Gan börtönébe, hogy letöltse huszonnyolc napos büntetését. Emelia azon kevés izraeli fiatalok közé tartozik, akik megtagadták a középiskola befejezése utáni kötelező katonai szolgálatot.
Izraelben a hadseregben eltöltött idő és képzés a továbbtanulás részének számít. Az iskolakötelezettség öt éves kortól tizenhat éves korig tart, és tizennyolc éves korig ingyenes a tanulás. A túlnyomórészt állami és kevés magán középiskolák – csak úgy, mint az alapfokú oktatás - vallásilag szegregáltak, azaz zsidó és arab diákok külön intézményben szerzik meg bizonyítványukat. A középiskolát követően a férfiak legalább három, a nők minimum két évet töltenek a hadseregnél, és sajátítják el a honvédelmi alaptudást. Az arab diákok postaládájába nem érkezik behívó, ám közülük is egyre többen jelentkeznek katonának, és nyernek felvételt, karrierjük építésében ez ugyanis különösen jó pontnak számít. Az ultraortodoxok és a házas nők mentesülnek a kötelezettség alól, ám az állam az elvi megfontolásból ellenállókkal, a pacifistákkal – köztük Emeliával – nem tesz kivételt. Ezért közülük sokan – és persze olyanok is, akik más okból ódzkodnak a katonásditól – megpróbálnak a kötelező pszichológiai vizsgálat során lelki és idegi bajokat szimulálni: e betegeknek szintén nem kell laktanyába vonulniuk.
Emelia Marcovich és társai ügye azért is ver fel nagy port, mert Izraelben a sorkatonai szolgálat nem csak a képzettség elemének tekinthető, hanem az 1948-ban létrehozott állam kultúrájába egyfajta magától értetődő, beágyazott rítussá vált. Nincs munkahelyi interjú, ahol ne kérdeznének rá, hogy hol s merre szolgált a delikvens, és mekkora rendfokozatra tett szert.
A hadseregre szoktatás Izraelben már középiskolás korban megkezdődik: magas rangú katonák keresik fel az iskolákat, előadásokat tartanak, információs anyagokat osztanak szét a hadsereg feladatairól, fontosságáról. Tizenhat éves korban egészségügyi vizsgálatra is behívják a fiatalokat. Az állam törékenységét, veszélyeztetettségét mindig érzékeltető, militarista Izraelben megtagadni a honvédő szolgálatot szinte egyet jelent az árulással, az államellenességgel. „Nem is vagy izraeli” – kiabálták Emelia után is az utcán. Tettének súlyosságát jelzi, hogy korántsem biztos, hogy megússza csupán egy hónap börtönnel. Mikor sorkötelességének kezdetének időpontja közeledett, a lány úgy nyilatkozott, hogy megtagadja a szolgálatot. „Nem hiszem, hogy az ország gondjai erőszakkal és fegyverrel megoldhatóak. Úgy látszik, Izraelben a hadseregért van az ország, és nem az országért van a hadsereg” – közölte etikai problémáját a kilenc főből álló bizottságnak, mely ügyét kivizsgálni volt hivatott.
Izraelben nem létezik polgári szolgálat, így ez az alternatíva szóba sem jöhetett, a bizottság viszont felajánlotta a lánynak, hogy kötelezettségének eleget tehet egy fegyver nélküli egységben. Emelia ezt nem fogadta el – számára ez ugyanúgy a hadseregben való szolgálatot jelentené - így a börtön vár rá. Február elején kezdődő büntetése után újból bizottság elé rendelik majd, és ha a tagok úgy döntenek, büntetése véget ér – vagy újabb hónappal folytatódik. Egy másik szolgálat-megtagadó, a tizenkilenc éves Or Ben-David 2009. december 15-én kezdte meg harmincnégy napos büntetését, és a vizsgáló bizottság most úgy határozott, újból börtönbe kell vonulnia.
Mindkét lány egyébként a Shministim nevű csoport tagja, e szó héberül azokat a tizenkettedik osztályba járó, utolsó éves diákokat jelöli, akiket nemsokára behívnak a hadseregbe. A csoporthoz olyan tinédzserek csatlakoznak, akik inkább vállalják a börtönt, semhogy bevonuljanak. Mindazonáltal tüntetéseket, tiltakozásokat rendeznek, folyamatosan nyilatkoznak az izraeli médiának, és most éppen Emelia bebörtönzése kapcsán szerveznek szolidaritási akciókat.
A sorkatonaságot megtagadó mozgalom nem új keletű: 2001-ben hatvankét izraeli középiskolás írt nyílt levelet az akkori miniszterelnöknek, Ariel Saronnak. Nem sokkal később háromszázan toldották hozzá aláírásukat. Egyikük volt Haggai Matar, a Shministim-mozgalom alapítója. Miután nem csupán megtagadta a szolgálatot, hanem szervezkedett, és a nyilvánosságot felhasználva tiltakozott, a meg-meghosszabbított börtönbüntetések után katonai bíróság elé került, és négy társával együtt plusz két évet szabtak ki rá. A most huszonkét éves fiú ráadásul nem is vallja magát pacifistának, ő Izrael azon politikája ellen tiltakozott, hogy fiatal sorkötelesként palesztinok ellen vessék be. Egy hónap múlva, Emelia börtönbüntetésének lejártakor kiderülhet, szelídült-e az állam szigora, és akarnak-e újra példát statuálni a fiatal pacifista megregulázásával.
„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.
Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.
A Történelemtanárok Egylete (TTE) szerint az oktatás szinte minden területén változtatni kell. Ennek megvalósításához azonban meghatározóan fontos az előzetes szakmai és társadalmi vita.
Különdíjakat és rangos helyezést is szereztek a magyar középiskolások az egyik legrangosabb nemzetközi tudományos versenyen, az amerikai ISEF innovációs világbajnokságon.
Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.
Teljes a csapat. Lannert Judit bejelentette az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium eddig hiányzó közoktatási államtitkárát is. A területet Kókayné Lányi Marietta vezeti majd, a közoktatási tartalomfejlesztésért felelős miniszteri biztos pedig Csapodi Csaba lesz.
