Ezeket a szakmákat tartják a legfontosabbnak – és a legkevésbé fontosnak – a magyarok 2025-ben

Hiába tartják kiemelten fontosnak a tanárok munkáját, a magyarok többsége mégis úgy érzi, alig kapnak megfelelő elismerést. Kiderült, mely szakmákat értékeljük a leginkább – és a legkevésbé – hasznosnak, illetve melyeket látjuk túlfizetettnek.

Szakmák megítélése Magyarországon 2025-ben

A No Fluff Jobs nemzetközi állásportál reprezentatív kutatást készített a magyar lakosság körében, hogy feltérképezze az egyes szakmák társadalmi megítélését. A felmérésben ezer, 18–64 év közötti magyar vett részt, és összesen 15 különböző foglalkozást kellett értékelniük. A kutatás célja az volt, hogy megmutassa, a magyarok szerint mely munkák a legfontosabbak, illetve melyeket tartanak alul- vagy túlfizetettnek.

A válaszok alapján a magyar társadalom három foglalkozást tart különösen alulfizetettnek: az ápolói, a rendőri és a tanári hivatást. Ugyanakkor a politikusokat, influenszereket és sportolókat a legtöbben túlfizetettnek érzik.

Megalázóan alacsony a gyermekvédelemben dolgozók fizetése

A szakmák társadalmi fontosságának megítélése a magyarok körében

Leginkább fontosnak tartott szakmák:

  • Orvosok – a válaszadók 87%-a szerint kiemelten fontosak
  • Ápolók – 85% tartja őket nagyon fontosnak
  • Tanárok – 80% szerint nélkülözhetetlenek

Az eredmények alapján a magyar társadalom leginkább azokat a munkaköröket becsüli, amelyek a gondoskodáshoz, gyógyításhoz és oktatáshoz kapcsolódnak. Ezeket a szakmákat a megkérdezettek döntő többsége elengedhetetlennek tartja, még ha anyagi megbecsültségük ettől el is marad.

Ezekben a szektorokban lehet a legtöbbet keresni

Közepesen fontosnak tartott szakmák:

  • Rendőrök – 64% szerint nagyon fontosak
  • Gazdálkodók – 56% tartja őket kiemelten lényegesnek

A könyvelők, programozók és ügyvédek esetében a „nagyon fontos” válaszok aránya alacsonyabb (23–26%), míg az „inkább fontos” válasz dominál. Ez azt jelzi, hogy bár ezek a szakmák nélkülözhetetlenek az ország működéséhez, a társadalom kevésbé érzi közvetlen hatásukat a mindennapokra – inkább háttérszereplőként tekint rájuk.

Kettős megítélésű szakmák:

  • Újságíró – csak 25% tartja nagyon fontosnak

Hasonló megosztottság figyelhető meg a kereskedelmi képviselők, HR-esek, marketingesek és sportolók megítélésénél is. Ezen szakmák esetében 30–40% azok aránya, akik közömbösen vagy akár negatívan viszonyulnak hozzájuk.

Legalacsonyabb társadalmi fontosságú szakmák:

  • Influenszer/véleményvezér – mindössze 2% tartja őket nagyon fontosnak

A válaszok alapján a véleményvezérek és influenszerek a legkevésbé elismert szakmák közé tartoznak. Bár jelenlétük látványos a médiában és a közösségi felületeken, a társadalmi megítélésük rendkívül alacsony.

 

Hozzászólások

A garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszok ösztöndíját – nyílt levelet írtak a kormánynak a PhD-hallgatók

A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.

Lovász László: „Attól félek, hogy a gyerekek életét tönkreteszi, hogy folyamatosan felvételire készülnek”

A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.