Pukli István: Ne a gyereket igazítsuk az iskolarendszerhez
A korai szelekció helyett ideje volna a fejlődéslélektani szakaszokhoz igazítani az iskolarendszert.
„Az iskola arra való, hogy a gyerekek tanuljanak, amit az segít elő a leginkább, ha a nemeket elkülönítik egymástól” – írta a Times Online e témában indított fórumán egy anya. Joanna, akinek mindkét fia fiúiskolába jár, mint állítja, nem aggódik, hogy kamaszodó gyermekei 16 éves koruk után esetleg kényelmetlenül érzik majd magukat lányok társaságában.
Sokan nem osztják a véleményét. Egy másik fórumozó, Jillian, aki privát lányiskolában töltötte serdülő éveit, állítja: „soha nem tenném ki a saját gyermekeimet az általam tapasztalt élményeknek, amelyek érzelmileg és szociális fejlődésem szempontjából is katasztrofális következményekkel jártak.” Ezt látszanak alátámasztani Diana Leonardnak, a Londoni Egyetem pedagógiaprofesszorának közelmúltbeli kutatási eredményei is. Miután górcső alá vette 17 ezer, 1958-ban született felnőtt életútját, kiderült, hogy nagyobb eséllyel válnak el vagy lesznek depressziósok a kamaszkorukban lányoktól többnyire elzárva nevelt férfiak. A kutatónő a gyengébbnek mondott nem esetében nem talált efféle összefüggést.
Pedagógiai szakemberek évek óta próbálják rövidre zárni a GCSE-vizsgák kapcsán menetrendszerűen felizzó vitákat. A Buckingham Egyetem pedagógiaprofeszszora, Alan Smithers és tanártársa, Pamela Robertson például 2006-ban fáradságot nem kímélve végignyálazta az utóbbi fél évszázadban a koedukált oktatásról Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Észak-Amerikában, Új-Zélandon és Írországban végzett kutatások írásos dokumentumait. Azt a következtetést szűrték le, hogy „bár elhivatott szószólói mind a koedukált, mind az egynemű oktatásnak akadnak, ami a diákok záróvizsgán produkált eredményeit illeti, a két módszer hatékonysága között nincs bizonyítható különbség”. Szerintük annak, hogy az elkülönítve tanított gyerekek jobban teljesítenek a záróteszten, „nem sok köze van a nemek különválasztásához”. Annak viszont annál inkább, hogy Nagy-Britanniában a fiúkat és a lányokat elkülönítve nevelő intézményekbe – mivel azok többnyire magániskolák – a tehetősebb családok gyermekei járnak. Ráadásul ezeket a csemetéket sokszor magántanárok, különórák, szakkörök, korrepetitorok is segítik a tanulásban.
Az is érdekes tapasztalat, hogy a művészettörténetet vagy a humán tudományokat bátrabban fedezik fel maguknak a fiúk, ha nem lányokkal együtt tanulják. A lányok is az átlagosnál nagyobb érdeklődést mutatnak a matematika és a fizika iránt egy lányiskolában. Legalábbis ezzel érvel a nemek elkülönített oktatásának egyik leghangosabb híve, Leonard Sax amerikai pszichológus, a National Association for Single Sex Education nevű szervezet alapító igazgatója. Sax szerint a lányok és a fiúk agya más ütemben és másképpen fejlődik, így épp akkor indulnak egyenlő esélyekkel, ha nem ugyanúgy és nem ugyanarra tanítják őket.
Az Újvilágban sokan vevők a lányok és a fiúk elkülönített oktatásáért küzdők érveire, pedig a koedukált oktatást a világon elsőként egy amerikai iskolában vezették be 1833-ban, noha törvény csak 1972 óta tiltja a nemek szeparálását a közintézményekben. Négy éve a Bush-adminisztráció ismét lehetővé tette, hogy egyes köziskolák elkülönítve oktassák nebulóikat. Bár ez nem vált a közoktatási intézmények általános gyakorlatává, mára körülbelül félezer olyan iskola működik az USA-ban, ahová lányok és fiúk egyaránt járhatnak ugyan, ám legfeljebb az órák közti szünetekben futhatnak össze a folyosón.Ez már csak azért is furcsa lehet, mert az amerikai állami iskoláknak a 20. század elején a 98 százalékuk koedukált volt. Az egy évszázada liberálisnak számító módszer hívei és ellenzői kezdetben – csakúgy, mint manapság – előszeretettel idéztek orvosi és pszichológiai eredményeket véleményük alátámasztására. A korabeli orvosok némelyike például azzal riogatott, hogy a lányok akár bele is betegedhetnek a fiúkkal való versengésbe. Az ellentábor szakértői azonban úgy vélték, hogy a lányok jelenléte megnyugtatóan hat a fiúkra, akik kevésbé agresszívek egymással, és könnyebben illeszkednek be olyan közösségbe, ahol lányok is vannak. Ráadásul a puszta jelenlétükkel is növelik a lányok sikeréhségét és tanulás iránti elkötelezettségét.
Balázs ZsuzsannaHVG
