A kisgyerekkori képernyőhasználat mentális egészségre gyakorolt hatását vizsgálta az a friss magyar tanulmány, amely az Orvosi Hetilapban jelent meg. A Lábadi Beatrix és Kopcsó Krisztina által jegyzett kutatás arra kereste a választ, hogy a korai képernyőzés milyen összefüggésben áll a hároméves kori mentális állapottal - szúrta ki a Telex.
Az eredmények szerint már a napi egy órát meghaladó képernyőidő is növelheti a későbbi pszichés nehézségek kockázatát. A vizsgálatból az is kiderült, hogy a nem megfelelő médiatartalom fogyasztása fejlődési kockázatot jelenthet a kisgyerekek számára.
A gyerekek egyre korábban kerülnek képernyő elé, és a digitális világ hatásai súlyosbodnak: nemcsak a beszédfejlődés áll meg, hanem az idegrendszer és az érzelmi készségek is károsodhatnak. Pécsi Rita neveléskutató figyelmeztet: a Minecraft „benne van a kábítószerek sorában”, a virtuális játékok és alkalmazások dopamin-hatásai pedig függőséget okoznak.
A kutatás a Kohorsz ’18 Magyar Születési Kohorszvizsgálat adataira épült, amely több mint kétezer, 2018 és 2019 tavasza között született gyerek fejlődését követte nyomon. Az első adatfelvételek még a várandósság idején, valamint a csecsemők féléves korában történtek területi védőnők közreműködésével. Később kérdezőbiztosok végeztek felméréseket a gyerekek másfél és hároméves korában.
Az eredmények szerint a másfél éves gyerekek átlagos napi képernyőideje 85,7 perc, vagyis közel másfél óra. A kutatás azt is kimutatta, hogy
a másfél évesek 49,2 százaléka napi rendszerességgel használ valamilyen digitális eszközt, miközben csupán 14 százalékuk az, aki egy átlagos napon egyáltalán nem tölt időt képernyő előtt.
A szakemberek szerint hároméves kor alatt egyáltalán nem javasolt digitális eszközök használata. A gyakorlatban azonban sok gyermek már 6 hónapos kora körül találkozik a képernyőkkel, a 2–4 éves korosztály pedig átlagosan napi két órát tölt ilyen eszközök előtt.
A kutatók hangsúlyozták, hogy a képernyőhasználat hatása nem önmagában érvényesül, hanem a családi környezettel együtt. Az alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetű, illetve alacsonyabb iskolai végzettségű szülők gyerekei jellemzően több időt töltenek digitális eszközök előtt.