Dr. Gasparicsné dr. Kovács Erzsébet, a pedagógusokat és segítő szakembereket képző Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója.azt mondta, hogy a pedagógusok tapasztalatai és a kutatások is azt mutatják, hogy az óvodába, majd iskolába lépő gyerekek igen nagy részénél vannak olyan zavarok, amelyek a kommunikációjukon, a beszédükön és a beszéd megértésén is nyomot hagynak.
Az óvodapedagógusok többek között azt tapasztalják, hogy a gyerekek egy része nem tudja megfelelően kifejezni a gondolatait, szándékait, nincsenek meg az ehhez szükséges nyelvi eszközei. Gyakran találkozunk az óvodában és az iskolában azzal, hogy hiányos a gyerekek szókincse, nem ismerik a szavak szinonimáit, az adott beszédhelyzetben nem az odaillő kifejezéseket használják. Sokszor észrevesszük, hogy a versek, mesék új szavait nem tudják szócsaládhoz kötni, ami arra vezethető vissza, hogy nem elég fejlett a nyelvi asszociációs képességük
– jegyezte meg a szakember, aki szerint pont emiatt az azonos korú gyerekek beszédfejlettsége között akár több évnyi különbség is lehet, ez pedig "komoly kihívás elé" állítja az óvodapedagógusokat, tanítókat.
A problémát több tényező is okozhatja, de nem mindegy, hogy a családban a gyerek hogyan tanulja meg az anyanyelvet.
„A genetikai tényezők mellett már a születéstől kezdve óriási jelentősége van annak, milyen kommunikáció zajlik a családban, valóban meghatározó az a minta, amit a szülők nyújtanak” – magyarázta Gasparicsné. Vagyis ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy otthon mennyi idő jut a beszélgetésre, mondókázásra vagy éppenséggel a meseolvasásra.
Az elmúlt években viszont több nemzetközi felmérés is arra világított rá, hogy a megnövekedett képernyőidő miatt a családi beszélgetések gyakorisága és hossza is lecsökkent. A szülők naponta átlagosan fél-háromnegyed órát beszélgetnek a gyerekeikkel, azonban naponta mindössze 5-6 percben hallgatják és osztják meg egymással gondolataikat, érzéseiket, vagyis folytatnak „valódi” beszélgetést.
Egy 2025-ös tanulmány még ennél is lesújtóbb képet festett, ugyanis a brit családok negyede már nem beszélget vacsora közben, helyette az asztalhoz is magukkal viszik a telefonjukat. Azonban a kutatásban megkérdezett gyerekek 82 százaléka vágyna arra, hogy vacsora közben elmesélhesse, hogy aznap mi is történt vele.
"A hétköznapi kommunikáció mellett óriási jelentősége van az irodalomnak is. A jól megválasztott mesék komplex módon hatnak a gyerekekre, a mondókák és a versek hangzása, a rímek, a ritmus, a dallam, az érdekes vagy éppen egybecsengő szavak, a hangok játékossága pedig megragadja a figyelmüket” – fejtette ki az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója.
