„A gyerekek úgy isszák magukba a propagandát, mint a vizet” – megszólalt a Putyin-rendszert bemutató dokumentumfilm alkotója

Az orosz állami propaganda ereje hatalmas. Pavel Talankin rendező szerint az emberek jelentős része valóban elhiszi a hivatalos narratívát, különösen azok, akiknek nincs hozzáférésük független információforrásokhoz.

Az orosz iskolákban már a háborús narratívára nevelik a diákokat, a tanárok egy része pedig kényszerből közvetíti a propagandát – erről beszélt Pavel Talankin a HVG-nek, aki titokban rögzítette, mi történik egy orosz iskolában a háború kitörése után. A Senki tanár úr Putyin ellen rendezője szerint amíg Putyin él, biztosan marad az elnyomás – és utána sem tűnik el egyik napról a másikra.

Az interjú a HVG 2026. február 26-i számában jelent meg.

Talankin szerint az orosz oktatási rendszer sajátossága, hogy az alsó tagozatban egyetlen tanító foglalkozik a gyerekekkel, aki minden alapvető tantárgyat oktat. Ebben az életkorban a diákok erősen kötődnek ehhez a tekintélyszemélyhez, és hajlamosak kritikátlanul elfogadni mindazt, amit mond.

„Minden szavát úgy szívják be, mint a szivacs a vizet” – fogalmazott. Ha a tanár a háborút támogatja, a diákok is könnyen átveszik ezt az álláspontot.

A rendező szerint vannak pedagógusok, akik nem értenek egyet a rendszerrel, de kénytelenek azt tanítani, amit előírnak nekik. Sokan inkább felmondtak: csak 2023-ban több százezer tanár hagyta el a pályát. Az iskolákban központilag összeállított anyagok jelennek meg, amelyek a háborút igazoló narratívát közvetítik.

Ezért nagyon fontos dokumentumfilm most a Senki tanár úr Putyin ellen

Mi történik akkor, ha egy tanár nem hajlandó elmondani a diákjainak azt, amit a hatalom elvár tőle? Ha nem akar propagandát tanítani, csak egyszerűen nem hazudni? A Senki tanár úr Putyin ellen című dokumentumfilm egy orosz kisvárosi iskola mindennapjain keresztül mutatja meg, hogyan válik az oktatás a politikai nyomásgyakorlás eszközévé.

Már nem csak Ukrajnáról szól

A propaganda üzenete az évek során változott. A hivatalos kommunikáció ma már nem pusztán Ukrajnáról, hanem „a Nyugat és a NATO elleni harcról” beszél. A konfliktust történelmi léptékű küzdelemként állítják be, miközben a cenzúra továbbra is erős.

Jövőre nem oktathatnak amerikai sportokat az orosz iskolák

„Milliókhoz nem jut el a legalapvetőbb információ” – mondta Talankin. Bár léteznek technikai eszközök a cenzúra megkerülésére, ezek használata korlátozott, különösen a kisebb településeken. Bár léteznek technikai megoldások a cenzúra megkerülésére, ezek használata nem általános.

Talankin szerint akkor döntötte el végleg, hogy meg kell mutatnia a világnak, mi történik, amikor egy tanár arról beszélt a gyerekeknek, hogy az oroszok, ukránok és beloruszok „testvérnépek”, de Ukrajnát „fel kell szabadítani” a neonácizmus alól.

Abban a pillanatban azt mondtam magamnak: ez az anyag olyan tanúvallomás, amit nem tarthatok meg magamnak.

– hangsúlyozta a rendező.

A filmben szereplő diákok közül többen látták az alkotást, és nem érezték árulásnak a bemutatását. Volt, aki inkább azt sajnálta, hogy keveset szerepelt.

Titokban hagyta el az országot

A Senki tanúr úr Putyin ellen film bemutatása után a hatóságok hivatalosan nem indítottak eljárást, de a Talankin szerint a helyi közösségben gyakorlatilag „eltörölték”. Azt üzenték: ne beszéljenek róla, a film nem létezik, ő maga sem létezik. A legnagyobb orosz közösségi platformon sem esett szó sem róla, sem az alkotásról.

Az iskolában a titkosszolgálat emberei is megjelentek, és figyelmeztették az ott dolgozókat.

A rendező titkos üzenetküldő alkalmazáson keresztül tartotta a kapcsolatot a film külföldi stábjával. Úgy utazott Törökországba, mintha csak szabadságra menne, és még visszaútra szóló jegyet is váltott, hogy ne keltsen gyanút. A határon nem állították meg.

Isztambulban találkozott először a producerrel és a rendezővel, és az EU-s vízumra várva kezdték el összeállítani a filmet.

„Amíg Putyin él, marad az elnyomás”

Arra a kérdésre, meddig tarthat még az elnyomás, Talankin úgy fogalmaz: amíg Putyin él, biztosan. Szerinte még a rendszer esetleges bukása után is hosszú időre lesz szükség ahhoz, hogy az orosz társadalom szembenézzen azzal, mi történt az elmúlt években.

Úgy látja, csak a múlt részletes feltárása akadályozhatja meg, hogy a közelmúlt eseményei megismétlődjenek. A rendező jelenleg nem térhet haza, mert attól tart, hogy börtön várna rá. Ennek ellenére nem fél a megtorlástól. Úgy fogalmaz: ha elhallgattatnák, az csak a hatalomnak ártana még jobban.

Hozzászólások