Ezért nagyon fontos dokumentumfilm most a Senki tanár úr Putyin ellen
Mi történik akkor, ha egy tanár nem hajlandó elmondani a diákjainak azt, amit a hatalom elvár tőle? Ha nem akar propagandát tanítani, csak egyszerűen nem hazudni? A Senki tanár úr Putyin ellen című dokumentumfilm egy orosz kisvárosi iskola mindennapjain keresztül mutatja meg, hogyan válik az oktatás a politikai nyomásgyakorlás eszközévé.
Az idei Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) egyik közönségdíjas filmje lett és Oscar-jelölést szerzett a legjobb dokumentumfilm kategóriában a Senki tanár úr Putyin ellen című dokumentumfilm.
Egy tanár, aki nem akar hazudni
A Senki tanár úr Putyin ellen egy orosz tanár, Pavel „Pasa” Talankin szemszögéből mutatja be, hogyan épül be az állami propaganda az orosz iskolák mindennapjaiba az orosz-ukrán háború kitörése után. Talankin egy uráli kisváros iskolájában dolgozott videósként és rendezvényszervezőként: eredetileg az volt a feladata, hogy dokumentálja az iskolai eseményeket.
A háborúval azonban minden megváltozott. Az iskolákban kötelezővé váltak az úgynevezett „hazafias” programok, a tanároktól pedig elvárták, hogy a hivatalos állami narratívát közvetítsék a diákok felé. Talankinnak is dokumentálnia kellett volna azokat az eseményeket, amelyek nyíltan a rendszer propagandáját szolgálták.
A film azt mutatja meg, hogyan kerül egy „átlagos” tanár egyre nagyobb nyomás alá pusztán azért, mert nem hajlandó Putyin politikáját visszhangozni a diákjai előtt. A történetben megjelenik a megfigyelés, a megfélemlítés és a szakmai ellehetetlenítés is – mindaz, ami egy autoriter rendszerben gyorsan az ellenállás következménye lehet.
Putyin után is van putyinizmus
A Senki tanár úr Putyin ellen rendezője, Pavel Talankin a Telexnek adott interjújában arról beszélt, hogy filmje nemcsak Putyin rendszeréről szól, hanem arról a folyamatról is, amelyben az orosz állam tudatosan formálja a gyerekek gondolkodását.
A filmem épp azt mutatja meg, hogy ez nemcsak Putyinról szól, hanem arról, hogy most neveli ki a gyerekekből az utána következő, hozzá lojális generációt
– fogalmazott.
Talankin szerint az iskolákban bevezetett kötelező „hazafias órák”, a militarizált reggeli zászlófelvonások és az ideológiai nevelés mind azt szolgálják, hogy a háborút és a hatalom narratíváját természetesként fogadják el a diákok.
A rendező arról is beszélt, hogy sokáig nem tudta, egyedül van-e a gondolataival: „Oroszországban sokszor nehéz megmondani, hogy egyedül vagy-e a gondolataiddal, vagy sem”, különösen egy kisvárosban, ahol a nyílt politikai beszéd tabunak számít. A film elkészülése után azonban váratlanul sok tanártól és magánszemélytől kapott támogató üzenetet. Talankin szerint ez is bizonyítja, hogy az oktatás ideológiai átalakítása sokakat feszélyez, még akkor is, ha kevesen mernek nyíltan beszélni róla. Úgy látja, a putyini rendszer akkor is velünk maradhat, ha egyszer maga Putyin eltűnik: „Putyin után is van putyinizmus” – mondta, utalva arra, hogy a most formált generációk hosszú távon határozhatják meg Oroszország jövőjét.
Az iskolák már a szeptemberi tanévkezdésre készülnek, ezért jelentősen megnőtt a betöltetlen tanári állások száma: a Közszolgállás portálon már több mint 1200 hirdetés szerepel. A legtöbb intézmény matematikatanárt keres, de angol-, magyar-, testnevelés- és digitális kultúra szakos pedagógusokból is jelentős a hiány. A hirdetések alapján az is látszik, hogy sok iskola már nem ragaszkodik egy konkrét szakpárhoz, hanem a második szak tekintetében is rugalmasabb feltételeket szab a jelentkezőknek.
Fóti Péter oktatáskutató az alsó tagozatos oktatás egyik alapvető hibájának látja, hogy a tanulást a betűk, a szótagok és a számjegyek megtanításával kezdi, miközben a gyerekek természetes módon először mindig az összefüggéseket és a jelentést értik meg.
Több mint ötezer válasz érkezett eddig a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének KÖR-kép elnevezésű országos kérdőívére, amelynek célja, hogy feltérképezze, milyen problémákkal szembesülnek a köznevelésben dolgozók.
A tankönyvpiac átalakításának első kézzelfogható lépéseiről számolt be az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium. A tárca szerint több mint 800 kiadvány érkezett a tankönyvkínálat bővítését célzó pályázatra, emellett felülvizsgálták a KELLO és az Alföldi Nyomda között kötött, 45 milliárd forintos keretmegállapodást is. A minisztérium szerint mindez a pedagógusok szabad tankönyvválasztásának visszaállítását készíti elő.
Nem szeretne kimaradni a bölcsődéket érintő szakmai egyeztetésekből a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete – ezt is jelezték Kereki Judit államtitkárnak. Az egyeztetésen szó volt a bölcsődei bérek rendezéséről, az intézmények finanszírozásáról, illetve egy rendszeres ágazati érdekegyeztető fórum létrehozásáról is.
Július 23-án derülnek ki a ponthatárok, a tavalyi adatok alapján azonban már most látszik, hogy az egyik legnépszerűbb gazdasági képzésre nem volt könnyű bejutni: szinte minden egyetemen 400 pont körüli vagy annál magasabb eredmény kellett az állami ösztöndíjas hely megszerzéséhez. Összegyűjtöttük a tavalyi ponthatárokat.
Az ORFK az iskolaőröket ért atrocitásokról is közölt számot, és az is kiderült, a Belügyminisztérium egyelőre nem tervez változtatni a számos kritikával illetett rendszeren.
