"Érdekelt, hogy működik egy nyugat-európai gazdaság. Úgy láttam, pénzügyileg gyorsabban el lehet érni azt, amit szeretnék, ugyanannyi idő alatt sokkal több pénzt lehet összeszedni" - így kezdi beszámolóját a 29 éves Norbert, aki itthon a saját, jól menő könyvelőirodájában dolgozott, azonban azt érezte, még így sem halad úgy az életében, ahogy szeretne. Utánanézett a lehetőségeinek és úgy határozott, megpróbálkozik az angliai munkavállalással.

Nagyjából 96000 magyar él Nagy-Britanniában. Nagy részük nem véglegesen költözik el, csupán jobb életfeltételeket biztosítani magának, amihez a kinti munkavállalás útját választják.

Az értelmiségiek gyakran csak egy adott időre jönnek ki. Orvosok, informatikusok, mérnökök általában jobban megtalálják a helyüket. A jogászok és közgazdások sokan tovább mennek egy másik országba. Volt aki Amerikába, Mexikóba, Kínába költözött, más visszament Magyarországra.

Annak ellenére, hogy a 2016 júniusi népszavazást követően Anglia az Európai Unióból való kilépés mellett döntött, továbbra is számtalan magyar választja céljának az Egyesült Királyságot. A kilépési tárgyalások elsőkörös állapota szerint pedig megmarad az Európai Unió állampolgárai számára, tehát a magyarok számára is az angliai szabad munkavállalás joga.

A lengyelekhez vagy spanyolokhoz képest kevés magyar van itt. És bár a statisztikák szerint sok a diplomás magyar kint ,én ezt nem érzékeltem. Úgy éreztem, hogy elsősorban a szakmunkások jönnek ki, akik értenek valamilyen szakmához, de nem beszélnek angolul. Nagyon kevés olyan magyarral találkoztam itt, aki már akkor is beszélt angolul, amikor kijött.

Angliában sok hiányszakma van, az üres állásokat bevándorlókkal tudják betölteni. Ebbe a körbe tartozik az az egészségügy is.

Az egészségügyben vagyok, a fő tevékenység, amit végzek, az szociális munka. Sok olyan idős ember van, akik az államtól kérnek segítséget apróbb dolgokban. Szeretnék, hogy valaki rájuk nézzen, vagy a család szeretné, ha valaki ellenőrizné, hogy bevették-e a gyógyszereiket. Vannak olyanok, akinek 24 órás felügyeletre van szükségük. Én megyek el, nézem meg, jól vannak-e, segítek nekük, elmegyek néha bevásárolni, vagy elviszem őket valahova. Az aktív munka, amit végzek, nem túl megterhelő, de a munkaórák számát nézve nagyon sokat jelent. Pláne, hogy ez itt hiányszakma, és nagyon keresik a munkavállalókat. Angol nyelvtudás, büntetlen előélet és még maximum jogosítvány kell hozzá, semmi más. Egyébként a legtöbb munka itt Bristolban hiányszakma. Bármilyen területen el lehet helyezkedni egy-két napon belül. Gyakorlatilag a munkaadók könyörögnek minden egyes plusz óráért, annyira kevés a munkavállaló, főleg az egészségügyben.

Sokaktól hallani arról, hogy egyedül mentek ki Angliába, és külföldi munkavállalóként, távol az otthonuktól és a saját kulturális közegüktől magányosnak érzik magukat. Többeket ez inspirál arra, hogy hamarabb visszatérjenek az otthonukba, mint ahogy tervezték.

Itt mindenki magányos. Angliában eltűnik az idő, sokkal bonyolultabb az ügyintézés, mint Magyarországon. Valahogy minden sokkal lassabban megy, a bevásárlástól kezdve a reggeli munkába jutásig. Én Bristolban élek, ez az 5. legnagyobb város, amit nagyon élhetőnek tartanak ,de sokszor reggel 7 kilométert megtenni, ami másfél óráig tart. Érdekes egyébként a társaságot megtalálni. Az angol mentalitás más, valahogy hidegebbek, kevésbé közvetlenek. Kedvesek, mosolyognak, megvannak a felszínes témák, de magyar szemmel kevésbé találom meg velük a közös témát. De nagyon sok spanyol, olasz, portugál van, akikkel én jól elvagyok, és persze a kelet-európaiakkal is könnyen megtalálom a közös hangot: csehekkel, lengyelekkel, szlovákokkal.