"Elveszik a lehetőséget a normális sportolástól" - a szülőknek és a diákoknak is teli a hócipője a mindennapos testneveléssel

Míg a mindennapos testnevelésre vonatkozó szabály szigorításával a kormány a gyerekek egészségét kívánta erősíteni, a szülők szerint a hatás éppen ellentétes: a diákok kimerülnek, frusztráltak lesznek, és lassan elidegenednek a mozgástól a heti öt iskolai testnevelés miatt, amik közül tavaly óta már csak a versenysportolók hagyhatnak ki kettőt.

  • Székács Linda
Míg a korábbi években elég volt egy igazolást benyújtani arról, hogy a diák heti legalább két órában valamilyen testmozgást végez - például táncol, teniszezik vagy konditerembe jár - ahhoz, hogy a kötelezően előírt heti 5 óra testnevelésből csak 3 órán kelljen részt vennie. A 2024/25-ös tanév óta erre nincs lehetőség, az új kormányrendelet értelmében a heti 5 testnevelés órából kettőt csak versenysportolóknak engednek el akkor, de nekik is csak akkor, ha a diák
  • igazolt sportoló
  • van versenyengedélye
  • sportszervezet igazolja az edzéslátogatást
  • vagy ha a testnevelés órát közismereti tanóra nem előzi meg vagy nem követi.

Az Országgyűlés Törvényalkotási Bizottsága (TAB) akkor azzal indokolta a döntést, hogy „a mindennapos testnevelés kiváltására szolgáló sportszervezeti igazolások nem mindig fedték le tényszerűen azt, hogy a tanuló hetente kétszer részt venne a sportegyesületi edzéseken, azaz a nem versenyszerűen sportoló tanulók esetében a sportköri vagy sportszervezeti sportolás nem minden esetben valósult meg”.Ez pedig szerintük a NETFIT-felmérés eredményein is látszott. A legutóbbi például arra mutatott rá, hogy a magyar diákok negyede még mindig túlsúlyos vagy elhízott, és minél idősebbek, annál rosszabb az állóképességük.

"A Covid–19 pandémia okozta inaktivitási krízis, az iskolalátogatás és a testnevelésórák hiánya, a sportolási lehetőségek korlátozása nagymértékben hatással volt a tanulók fittségi állapotára, soha nem látott visszaesést okozva. A 2023/2024. tanévben, három évvel a pandémiát követően azonban jól látszik, hogy országos átlagban folyamatosan növekszik az egy adott iskola tanulóinak fittségi állapotát bemutató úgynevezett Intézményi Fittségi Index (IFI) értéke. Ez a statisztikai mutató azonban még nem érte el a pandémia előtti szintet" - írta akkor a honlapján a Magyar Diáksport Szövetség.

Elveszi a sportolás örömét

Hogy a legutóbbi NETFIT felmérés és a mindennapos testnevelés szigorítása óta fittebbek lettek-e a diákok, arra egyelőre nincs válasz. A szülők visszajelzései szerint azonban a mindennapos iskolai sport épp az ellenkezőjét éri el annak, ami a célja lenne: meggyűlölteti a diákokkal a testmozgást és elveszi az időt attól, hogy valami olyan sportot űzzenek, amiben örömüket lelik.

,,Az én lányom jár néptáncra heti kétszer, plusz lovagolni, és járt/járna úszni is, de egyiket sem egyesületben, így kötelező neki heti két délutáni tesi a suliban. Úgy, hogy van, amikor van hetedik órája is! Elsőben! Így nem fog járni úszni, mert szerencsétlen mire hazaesik, már teljesen kész van. Úgyhogy sok értelmét nem látom, a plusz órák elveszik a lehetőséget a normális sportolástól" - írta egy szülő az Eduline mindennapos testnevelésről szóló Facebook-bejegyzése alatt.

Ahogyan arról korábban már beszámoltunk: a mindennapos testnevelés alaposan belerondít a diákok órarendjeibe is. Vannak iskolák, ahol emiatt szinte minden nap nulladik órával kezdenek a diákok, mert ekkora tudják időzíteni a testnevelést, amit után még sok esetben 6-7-8 tanítási óra, 11. osztályos és végzős középiskolások esetében fakultációk követnek. Nem beszélve az olyan iskola utáni elfoglaltságokról, mint például a zeneiskola, korrepetálás, vagy amiről a fentebb említett szülő is beszélt: egy olyan sport, amit a diák választ, amit élvez és ami nem feltétlen arról szól, hogy 2-3 osztálynyi gyereket zsúfolnak egy fülledt tornaterembe, futtatnak az udvaron esőben, hóban, szélben, vagy lépcsőztetnek a gyakran lerobbant, régi épületek csúszós lépcsőin.

Túlmozgásos a gyerekem, de a tesit nem szereti. Pont azért, mert ott is elvárások vannak. Miért nem lehet ez egy kötetlen dolog? Ahol a lényeg, hogy mozogjanak. Legyen az foci vagy röplabda... Miért elvárás, hogy egy harmadikos gyerek tudjon fejen állni, kötélre mászni, stb? Előző tanévben a lányom nem egyszer sírt, mert nem ment neki a fejenállás. És ezáltal meg is utálta a tornaórákat. De egyébként én is soknak találom a mindennapi tornaórát

- osztotta meg velünk egy másik édesanya, Éva.

Andrea pedig arról számolt be, hogy a fia eleinte heti kétszer járt karatézni, aztán - mivel az iskolában minden nap lefárad - már csak egyszer, mostanra pedig már egyszer sem.

A diákok sporttól való elkedvetlenedése egyébként a Központi Statisztikai Hivatal adataiban is látszik. Mint ahogyan arról tavaly írtunk is, a 2022/2023-as tanévhez képest 2024-re egy év alatt közel 3000 fővel, mintegy 156 ezer főre csökkent azoknak a diákoknak a száma, akik valamilyen iskolai sportkörbe járnak általános- és középiskolákban. Bár az adatok összehasonlítása korlátozott a KSH szerint, azért érdemes megjegyezni, hogy a 2010/2011-es tanévben ugyanez a szám még 383 964 volt.

A megfelelő feltételek sincsenek megteremtve

A szülők szerint amellett, hogy a diákok nem olyan sportokat űznek ezeken a tanórákon, amiket élveznek és amikhez kedvük van, a megfelelő feltételek, a tárgyi- és tantermi felszereltség sem áll rendelkezésre számos iskolában ahhoz, hogy a mindennapi testnevelés órák élvezetesek, vagy legalább kevésbé kellemetlenek legyenek. Ha maga a sport nem is feltétlen, akkor az utána következő tanórák, amiket izzadtan kell végigülniük.

"Kell a testmozgás de meg kellene lennie megfelelő feltételeknek is! Gondolok itt arra, hogy elmegy otthonról a gyermek tiszta, frissen mosott ruhában, jól leizzad a 0. órába, se lezuhanyozni, de normálisan visszaöltözni - időhiány miatt - nem tud, és úgy kell végig tölteni az iskolai napot! Amikor pedig bemegy a tanár az osztályterembe és azt mondja, nyissatok ablakot mert büdös van, az nem véletlen! Van, aki ezt nem fogja fel olyan tragikusan, de aki egy kicsit is igényes magára és a környezetére, az igen" - írta Edina.

Nem ő volt az egyetlen, aki a nem létező zuhanyzási lehetőségre és az időhiányra panaszkodott. Ezt a problémát sokan megjegyezeték, ahogyan azt is, hogy a nap közepére ékelt testnevelés órák miatt a tanulóknak arra sincs lehetőségük, hogy normálisan megebédeljenek, mert az átöltözés elveszi a rendelkezésre álló időt.

Viszaállítanák a "régi" rendszert és megszüntetnék az osztályozást

Az esetek többségében ugyanakkor sem a szülőknek, sem a diákoknak magával a testnevelés órával van problémájuk, hanem annak gyakoriságával és milyenségével.

Mozgásra szükség van, de nem arra, hogy a terem állandó foglaltsága miatt 40 és -10 fokban is az udvaron fussanak egész órán. 40 fokban elájulnak a melegtől a tűző napon, -10-ben megfáznak

- írta Renáta.

A legtöbben - ha tehetnék - visszaállítanák a régi rendszert, vagyis azt, hogy a kötelező ötből két testnevelés óra kiváltható legyen abban az esetben, ha a diák egyébként is részt vesz valamilyen testmozgással járó foglalkozáson. Mindemellett számos szülő azt is megjegyezte; jó lenne végre felismerni, hogy ezeken az órákon a testmozgáson van a lényeg, nem pedig a teljesítményen; vagyis azon, hogy mekkorát tud hajítani vagy ugrani egy diák, és hogy tud-e kézilabdázni, focizni vagy kosárra dobni.

A testnevelés készségtárgy, ezért tilos lenne eredmények alapján osztályozni. A hal nem mászik fára, de jól úszik... ki ebben jó, ki abban. Az lenne fontos, hogy az egészséges és rendszeres mozgást szeressék a gyerekek, aki pedig tehetséges valamiben, az úgyis kiderül, és mehet komoly edzésekre. De amíg a tesi nyűg fizikailag is, időben is, térben is (nincs rá sem elég tanóra, sem hely), és megalázzák a gyerekeket, mert valamely mozgásformában nem jól teljesítenek, addig "ott rohadjon meg, ahol van"... ennek semmi értelme. Sőt! Minél jobban megutáltatják a gyerekekkel a tesi órákon a mozgást, annál dacosabbak lesznek felnőttként is bármit mozogni az egészségük érdekében - fejtette ki Márta.

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Mozgáskorlátozott embereknek fejlesztett videójáték-kontrollert egy magyar diák – fődíjat nyert vele egy rangos amerikai versenyen

Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.