Magyarérettségi megoldások: szövegértési rész

158

Délben ért véget a középszintű magyarérettségi - itt találjátok a szövegértési feladatsor szaktanár által kidolgozott, nem hivatalos megoldásait. Kérdéseiteket kommentben tehetitek fel.

Friss: itt vannak az első infók a 2013-as magyarérettségiről: nyelvészeti szöveget kaptak a diákok

A szövegalkotási feladatsor szaktanár által kidolgozott, nem hivatalos megoldását itt nézhetitek meg.

hirdetés

Néhány feladatnál nem egyértelmű, hogy melyik a jó válasz. A problémás feladatok listáját itt találjátok.

Hozzászólások (158) , melyek közül a legfrissebbek:

rtamara

Kedves eduline!Önök feltettek szaktanár által kidolgozott lehetséges megoldást tegnap, ami enyhén szólva nem egyezik a hivatalos megoldással.Ezek után arra kérem önöket, inkább ne tegyenek fel a jövőben semmit, ne riogassák az embereket.A fiam egyébként az önök szaktanára általi megoldást írta, tehát az irodalmi színvonala megegyezik egy magyartanáréval!/sic/ Ezek után nem tudom ezt az oldalt hitelesnek elfogadni, remélem ezt megértik.

Veronika

Szerintetek az érvelést választva nagy baj, ha 3 helyett csak két hőst sikerült bemutatni ???

Dankóné Mariann

A 10. feladatban a hivatalos javítókulcs szerint 4,1,9,8 a megoldás. Akivel eddig beszéltem, mindenki 7-est írt 9 helyett, és a tegnap megjelent 3 különböző nem hivatalos javításban is 7-es van. Elképzelhető, hogy mindkettőt el fogják fogadni? Mások mit írtak?

Gáspár Gábor

http://193.225.13.157/erettsegi2012/k_magyir_12maj_ut.pdf gratulálok a SZAKTANÁRNAK. just sayin

Grega12

De úgy indult a szöveg értés hogy a feladatok után zárójelben meg lesz adva a szöveg részletek száma melyekben a megoldás van. az első feladatnál (1;2;3) akkor ha ezekben kell a megoldást keresni akkor mi a pöcsnek van 1-7 ig? és különben is ami ott os az valójában 3 as nézd meg a 3. szöveg részlet végét alulról a 3. sor-.-"

Varsányiné Kozma Judit

Még csak az első két kérdés megoldását néztem meg, de biztos, hogy mindegyik hibás. Dolgozatjavító magyartanárként minden kedves maturáló diáknak azt ajánlom, hogy a hivatalos megoldókulcs megjelenése előtt ne stresszeljétek magatokat ezzel a maszlaggal. Inkább koncentráljatok a holnapi megmérettetésre! A javítást bízzátok ránk...

Renesans

Simon Balázs, akkor nem csak nekem volt gyanús. Kiváncsi leszek holnap a megoldásra.

Rusznyák Ákos

Egyébként meg pontosan mi az utalás arra , hogy a rádiósinterjú később volt, mint az összes többi pont?
Vicc ez az egész,úgy ahogy van!

Simon Balázs

A 2. feladatnál a '88-as antológiánál a szövegműfajok és szövegtípusok résznél a vers+prózaszemelvény honnan jött? Akárhogy nézem, ezek a 6. részben vannak, de a feladat alapján csak az 1., a 3. és az 5. részben kellett keresni. Hibás a feladat, vagy nem ez a megoldás?

Rusznyák Ákos

Mert semmilyen utalás nincs rá, hogy a rádióbeszéd később lett volna, mint a külföldi antológia megírása. A második bekezdésben arról ír, hogy megtapasztalta amit mondott korábban. Nem pedig a rádióbeszédben mondja el a korábban szerzett tapasztalatait.

Rusznyák Ákos

1. feladat Állítsa időrendi sorrendbe a Nemzeti olvasókönyv létrejöttének menetét!
"Szembeszökő módon tapasztaltam ezt egy antológia szerkesztése közben. Az volt a dolgom, hogy XVIII-XIX. Századi magyar..." A rádióbeszédben az első antológiáról beszél, a kérdés pedig a másodikra vonatkozik! Vagyis ez a sorrend szerintem korrekt!

3.feladat Lenni vagy nem lenni? Dilemmáját felvető írás. Kitől származik, származhat a szöveg?

Ez az idézet Shakespeare-től származik! Ő írta le először a Hamletben! Kosztolányi szerintetek kitől vette? "Csak magyarul írt szövegekből válogattam, a XVI. Századtól a XX. Századig." Egy szóval nem írja,hogy csak magyar szerzőkből kell választania!
A XX. századra már volt magyar Hamlet fordítás.
(itt mind a két válaszlehetőséget elfogadnám,ha jól van megindokolva!)
Én legalábbis így gondolom...

Yildirim

Kedves Áron!
A rádióinterjú előtt kellett, hogy felkérjék a külföldieknek szánt antológia szerkesztésére, hiszen a rádióban már a szerkesztés során tapasztalt nehézségeiről nyilatkozott, és ebből jutott el arra a gondolatra, hogy szükség lenne a Nemzeti Olvasókönyvre.

Kovács Áron

az első feladatra én amúgy mind a 2 őt elfogadnám mivel nemigazán tér ki arra hogy a rádióműsor előtt kérték volna fel arra hogy összeállítsa... és ha nemírják le akkor találjam ki?! vagy mivan?

anonimus1

Tisztelt Eduline! Esteleg egy nevet kaphatunk a "szaktanárhoz"? Csak hogy nehogy valamit komolyan együnk amit mond.

Tamás Gruber

SZÉGYEN hogy ilyet kimernek rakni erre az oldalra! Gratulálok!

JaseMina

Szerintem meg annyit megtehetnének , ha már ilyen szivatós kedvükben vannak , hogy mindkét választ elfogadják helyesnek Kosztolányit és Shakespeare-t is.. valakinek sok múlhat azon a két ponton! És az első feladat is lehetne megosztott , a többi nagyjából korrekt. Bár a táblázatoson sokat gondolkodtam , át is húztam párszor ezt-azt..

Amúgy ezzel a kommenttel értek egyet:

A kérdés az, hogy kitől származik/származhat a szöveg?
A könyv valójába Kosztolányitól vette át és tőle származtatja az idézetet(14.oldal lap alja), de fontos kiemelni, hogy a KÖNYV!Amit mi nem olvastunk és nem is tudtunk olvasni, hisz csak az "Előljáróban" rész volt megadva.Az érettségi szövegben semmilyen rész nem utal Kosztolányira.Az (5) bekezdésből kellett indokolni: "Csak magyarul írt szövegből válogattam...".A lényeg, hogy magyarul írt!A fordítás is magyarul írt szöveg!Akkor lehetne(kellene) Kosztolányi a megoldás, hogy ha a Hamletet soha nem fordították volna le magyarra és csak az író maga vette volna át közvetlen az eredeti, angol nyelvű szövegből az idézetet!De ez nem így történt.Volt és van egy, vagy több magyarul írt szöveg(fordítás), amiből választhatott.Ezek alapján Shakespear-tól származik az idézet.Még szó szerint is!De a megoldókulcs (még a hivatalos is) Kosztolányit fogja elfogadni szerintem.Lehet felebezni, de csak plusz 1-2pont:DD (De hosszú indoklás:O:D Lehet érvelést kellett volna válasszak:D)

Destroger

jó ez a szaktanár full suta :D
remélem a javítókulcs készítőibe több ész szorult:D

timeee31

jó lenne már megtudni a VALÓDI megoldásokat... -.-" annak végül is semmi értelme, hogy mindenki beparázik, bár én már az vagyok, ergo teljesen mindegy. Ha az első feladatnak nem ez a megoldása, akkor ott lett kb. 2 pontom és ha hozzávesszük, hogy most jöttem rá, egy teljesen egyszerű feladatot is elrontottam, akkor ez csak százszorosan megnöveli az önbizalmamat matekérettségi előtt. Jupppiii

Király Marianne

A 3. feladat megoldásához (Kosztolányi) két mondat is kapcsolódik a megadott szövegben:
"A szemelvényeket tárgykör szerint csoportosítottam. Nyitányul a kis népek szorongató dilemmája hangzik el: lenni vagy nem lenni?"
..
"A fejezetek címét az idézett szövegekből választottam."
Kosztolányit támasztja alá az is, hogy
"Csak magyarul írt szövegekből válogattam."

Lukács Emil

Béres Barna Biztos teljesen majd akkor lesz amikor itt is azt írják. De mindenesetre 99.99%! ;)
http://193.225.13.61/erettsegi2012/kozepszintu_erettsegi_2012.html

Bíró László

nem akarok senkit megsérteni de ez a "szaktanár" aki ezt kiadta szerintem egy cseppet szellemileg sérült.....
nemhogy egy csomó feladatra hülyeség a megoldása de még van ahol nem is a kérdésre a válasz!!!

Béres Barna

@Lukács Emil

Én is úgy írtam, ahogy te,biztos, hogy jó ez így?

Lukács Emil

A helyes sorrend ;)
Lukácsy Sándor 1984-ben rádióinterjút adott. 5
A szemelvények fellelése nehézségeket okozott. 3
Felkérték a szerzőt külföldi olvasók számára készítendő antológiai összeállításra. 1
Az antológia összeállítása - előzetesen - nem igényelt komolyabb elmélyülést. 2
A szerző az idegen nyelvi antológiában közölte Salamon Ferenc írását. 4
Az előadás élénk visszhangot keltett. 7
Szükség lenne a ránk hagyományozott gondolatok közkinccsé tételére magyar nyelven is. 6

Soós Krisztián

A kérdés az, hogy kitől származik/származhat a szöveg?
A könyv valójába Kosztolányitól vette át és tőle származtatja az idézetet(14.oldal lap alja), de fontos kiemelni, hogy a KÖNYV!Amit mi nem olvastunk és nem is tudtunk olvasni, hisz csak az "Előljáróban" rész volt megadva.Az érettségi szövegben semmilyen rész nem utal Kosztolányira.Az (5) bekezdésből kellett indokolni: "Csak magyarul írt szövegből válogattam...".A lényeg, hogy magyarul írt!A fordítás is magyarul írt szöveg!Akkor lehetne(kellene) Kosztolányi a megoldás, hogy ha a Hamletet soha nem fordították volna le magyarra és csak az író maga vette volna át közvetlen az eredeti, angol nyelvű szövegből az idézetet!De ez nem így történt.Volt és van egy, vagy több magyarul írt szöveg(fordítás), amiből választhatott.Ezek alapján Shakespear-tól származik az idézet.Még szó szerint is!De a megoldókulcs (még a hivatalos is) Kosztolányit fogja elfogadni szerintem.Lehet felebezni, de csak plusz 1-2pont:DD (De hosszú indoklás:O:D Lehet érvelést kellett volna válasszak:D)

Ivicsics Borbála

ha valakit érdekel a HELYES megoldás:
http://www.origo.hu/itthon/20120507-magyar-irodalom-kozepszintu-erettsegi-nem-hivatalos-megolkdokulcs-2012.html

Yildirim

Bár ritkaságszámba megy, az 5. feladat megoldás hibátlan, ha jól nézem.
És itt a könyv scribdon:
http://www.scribd.com/doc/73908804/Nemzeti-olvasokonyv

Yildirim

Holhós Ferenc!
A Pannónia dicsérete legjobb tudomásom szerint latinul íródott, és Lukácsy csak magyar nyelvű szövegekből válogatott.
Egyébként pedig pont emiatt a kitétel miatt semmiképpen nem kerülhetett az antológiába fordításban közölt szöveg, akármilyen nyelvről akármilyenre fordítanák is.

Grindcore Wolf

Nem azt írja, hogy csak magyar szerzőktől hanem azt írja, hogy magyarul írt szövegekből idéz. Teljesen más a kettő és így akár mindkét válasz elfogadható.

Holhós Ferenc

5 ös feladat.. a 11es és 12es le van húzva majd átírva, de véleményem szerint pont úgy volt jó javítás előtt...

Renesans

Holhós Ferenc,
Janus Pannonius azért is rossz, mert csak eredetileg magyar nyelven írott művek szerepeltek, JP meg ugye latinul írta műveit - de ezt nem kellett tudni, hanem benne van a kérdésben: "fordításában közli".

Renesans

Yildirim,
Semmi baj, én is elrontottam, csak gondoltam, hogyha találtam egy hibát akkor már szólok :D

Király Marianne

A Nemzeti Olvasókönyv 8. oldalán Kosztolányi Dezső Lenni vagy nem lenni beszéde olvasható, melyet a Magyar Írók Egyesületének közgyűlésén mondott 1930-ban.

Holhós Ferenc

Én arra lennék kíváncsi, h ugye Janus Pannonius (1434—1472) élt, közben írta a Pannónia dicséretét, ha jól értelmezem azért hamis az utalás az 5ös feladatban mert időben egyik antológiához sem köthető... jól látom?

Dániel Kéki

Az a magyartanár aki ezt írta nem érdemli meg a diplomáját. Egyszerűen televan hülyeséggel...

Horváth Alexandra

SZégyen,hogy erre a komoly,hivatalos oldalra egy ilyen sehonnai tanár semmit érő javítását rakják fel!Sajnálom szegény diákjait..ez szégyen,semmit sem ér,ne is nézzétek meg!

Yildirim

Kedves Renesans!
Sajnos bizony ott a pont. Még egy hiba a javításban (meg bizony az én dolgozatomban is)...
Csak az a kár, hogy ilyen szemét módon vágták meg a könyvben szereplő szemelvényt, amikor az érettségibe átemelték. Pont a bevezetést hagyták ki, ahol Eötvös tisztázza, hogy most a magyarság, és a nemzetiségek kérdését tárgyalja... Ez a szakasz ugyanis szabadon vonatkoztatható a világ bármely nemzetére, így tökéletesen beleillene a 7. szakaszba is a Lukácsy-féle antológiában...
Az a véleményem, hogy a feladatlap hozta az elmúlt évek színvonalát, több helyütt bizony szőrszálhasogató, de a fenti javítás pedig szaktanárhoz képest elég gyenge színvonalú.

Boda Zoltán

http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__hazifeladat-kerdesek__2935400-tudnatok-3-peldat-mondani-irodalmi-hosiessegre

... A mai fiatalok. :'D

Varga Dorottya

Figyelmetlenséget észlelek, ami a megoldót illeti. Nekünk, diákoknak tépik le ilyenekért a fejünket. Ettől függetlenül jó lenne egy kissé egyértelműbb, készségeket mérő érettségi. Aztán lehet hogy mire mi írjuk, még a vért is mind kiizzadjuk magunkból... :)

Gergely Lábadi

Az első feladat megoldása határozottan FAIL. ahogy szerintem a 2.ba is van hiba és a 3. sem korrekt valaki linkelte az origós honlapok ott szerintem tényleg helyes megoldások vannak.

Szirtes István

Egy másik megoldás:
http://www.hir24.hu/belfold/2012/05/07/a-magyarerettsegi-megoldasai/
De ez sem az igazi...
pl egyértelmű hiba a 2. feladat első válasza:nincs utalás
???
Miről beszél? Hogyne lenne...

Varga Annacska

Én végig nyálaztam az előző évek feladatait, és nem igen találtam ennyire megosztó/nem egyértelmű részeket. Kíváncsi vagyok a többi érettségire is, de minden esetre nem mernék rá megesküdni hogy ez nem a drága Hoffmann Rózsa és baráti köre által képviselt változtatások érdekében van. Gondolok itt a keretszám csökkentésre és társaira.

Mátyás Maráczi

csak megjegyezném, hogy a wikipedián fent van, hogy 73-ban írta a külföldi antologiát...minden esetre vérlázító, hogy nem tudnak összeállítani egy érettségit, ami legalább a magyar tanárok számára megoldható.

Tamás Kiss

remélem minnél több helyes megoldást el fognak fogadni mert ez így kb szégyen. 5.feladathoz mit szóltok ? :D nem irigylem azokat a srácokat akik magyarból felvételiznek.

Király Marianne

A 3. feladat megoldásához:

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: LENNI VAGY NEM LENNI
Kedves írótársaim! [*]

Széchenyi István egy koratavaszi napon, délután öt órára palotájába kérette barátait. 1848-ban történt ez - közvetlenül a forradalom kitörése előtt - március 12-én.
Az alábbi ívet köröztette:
«Miután hazánk és kivált nemzetiségünk könnyen veszélynek indulhat s előttünk azon állapot áll, hogy fajtánk vagy egy dicső aerába lépjen, vagy a legnagyobb veszedelembe keveredjék; felszólítom különösen - mert mindenkit szívesen látok - az alul feljegyzetteket: méltóztassanak barátságos tanácskozmányra lakásomon engem szerencséltetni. Széchenyi István
...

Renesans

A 10. c)-re nem 7., hanem 9. a jó válasz. Most néztem meg a Nemzeti olvasókönyvet.

Fügedi Áron

http://www.origo.hu/itthon/20120507-magyar-irodalom-kozepszintu-erettsegi-nem-hivatalos-megolkdokulcs-2012.html

Ez jó :)

Szabó Zsófia

Origon szerintem a helyes megoldások vannak fent:
http://www.origo.hu/itthon/20120507-magyar-irodalom-kozepszintu-erettsegi-nem-hivatalos-megolkdokulcs-2012.html

Kovács Vivien

http://www.origo.hu/itthon/20120507-magyar-irodalom-kozepszintu-erettsegi-nem-hivatalos-megolkdokulcs-2012.html

Nagy Ádám

De azt pontosan nem írja, hogy ugyanazon a rádiós interjún mondta a példákat, szóval nem egyértelmű :( AMúgy meg szinte mindenki mást írt ugyh. valószínűleg beszoptuk..

Lőrincz Szilárd

Azt írja, hogy csak magyarul írt szövegekből válogat, nem pedig azt, hogy csak magyar íróktól válogatott... Azt sem mondom, hogy a kérdés nem kétértelmű, de a helyes válasz inkább Shakespeare.

László Nagy

a hír24-es is tele van hibákkal,van ewgy origós is,az nagyjából jó
http://www.origo.hu/itthon/20120507-magyar-irodalom-kozepszintu-erettsegi-nem-hivatalos-megolkdokulcs-2012.html

Szegnár Kinga

Nézzétek meg a hir24.hu-n is fenn van egy megoldás,de én abban is látok hibákat,de pl. ott is Shakespeare szerepel jó megoldás gyanánt.. pedig én se azt írtam természetesen ..:@

Lakatos Gábor

http://www.hir24.hu/belfold/2012/05/07/a-magyarerettsegi-megoldasai/

itt egy masik szaktanari javitas.

Latifah59

A rádióban arra mondott több példát , hogy nehéz ezeket a régebbi szövegemlékeket összegyűjteni. Ez még nem konkrétum szerintem főleg, hogy a 3. bekezdés elején ott van , hogy " de ez csk idegen nyelven FOG megjelenni" ...akkor most hogy van??:S

Zeőke-Szőke Anna

Kedves Krisztina Kmetyó! Ha nem esett volna le, két különböző gyűjteményt is írt, és a másodikat írta meg'88-ban! Az elsőt pedig korábban és azért, és arra reflektált a rádióban. Egyedül neked nem esett le úgy tűnik hogy két gyűjteményről beszélt. Na most ki a hülye?

Szerintem meg a 7 az 1 es pont fodítva mivel modja hogy ez gondolja a magyarságról aztán hogy hogy állította össze a szöveget stb stb kiknek, akkor az utolsó csak a 1984 es rádióbeszéd lehet hiszen hogy beszélhet olyanról előzetesen ami megsem történt a megoldási javaslat alapján...

Paradoxon....

Rádióbeszéd az utolsó mivle összegzi a munkáját ,NEM A SZÖVEG SZERINTI SORRENDET KELLET FOGYELEMBE VENNI HANEM AZT HOGY, HOGYAN JÖTT LÉTRE A NEMZETI OLVASÓKÖNYV ÉS EZEK ALAPJÁN EZ AZ UTOLSÓ!!

Németh Zsolt

timi, azért nem annyira egyértelmű... Te nem szoktál utólag rádöbbenni valamire, pl most azt monddod:
A láma nagyot köp...
Elmész Amerikába és rájössz, hogy tényleg:)

timi47

Szerintem annyira egyértelmű, hogy leírja, hogy mikor csinálta a külföldieknek szóló antológiát sok nehézségbe ütközött, amelyek közül a rádióba többet is elmondott.

Horváth Zsolt

Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 4. szám

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: LENNI VAGY NEM LENNI

Kedves írótársaim! [*]

Széchenyi István egy koratavaszi napon, délután öt órára palotájába kérette barátait. 1848-ban történt ez - közvetlenül a forradalom kitörése előtt - március 12-én.

Az alábbi ívet köröztette:

«Miután hazánk és kivált nemzetiségünk könnyen veszélynek indulhat s előttünk azon állapot áll, hogy fajtánk vagy egy dicső aerába lépjen, vagy a legnagyobb veszedelembe keveredjék; felszólítom különösen - mert mindenkit szívesen látok - az alul feljegyzetteket: méltóztassanak barátságos tanácskozmányra lakásomon engem szerencséltetni. Széchenyi István.»

Az ív mögött a meghivottak hosszú lajstroma található, vagy hetven politikus neve. Közte Kossuthé is.

Vendégei egymásután érkeztek. Inasai - az egyik bécsi, a másik egy szakállas, öreg cseh - lesegítették az urakat hintójukból. Bevezették őket a társalgóba.

Elmult öt óra, negyedhat, félhat. A házigazda nem mutatkozott. Türelmetlenkedni kezdtek, nem is annyira udvariatlansága, mint inkább nemtörődömsége miatt. A társaság fölállt, cihelődött. Ekkor - háromnegyed hat felé - jelent meg a szárnyasajtóban Széchenyi István.

Izgatott volt, sápadt. Ez sötétbarna bőrén is meglátszott. Halálsápadt volt.

Senkivel se fogott kezet. Megállt a szárnyasajtó közelében, melyet közben becsuktak az inasok. Tekintete végigcikázott a jelenlévőkön.

Először is azt vette észre, hogy Kossuth nem jött el. Természetesen, természetesen. Már hetek óta leveleket kap mindenünnen, vidéki kúriákról, az «erdélyi hon magyar fiai»-tól, melyben figyelmeztetik, mire készül ez az izzó népvezér. Nem is várta, hogy eljőjjön. De hogy nem jött el, az szinte önkivületbe hozta.

A hetven meghivott közül ebben a sorsdöntő órában körülbelül huszan jelentek meg. Ott látta Andrássy Györgyöt, Cziráky Jánost, Károlyi Györgyöt, Keglevich Károlyt, Lonovics Józsefet, Majláth Györgyöt, Majtényi Antalt, Pálffy Móricot, Perényi Zsigmondot, Szapáry Józsefet, Széchenyi Antalt, Ürményi Józsefet és másokat. Az idők forradalmas árja Wesselényi Miklóst, az erdélyi mágnást is fölsodorta ide, Zsibóról. Aztán még ott állt - oldalt - két mostohafia: Zichy Félix és Zichy Henrik.

Ez a részvétlenség elcsüggesztette. Ha előbb lobogni kezdett vére Kossuth távolmaradása miatt, a többiek közönye lehűtötte. Fáradtan tartotta balkezében a papirlapot, melyre följegyezte beszéde jelszavait. A papirlap remegett ujjai között.

Lefelé nézett, a földre, mereven, mint mikor beszélni készült.

- Bocsássatok meg, uraim - mondotta -, hogy megvárakoztattalak benneteket. Nem hivatalos elfoglaltság, nem, nem. Valami merőben más. Kevesebb annál, több annál. Minekelőtte beléptem ide, dolgozószobámban tépelődtem. Kebelemben iszonyú vihar dúlt - és itt elnémult, ujjait szokása szerint begombolt kabátja szárnyába akasztva. - Lassan gyülemlett bennem ez a vihar, kétség kétségre, felleg fellegre, de történetesen most robbant ki. Én pedig döntöttem - megint szünetet tartott. - Évek óta azon tünődöm, érdemes-e még folytatni építő munkánkat? Kezdetben fölcsillanna egy-két pisla reménysugár. Azóta a láthatár teljesen elborula. A politikai helyzetet ismeritek. Szükségtelen részletezni. Vérről álmodunk, beszélünk mindannyian. Itt állunk Európa közepén, mint Európa szégyene. Népünk tunya, bárdolatlan, úrhatnám, az igazság iránt érzéketlen, kötelességre renyhe, pallérozásra nem fogékony. Talán távol keleten, termő-talajában virágozhatott is volna, de ideplántálva a nyugatra, elkorcsosult, alacsonyságba süllyedt, megvénhedett. Hiába ojtjuk be a míveltség nemesebb ágával ezt az agg törzset. Ha nyugativá válik, akkor elveszti eredendő sajátosságát és egyéniségét, idegenné lesz, ha pedig elhanyagoljuk, akkor kiszárad, elcsenevészedik. Így se nyugati, se keleti, se európai, se magyar. Mi is az értelme annak, hogy valaki magyar? - kérdezte és fölvetette ideges fejét, hetykén, majdnem kihívóan. - Mi az értelme, hogy olyan nyelvet beszélünk, melyet már egy kőhajításnyira sem értenek? Mi az értelme annak, hogy egy maroknyi népecske ilyen idea fixá-val él s ragaszkodik ősei őrületéhez? Nem uraim - mondotta és zilált haját homlokára csapta - nem uraim - mondotta mégegyszer emelt hangon, csaknem kiabálva -, ennek semmi értelme sincsen. Semmi értelme sincs annak, hogy kirekesztessünk a mívelt népek közösségéből. Semmi értelme, hogy itt, a világmappa egy parányi pontján nemzetesdit játsszunk. Semmi értelme annak, hogy fiainknak és azok fiainak átadjuk nyelvünket, mint valami örökletes nyavalyát. El kell hát felejtenünk - szólt növekvő hévvel -, mielőbb bele kell olvadnunk a németségbe, a monarchiába. Az ausztriai örökös tartományok kifejlődése, nemzetiségünk, nyelvünk végleges megszünte áldás és jótétemény leend nekünk is, az egész emberiségnek is. Csak az első nemzedéknek fog ez fájni. Az utána következő áldandja érte emlékünket. Meg kell semmisülnie a magyarnak, le kell tennie minden revolucióról, izgágaságról. Nekünk pedig csak egy kötelességünk van: szabad folyást engedni a világhistória könyörtelen eseményeinek. Más út nincs. A biztos megsemmisülés vár ránk. Kétféle halál között választhatunk: az egyik fájdalmas, a másik fájdalmatlan. Higgyétek el, nem csekély lelkitusák, hosszú napok, hosszú éjszakák után az utóbbit választottam szerencsétlen népem számára. Ilyeténképpen legalább nem érzi az elkorcsosulás bűntudatát, nem sejti, hogy rövidesen szemfedél borul rá és koporsó. Másíthatatlan elhatározásom tehát, hogy munkámat ezennel egyszer és mindenkorra megszakítom. Majd belepi a por. Csak az fáj, hogy az alvót felriasztottam. Majd elalszik újra - legyintett és már gyorsabban beszélt, szinte hadart. - Metternich herceggel mindezt közöltem. Ő baráti békét ajánlott. Biztosította a fájdalmatlan halált. Hogy mit míveltek ti, az kizárólag rajtatok múlik. Sajnálom, hogy idefárasztottalak. Csak ezt óhajtottam értéstekre adni. Más mondanivalóm nincs.

Még egy lépést hátrált, az ajtó felé, úgyhogy a közte és vendégei között való távolság nagyobbodott az óriási teremben. A szónok elhallgatott. Úgy állt ott, egyedül, távol mindenkitől, elszigetelve komorságába és fekete ruhájába, akár Shakespeare mélakóros alakja, a dán királyfi. Egy pontra bámult, eszelősen. Reszketett a fölindulástól. Hallgatói is reszkettek. Némán hallgatták végig, anélkül, hogy félbeszakították vagy csak egy pisszel is tiltakoztak volna. A némaság most növekedett. Ez a temetés csöndje volt. Döbbenten álltak, gyökeret vert lábbal. Az urak halk eszmecserét folytattak s közben rá-rásandítottak vendéglátójukra, aki még mindig önmagába süppedve töprengett. Egyesek - félénken - helyeselték az alapgondolatot, csak a kivitel módját kifogásolták. Ismét elnémultak. Hosszú csönd lett. «Gazember» - ordította, egyszerre valaki - «te gazember» - és Széchenyi felé mutogatott, «gazember vagy». Ki volt ez? Wesselényi Miklós volt. Hatalmas öklével úgy rácsapott egy barok-asztalkára, hogy az reccsent. Talpra is ugrott, rohanni kezdett, de feldöntött egy széket. Vak volt. Tapogatódzva botorkált előre, örökre kialudt, világtalan szemeivel, az el-nem-múló éjszakában, odafelé igyekezve, hol a házigazdát sejtette, hogy nekitámadjon. A többiek lefogták és csitítgatták. «Gazember» - lihegte magánkívül Wesselényi - «gazember». - «Honáruló» - sipította egy vékony hang. - «Fia annak a Ferenc grófnak, aki a Nemzeti Múzeumot alapította?» - «It's a perfect disgrace» - méltatlankodtak a hazafias mágnások. - «I can't realise it». - «Ist der Stefi verrückt geworden?» - «C'est trés fort». - «Mais il est fou». - Mindenki össze-vissza beszélt, feléje és egymás felé, a levegőnek és önmagának. «Megtagadta principiumait». - «Hiába, Bécsben született, főhadnagy korában még magyarul se tudott, könyvből tanulta». - «Kibújik belőle a német». - «Crescenz grófné ma se beszél magyarul». - «Hát a kamarillának egy nemzetet akarsz szállítani, te spion?» - ordított megint az, aki előbb, az ifjúkori barát, akivel hajdan Franciaországot és Angliát beutazta. - Csak abban hihetek, hogy elméd megháborodott. Vagy szemfényvesztés volt az egész? Nem te írtad, hogy a nemzet feldicsőülését hordozod minden csepp véredben? Most pedig a nemzetet arra buzdítod, hogy adja fel jogát, önállóságát, kiszolgáltatod a reakciónak. Hol a te helyed ezután, aki üdvleldébe akartad helyezni nagyjaink hamvát? Nem, nem, ez e kisded nép nem tunya, csak elhanyagolt, nem élemedett, inkább gyermek még, gyámolításra, istápolásra szorul. Kelet népének egyformán kell küzdeni kelet ellen és keletért, nyugat ellen és nyugatért, akkor feljut a csillagokig. Mi tovább is dolgozunk érette, megyünk elrendeltetett utunkon, ha nélküled, ellened is. Szent reformtörekvéseinket azonban nem adjuk fel soha. Az a hitünk - lásd, ezt is te írtad - hogy aki néhány gyümölcsfát ültetett életében, az nyugodtabban alszik majd a földben. Isten minket úgy segéljen.» - «A bitóig és golyóig» - mondotta csöndesen, inkább magának valaki: Batthyány Lajos.

Percekig morajlott a gyülekezet, majd helyeselve, majd fölháborodva, majd tárgyilagosan vitázva, majd szikrázó gyűlölettel, farkasszemet nézve azzal, aki ott állt az ajtónál, csökönyösen, lemosolyogva az érveket, vállát vonogatva, egyformán rendületlenül. Szeme izzott a bozontos szemöldök alatt, mint csipkebokorban a tűz. Csontos, sárga koponyáján kopogott a szitkok jégesője. Szakadatlan ennen-szavait hallotta ezektől a vezérférfiaktól, akikkel évtizedek óta együtt küzdött. A Hitel, Világ és Stádium mondatait fegyverül szögezték ellene. «Ernyedetlenség, türelem, keménység - lángolt Wesselényi, az ékesszólás lendületében. - Nem borzadsz-e, hogy én, a szegény vakember, ki a budai börtönben vesztettem el szemem világát, látom az utat és te, te, aki hajdan fényt gyujtottál nekünk a sötétségben, már nem látod?»

Széchenyi szája ekkor megvonaglott. Most azt hitték, hogy azonnal sírvafakad. De nem ez történt. Könnyedén, világfiasan a terem közepére sietett és elkacagta magát. Sokáig kacagott. Aztán kijelentette, hogy az egész csak tréfa volt. Próbára akarta tenni őket. Egy előre kitervezett komédiát játszott és játszatott el barátaival s ebből azt a meggyőződést szerezte, hogy érdemes újult erővel tovább dolgoznia ennyi nemes hazafival. Arca kigyulladt a boldogságtól. Inasaival behozatta az ezüst karosgyertyatartókat, mert már sötétedett s zárt ajtók mögött elkezdődött a tárgyalás, a komoly «barátságos tanácskozmány», mely a késő esti órákba nyúlt belé.

Ennek a históriai mozzanatnak lefolytát a bécsi titkoslevéltárban őrzött kémjelentés örökítette meg, melyet még aznap, március 12-én beterjesztettek a kamarillának (3652-3653. iktatószám alatt), de a viharos világpolitikai események miatt csak március 27-én került Ausztria akkori ifjú császára, Ferenc József elé. Tulajdon szememmel láttam a meghívót, Széchenyi aláírásával s egy penészes, málladozó papírlapon ennek a beszédének irónnal odavetett vázlatát is.

Miért mondtam el mindezt ily részletesen? Azért, mert nem tudok nála tömörebbet, megrázóbbat, drámaiabbat. Színpadon se játszottak ilyen drámát. De ezt a drámát a történelem színpadán játszották. Nem is játszották, hanem átélték. Mind a két fél egyformán élte át. Amelyiket ugrattak, éppúgy, mint az ugrató. Hogy az ugrató valóban ugrató volt-e annak eldöntésére nem vállalkozhatom, ennélfogva ezt nem firtatom. Ha nem volt ugrató, akkor annál tiszteletreméltóbb a hite, hogy ennyi kétség közepette hinni, alkotni tudott. Ha valóban ugrató volt és ezúttal csakugyan színészkedett, akkor élménye éppoly élmény, mint ellenkező esetben. Minden tréfa a gondolatunk, az érzésünk lepattanó szilánkja, mely szervesen hozzátartozik. Minden játék egy elvetélt cselekedet. Bármiként is van, ez a jelenet oly mély, oly megindító, mint Hamlet monológja: a «lenni vagy nem lenni». Nem egy ember nevében mondották el, hanem milliók és milliók nevében. Az, aki elmondotta, az saját kétségeit dramatizálta. Nem is monológ ez, hanem valami csodálatos, sokszólamú dallam, szeszélyesen, gazdagon, tragikusan hangszerelve. Ez a magyar «lenni vagy nem lenni».

Barátaim, engem sokat foglalkoztatott Széchenyinek ez a döbbenetes tréfája. Azt hiszem, mindnyájan, akik tollat forgatunk kezünkben, állandóan a lét és nemlét e kérdésével foglalkozunk, azzal kelünk-fekszünk, naponta többször gondolunk rá. Egyszerűen azért, mert ez a mesterségünk. Amikor a Magyar Írók Egyesülete megtisztelt azzal a kéréssel, hogy itt, elsőévi közgyűlésén szóljak pár szót, átvillant agyamon egy ötlet: Az, hogy ezúttal én is álarcosan jelenek meg itt s a kétségbeesés és gúny maszkja alól valami elképzelt írótársamnak halkan ezeket az ördögi szókat suttogom a fülébe:

- Mondd - de őszintén felelj nekem -: mit akarsz még te költő, író, művész a huszadik században s főképp mit akarsz itt, minálunk? Kacagnom kell, ha rád pillantok. Egy szegény, eladósodott földmívesnép fia vagy, egy megköpdösött, porig alázott nemzet gyermeke, egy néhány vármegyére csonkított, éhes ország fölösleges kenyérpusztítója. Kasza-kapakerülő vagy, nevetséges anakronizmus, csökevény szerv. Legjobb esetben fényűzési cikk vagy. Te vagy az az aranyozott gipszrózsa, amely az oromfalról legelőször pottyant le, mikor régi, kedves tanyánkat összedöntötték. Fogalmam sincs, miért lézengsz még ezen a földön? Biztosítalak, hogy nem olvasnak. Se téged, se mást. Nem szeretnek. De nem is nagyon gyűlölnek. Egyszerűen közönyösek irántad. Ha nem hiszed, kukkants be néhány előkelő könyvesboltba, figyeld meg, milyen testvériesen árulnak petrezselymet a magyar könyvek, milyen fölényes mosollyal tolják félre azok, akik még betűkkel telenyomtatott papirost vásárolhatnak. Idegen divat járja nálunk, pajtás. Minden fashionable, "ŕ la page, tief und gedankenvoll, ami idegen. Olykor ugyan még ünnepelnek egy-egy írót, társaskörökben, szalonokban. Ezek is többnyire idegenek. Már a pályaudvaron megrohamozzák őket, kivallatják, hogy mi a véleményük erről-arról s diadalmenetben cepelik a bankettekre. Tucatjával van ilyen írónk, különb is náluk, de ezekre közönségünk egyszerűen nem kiváncsi. Mégpedig joggal. Egyrészt azért, mert nincs frakkjuk és foltos nadrágjukat, böjtölő arcukat lehetetlen a dobogó fényszórója elé állítani, másrészt azért, mert az olvasókat fokozatosan, rendszeresen leszoktatták arról, hogy érdeklődjenek irántuk. Sajtónk egy része - tisztelet a kivételeknek - fázik az «örökbecsű» dolgoktól. Ami örökbecsű, annak «régen-rossz». Másutt sem uralkodnak rózsás állapotok mostanában. Mégis meglepődve tapasztalhatod, hogy a francia ujságok oldalakat szentelnek az irodalomnak, mindegyiknél egy-egy kritikus székel, éles egyéniségével, korlátlan hatáskörrel, az olasz sajtó becsületbeli tartozásának, vagyis kutya-kötelességének tekinti, hogy a hagyományos terza pagina lepedőjén csak könyvekről, eszmékről essék szó, amint a spanyol sajtó is megőrizte számukra a segunda páginá-t. Nálunk nemigen van erre hely. Kiszorítják az írókat azok, akik érdekesebbek náluk, a szobafestőkből és szobalányokból lett külföldi mozicsillagok és a kéjgyilkosok. Kritikánk nincsen. Néha napvilágot lát egy-egy magasztaló könyvismertetés. Ezt mosolyogva lapozza tovább a beavatott és be-nem-avatott, mert elképzeli azt az épületes jelenetet, amint az író térdenállva kikunyorálta. Az a szomorú, hogy ez többnyire igaz is. Néha napvilágot lát valami ledorongoló förmedvény. Ezt szintén mosolyogva lapozza tovább mindenki, mert sejti, milyen indítóokokból született. Többnyire ekkor is fején találja a szöget. Ennek a kritikátlanságnak tudható be, hogy az önálló véleményt eleve gyanakvással fogadják s felhördülnek rá. Nem szokták meg a szabad szót, nem bírják megérteni, hogy valaki politikai érdek, konc nélkül más véleményen lehet egy irodalmi kérdésben, mint jómaguk. Egy-egy lázadó is akad. Időnként kiönti epéjét, lekaszabol valakit, talán igazságtalanul is. Ez, ha nem is menthető, de érthető. A rabok csak lázadni tudnak, nem harcolni. Nincsenek is irodalmi rohamcsapataink, csak irodalmi terrorfiúink, akik szellemi inségükre való tekintettel legszívesebben a szellem kapitalistáit, a lélek királyait szúrják le. Kritika híján az irodalom államformája az, ami az ancien régime-é: királygyilkossággal enyhített zsarnokság. Vérengző pártok rémuralmában élünk. A gondolatszabadság ebek harmincadjára jutott. Senkise mer nyikkanni. Ez a közös egyetértéssel gyakorolt pártcenzúra, mely műveletlenségével, ingerlékenységével, kölcsönös büntetőexpedícióival egymást támogatja és táplálja, egymás erejét növeli, rettenetesebb minden hivatalos, nyílt cenzúránál. Ennek esik áldozatul az irodalom közös ügye. Észre se veszed, hogy te vékonyodsz, mig ők, akik a nyilvánosság porondján akaszkodnak, szépen megvastagodnak minden író rovására s titokban összenevetnek, akár az augúrok. Tegyük föl azonban, hogy nem mingyárt ütnek agyon. Akkor se írhatod meg véleményedet, mert nincs hatalmad. Kezdeményező-erőd semmi. Nem csoda, hogy az író általában megvetett és lenézett valaki, szellemileg nyomorult, testileg nyomorék. Közlöm veled különben, hogy egy íróbarátom levélben kért tőlem harminc fillért, villamosra. Közlöm veled azt is, hogy egy másik íróbarátomat a csecsemővédő-egyesület táplálja emlőin, amennyiben naponta kétszer - jóságosan - ingyentejet utaltat ki számára s ez ebédje-vacsorája. - De megeshetik, hogy «beérkezel», mint sokan. Akkor azért a regényedért, melyen egy évig vagy kettőig dolgozol, föltétlenül kaphatsz annyit, hogy belőle egy vagy két hónapig gond nélkül megélhetsz és azért a novelládért, melyet egy hétig körmöltél, annyit kapsz, hogy a közben megivott feketéid, elszívott cigarettáid költségét bőségesen fedezi. Ilyenformán más állást vállalsz. Reggeltől-estig dolgozol, hogy a benned lakozó író estétől-reggelig dolgozhassék. Nem igaz, hogy nálunk nincsenek többé mecénások. Íróink a mecénások, akik kitartják önmagukat. Ők önmaguk «kitartottjai». Azok, akik igazán költők és művészek, ma a háborút követő operettkorszakban, a műkedvelők és féltudósok paradicsomában, ilyenformán csapják be a jelenkort. Ami az utókort illeti, abban aztán egyáltalán ne reménykedj, öcskös. Én ismerem az utókort. Mi magunk vagyunk az utókor, a közelmult utókora. Mondd, milyen könyvek foglalkoztak azokkal a nagy művészekkel, akikkel mi még karonfogva jártunk, Petelei Istvánnal, Lovik Károllyal, Kiss Józseffel, Cholnoky Viktorral és mikor ünnepelték utoljára rajongó hívei Bródy Sándort, Csáth Gézát, Török Gyulát, Kaffka Margitot, Tóth Árpádot, hogy csak néhány nevet említsek, találomra? Másutt, ahol igazán él az irodalom, a halottakat is számontartják, beiktatják az élet villamos áramába, minden évtizedben értékelik és átértékelik emelik vagy buktatják, szóval foglalkoznak velük. Itt nincs föltámadás. A magyar halottak valóban mélyebben vannak eltemetve. Halhatatlanságuk többnyire csak addig tart, amíg telefonálhatnak kiadóiknak és barátaiknak. Mihelyt nem telefonálhatnak, már baj van. Nem «istenfik» többé, akiket lelkes honleányok és honfiak ölelnek keblükre, de nem is a gazdag népek írónábobjai, akik repülőgépen utaznak s tengerparti villájukban nyaralnak. Cudarul megváltozott a korszellem is. Mindenütt a földgolyón eltűnt a nemzeti zártság a népek meleg összebújása s valami hideg nemzetköziség lépett a helyébe. Népviseletet is alig találhatunk már. Valaha alig félszázaddal ezelőtt - még voltak olyan falvaink, melyeket télvízidőn eltorlaszolt a hó, tavaszig nem érintkezhettek a legközelebbi falvakkal sem s addig a nemesi kúriákon, kunyhókban, tollfosztás, fonás közben mesélgettek, gyertyavilágnál olvastak. Ez a meghitt bensőség, az álmodozás e termékeny csöndje, melyben a költő és az olvasó érik, örökre megszünt. A műszaki tudományok haladása, a közlekedési eszközök diadalmas előretörése folytán egy lett az egész világ. Nem közönyös, hogy ma alig három nap alatt elröpülhetsz Newyorkba. Azt se szabad feledned, hogy Magyarországon csak 1840-ben döcögött végig az első, kezdetleges vonat, hogy csak 1880-tól fogva telefonálhatunk s hogy e tehnikai forradalom; mely a nemzeti egységek irodalmát ismeretlen és beláthatatlan válságok felé sodorja, még a kezdet kezdetén van s csak ezután érezteti majd hatását. Egyelőre a tanyai asszonyok is rúzs-nak nevezik a pirosítót. Nyakunkon mindenféle irodalom, eredetiben vagy fordításban. Aztán - ami aggasztóbb - az irott betűnek hatalmas versenytársává vált a mozi, mely naponta óriási tömegeket von el a könyvtől s nálunk csaknem kizárólag idegen portékát használ föl. Ez megtanította az embereket arra, hogy képekben érezzenek, gondolkozzanak, anélkül, hogy nyelvvel fejeznék ki magukat, anélkül, hogy a nyelvi kifejezés varázsában gyönyörködnének. Mindenesetre sorvasztja a szót. A rádión kasznáraink különböző nyelvleckéket vehetnek s kiejtésüket beszélőfilmek által tökéletesíthetik. Új kor következett el: a nemzetköziség jazzband-kora. Hanyatlóban a nyelv csillaga. Bajos arra számítani, hogy ennek a közönségnek csak egy könyvet is el tudsz sütni. Egy és más fonákság ellen talán még küzdhetsz, de ezzel csak tüneti jelenségeket orvosolnál. Nem futhatsz versenyt a repülőgéppel, a léghajóval, a gyorsvonattal, nem kattoghatsz oly veszetten és mindenütt-jelenlévően, mint a mozi s nem bömbölheted túl a rádiót, ezt a soha-el-nem-apadó pampulát, mely egyszerre tíz nyelven kiabál, a földrajzi szélesség és hosszúság minden délköréről. Viadalra kelni a lehetetlennel, hősi, de ostoba vállalkozás. Mi az értelme hát annak, hogy magyar író vagy? Semmi, pajtás, semmi. Azt tanácsolom, hogy törd szét töltőtollad, roncsait vesd a Duna mélységes fenekére és sietve nézz valami okosabb kenyérkereset után. Ha pedig semmikép se tudod magad erre elszánni, akkor vedd azonnal a pisztolyod, harapd fogaid közé a csövét, hogy biztosan találjon s húzd meg a ravaszát. Írtsd ki magad, gyorsan, minek előtte mások kiirtanának, lassan. Írmagja se maradjon a betűvetők átkozott fajtájának. Szűnjön meg a huszadik század elején, pusztuljon ki, haljon meg végkép az az egykor oly dicső irodalom, mely jelképesen a Halotti beszéddel kezdődik.

Milyen türelmes az az írótársam, akihez ezt a filippikát intézem, hogy még mindig nem kiált föl s botrányt csapva nem kerget ki ebből a teremből. Tudom, hogy nincs itt és egyáltalán nincs is, hiszen csak elképzeltem. De ha nincs is, most elő kellene dobbannia a semmiből, mint eleven ellentmondásnak, hogy torkomra forrassza ezeket a szentségtelen szókat. Én már hallom is a hangját, a hatalmas hangot, mely belőle zúdul belőlem és itt mindnyájunkból.

- Elég legyen már, elég. Hazugság ez mind, színeskedő hazugság s ami való foglaltatik benne, az nyeglén, alattomosan el van csavarva. Aki ezt a beszédet kiókumlálta, közkeletű, emberi gyarlósággal rótt meg, mely jobbára minden ország irodalmában meglelhető. Azt tapasztaljuk, hogy azok, akik népüket korholják, sok esetben magát az emberiséget leckéztetik s magát a teremtést kritizálják. Ő is tájékozatlanul általánosított. Nem az a hibája, hogy gáncsaiban egy szemernyi igazság sincs. Nagyobb a hibája. Az a hibája, hogy nincs benne egy fikarcnyi szeretet sem. Kétféle ember van. Az egyik, mikor az utcán elbámészkodik s megüti a lábát egy kőben, így szól: «Hű, de ügyetlen voltam». Erre megdörzsöli sajgó lábát s eltökéli, hogy máskor majd jobban fog vigyázni: A másik, mikor szórakozottságában belevágja lábát ugyanabba a kőbe, így szól: «Ez Magyarország». Aztán tüstént az a terv fogan agyában, hogy a jövőben a járdákat nem vízszintesen kell építtetni hanem homorúan. A mi egyáltalán nem tisztelt szónokunk az emberek utóbbi válfajához tartozik. Kitálalta keserveit, melyekben sok a megindító, fölhánytorgatott néhány külföldi példát, mely követendő lehet. Én azonban megmutathatnám a dolog visszáját is. A franciák azon sopánkodnak, hogy könyvbírálatuk mindinkább elamerikaiasodik, nem egy helyütt nyiltan is megvásárolható, nem egy helyütt asztaltársasági pajtásság kormányozza, az a chapelle, mely a tehetség chapelle ardente-jává nádé, hogy a mi közönségünk visszaöklődné. Németországban jelenik meg az első nagylexikon, halott mi már nem tudom hányadikat nyűttük el. Anglia szórakoztató irodalmának 90 százaléka olyan limonádé, hogy a mi közönségünk visszaöklődné. Németországban jeles írók biztosítási ügynökök, tűz- és jég-kárbecslők. Amerika egyik legelőkelőbb irodalmi folyóiratának, a Dial-nak, amint hallom, mindössze 800 előfizetője van, ami nem sok, ha számbavesszük, hogy az északi államok lakossága százkétmillió s az előfizetők között akadnak európaiak is, többek között én is. Főképp elfelejtette az előttem szóló, hogy műveltségünkkel mikép magasodunk ki a környező népek közül. Ezek most nyelvüket csinosítgatják s egyik-másik új Kazinczy után kiáltoz. Nem tudom, melyik tizenkétmilliós nép vetett ki magából és lökött az égig, a naprendszerekig oly lírai csillagot, mint Petőfi, oly világhódító mesemondót, mint Jókai, oly művészt, mint Arany, aki nyelvünk minden göröngyét fölmagasztosította s kinek volt annyi Vörösmarty-ja, Berzsenyi-je, Madách-a és Mikszáth-ja? Világáramlatok hullámtorlatai nem törtek meg soha szirtjeinken és nem posványosodtak el lapályainkon. Shakespeare már több ivadékunknak élő, nemzeti írója és Dosztojevszkij, akit a franciák most fedezgetnek föl vagy Ibsen vagy Tolsztoj már apáink olvasmánya is volt. Nehéz időket élünk, tagadhatatlan. Olvasóink derékhadát elszakították tőlünk. Arra a levélre, melyet hozzájuk intézünk, - ide a szomszédba, ahová könnyűszerrel elgyalogolhatnánk, - annyi bélyeget kell ragasztanunk, mintha Ausztráliába menne. Könyveink gyakran akkor se jutnak el kezükhöz, ha kétszer annyi bélyeget ragasztunk rájuk. Attól azonban nem riadunk meg, hogy a világ egy lett, hogy minden irodalom része a világirodalomnak, hogy az összehasonlítás lehetősége által csak az az érték, ami világirodalmi érték. Pipogya az, aki fél állani ezt a versenyt s védősorompókat sürget. El mindennel, ami vidékiesség, lomposság, középszerűség. Az a gondolat és érzés, mely nem jelent a világnak is ugyanannyit, amennyit nekünk, senyvedjen el csírájában. Európa nem idegen tőlünk. Néha visszafáj szívünk ázsiai emlékeink után, melyeket csak sejtünk, de nem ismerünk s elképzeljük, hogyha a rovás-írással, a boncok bűvölő igéivel, a hársfaháncsba öltözött regősök énekeivel annyi kincsünk nem megy veszendőbe s hogyha ott, a műveltség bölcsőjében fejlődhetünk, a természetes, régi keretek között, esetleg oly különváló irodalmunk sarjadhat, mint a japán vagy a kínai. Csakhogy ez ábránd. Nagy költőink, íróink, azóta végzetesen eljegyeztek bennünket az európai szellemmel. Európaiak vagyunk, Európa és a világ írói. Csak azt fájlalhatjuk, hogy ma távolabb vagyunk Európától, mint őseink s ezáltal távolabb vagyunk a magyarságtól is. Ez ellentmondásnak rémlik, de nem az. Az az úttörő nemzedék, melyről előzőleg beszéltem, közelebb esett az európai szellemhez és ezáltal a magyarsághoz is. Írónak nem lehet kisebb becsvágya, minthogy meghódítsa az egész emberiséget. Az irodalom rendkívül tág, minden embert egybeölelő valami. Csak ezt, a legnagyobbat érdemes akarnunk. Meg is kell hódítanunk nyugatot, de nem magunknak, hanem népünknek, keletnek. Így mozgunk mi is, az inga lengésével, nyugat és kelet között, soha-el-nem-pihenően. Ez a nomád nyugtalanság, ez az ősi, titkos kettősség a mi örökségünk, szellemiségünk mély mivolta. Hódításunk azonban csak belső lehet. Itthon kell versenyre kelnünk a világ nagy szellemeivel. Ne áltassák magukat azok a kiválóbbak vagy szerencsésebbek, kiknek könyvei esetleg külföldi piacokon is futnak, hogy ott buzogányukkal beverhetik a dicsőség érckapuit. Különlegességek maradnak arrafelé, örökre, szívesen vagy nem szívesen látott vendégek. Nem is az a fontos, ami ott künn történik velük. Az a fontos, ami itthon történik. Ha mégoly mesterkéz ültette át idegen idiómába verseiket, rímeik bágyadtabban csengenek, párbeszédeik lötyögnek, célzásaik fele elsikkad. Boszorkányos mesterségünkben a forma a lényeg, az árnyalat. Mindnyájan messzire visszanyúló, tétova emlékekből táplálkozunk, víziókból és hallucinációkból, egy-egy szó hallucinációjából, mely évszázadok sziklabarlangján sejtelmes ekhót ver. Sajnálom, hogy nem mondhatok eredetibbet, de minden irodalom csak a nyelv lelkéből lelkezhet. A régi igazságok megkopnak, de azért továbbra is igazságok maradnak. Pascal írta: «Le silence éternel des espaces infinis m'effraie.» Voltaire óta egymást követő emberöltők egyaránt bámulták ennek a muzsikáját s megállapodtak abban, hogy ez a legszebb francia mondat. Tudomásul kell vennünk, hogy így van, hogy így lehet. Én is hiába magyaráznám nekik, akár egy életen át, hogy miért gyönyörű ez a verssor: «Elhull a virág, eliramlik az élet». Nekünk elég hallani. Akkor egymásra pillantunk, megértünk mindent. Szembogarunk mélyén fölvillan egy testvéri szikra. A költészet nemcsak valami tág, minden embert egybefogó, - mint előbb említettem - hanem valami zárt is, családias is. Minden nagy költészet családias. A család tagjai az idegen számára jelentéktelen, érthetetlen adomákat mesélnek egy kisgyerekről, aki hajdanában mindnyájunk ismerőse volt, emlékeznek valamire, amire az idegen nem emlékezhet és elmosolyodnak. Valami ilyesmihez hasonló a költészet. Nyelvünk szellemében él, melyben összeforradunk valamennyien, akármiféle politikai hiten élünk. Nem dicsekszünk azzal, hogy hűek vagyunk ehhez a nyelvhez. Mi magunk vagyunk a hűség. Nem állítjuk azt sem, hogy csak vele, általa, érette lélekzünk. Mi magunk vagyunk ez a nyelv. Vér vízzé válhat, pártot is üthet, de ez a szellemi közösség megronthatatlan, elmozdíthatatlan. Ezt rendesen észre se vesszük, nem tudjuk, akár az erdei vadfa nem tudja, hogy ő az erdei vadfa. Néha mégis ki kell mondanunk, hogy edzze felelősségérzetünket, öntudatunkat. Egyidőre talán mindenkinek tízszer annyi áldozatot kell vállalnia, mint annakelőtte. De író-e, aki az áldozatot sokallja? Immár nem kell többé féltenünk szerszámunkat, melyet az úttörők mostohább korokból átmentettek s kezünkbe tettek. Munkánk nehéz, viszont irígylendő is. Szenvedélyünk a munka. Giuseppe Rensi, a genovai bölcselő azt írja valahol, hogy a költő a legboldogabb ember, mert egész életében azzal játszik, ami érdekli s ahhoz az emberhez hasonló, akit azért fizetnek, mert cigarettázik. Pályabérünk több minden fizetségnél. Életünket megsokszorozhatjuk, térben és időben. Ha mindnyájunknak csak tíz olvasónk akad, igazi, áhítatos olvasó, aki néha ránk gondol, testi mivoltunktól függetlenül, akkor nem panaszkodhatunk. Ezek az olvasók elbújva élnek valahol, talán fiatalok, talán öregek, talán szegények, szeretetük nem-lármás, nevüket nem látni a «jelenvoltak névsorá»-ban. Lehet, hogy nálunk a dicsőség halványabb, mint egyebütt, az is lehet, hogy a halhatatlanság rejtettebb, de nem tartalmatlanabb. Multkor egy tizennégyéves fiú negyvenfokos lázban feküdt. Éjszaka, mikor betakartam, félrebeszélt. Egy szót mondott lázálmában: «Gárdonyi». Nem tudtam, hogy olvassa és szereti őt. Most tudtam meg ezt és most, a betegszoba csöndjében, tudtam meg azt is, hogy mi a magyar író halhatatlansága. Egy budapesti diák éjjel, lázában olyasvalakiről beszél, akit sohase látott, csak a lelkét ismeri. Nem egy nép lélekszámán múlik az irodalom becse, hatóereje. Az a nép, mely megteremtette a görög irodalom aranykorát, nem volt nagyobb, mint három mostani városunk lakossága s olvasója nem több, mint három mostani falunk lakossága. Tragikus nevelésre van szükségünk mindannyiunknak, már a gyermekszobában és iskolapadban is, önvesszőzésre és nem önáltatásra, tragikumunk tudatára, Széchenyi tragikus világtávlatára, mely kétségbeejt és magasba lendíthet. Itt felelek arra a kérdésre, melyet mellünknek szegeztek, hogy: lenni vagy nem lenni? Hát igenis lenni, lenni: elsősorban embernek és emberiesnek lenni, jó európainak lenni és jó magyarnak lenni, kétfelé vívó nyugatinak és keletinek, nagyrafeszülő alkotóakaratnak s alázatos munkásnak. Aki Rolls-Royceról és kéjlakokról álmodozik, az távozzék innen. Aki csak a «mester» címre tart igényt s nem arra, hogy egy nép tanítómestere legyen, annak itt nincs helye. Akiben nem szunnyad egy szikra a széchenyis építők hitéből, apostoliságából, az nem való ide. Azt a lelket és nyelvet, melyet rövid időre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve, csorbíttatlanul át kell adnunk utódainknak. Ez a küldetésünk - «áldjon vagy verjen sors keze» -: ez a mi küldetésünk. Kissé lehajtani a fejet. De a szívet, azt föl, föl, barátaim.

Bodó Réka

nem tudom, hogy ezt milyen tanár csinálta, de hogy a megoldások egy része hibás, abban tökéletesen biztos vagyok...

Őrült Ádám

Csak annyit szeretnék ehhez hozzáfűzni, hogy az első feladat NEM JÓ, ugyanis először megírta a külföldi változatot és azért ment rádióinterjúra, amiből az lett, hogy magyarul is kiadta a könyvet.

Latifah59

Pontosan mi az utalás arra , hogy a rádiósinterjú később volt, mint az összes többi pont?

Németh Zsolt

KhmKhm. Mint olyan ember, aki bár nem nézett át semmit magyar érettségire, mert nem számít neki, de az ide feltett megoldások zöme jó neki(van kb 40 pontom) mondom azt reálos aggyal, hogy nem kell stresszelni, mivel több megoldás is elfogadható, és iskolánként a magyartanárok is szavazhatnak meg elfogadható válaszokat. Emellett bennem is felmerült Fügedi Áron gondolata, miszerint olyan logikai tévesztések vannak az egész műben, amik igen nagyban befolyásolhatják az érettségit...(amit te írtál az pont nem az, a rádiós még jó, a "lenni vagy nem lenni"-re meg kitér a szöveg azt hiszem, hogy az kivétel...
Jó készülést matekra, ha rám hallgattok akkor bejáratjátok a függvénytáblázatot, ma már csak ront az eredményen ha tanultok!

Kelemen Kitti

az eslő feladatnál ott van hogy a legkorábbi eseménnyel kezdjük akkor az az 1 nem?

Horváth Zsolt

William Shakespeare: Hamlet /részlet/ (ford.: Arany János)

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni -- elszunnyadni -- semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni -- elszunnyadni -- és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel? -- Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől -- a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó -- le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? -- Ekképp az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti "tett" nevét.

eduline

Összeállítottunk egy cikket a problémás feladatokról, itt olvashatjátok el: http://eduline.hu/erettsegi_felveteli/2012/5/7/Magyar_nyelv_es_irodalom_erettsegi_2012_fel_SG5EKM

Német Roland

Magyar szerzőtől: Kosztolányi Dezső: Lenni vagy nem lenni
Itt a bizonyíték.
http://www.libri.hu/konyv/lenni-vagy-nem-lenni.html

Juanita Donna

Dehogyis! Rosszul VESSZŐ mondottam, tehát ez egy jelző vagy mi az isten arra h miként állunk a nemzeti tudattal. amugy meg ez a szövegértés bekaphatja -.-

MaybeYes

Ami biztos, hogy elég sok volt a kétértelmű feladat. Az elsőnél én az itteni sorrendet írtam, hivatkozásom az, ami Krisztina Kmetyó - nak. A többinél viszont én is látok hibákat. Nem értem az egész feladatsort, én annyi mindenen sokat gondolkoztam, hogy hú! Ennyit arról, hogy egyszerű volt. :D

Dombi Mátyás

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00484/14956.htm
Nem tudom, hogy milyen szaktanár az, aki nem tud olvasni.

timi47

Ott írja hogy: Több példát mondtam erre a rádióban...
úgyhogy nem lehet a rádió az első

Renesans

A rádióban már a magyar nyelvű antológia szükségességéről beszélt, tehát először kellett megcsinálja a külföldit, és csak utána jött a rádió, nem? És a rengeteg bíztatás hatására, amit a rádióinterjú után kapott, készítette el a "Nemzeti olvasókönyv"-et.

Hamary Dániel

És b*szki tényleg ott az a rohadt vessző... Nem vettem észre, így viszont tényleg nem jó a sorrend.

Kovács Áron

Kinga Marosi egyetértek veled én is kosztolányit húztam alá és ugyanezzel indokoltam ... túlságosan könnyü lett volna szerintem a kérdés ha shakespeare lett volna a válasz... mivel bizton állíthatom hogy mindenki tudja hogy tőle ered ez a dolog...

Gáspár Gábor

Krisztina az addig megvan, hogy 1988-ban a Nemzeti olvasókönyv jött ki nem pedig az első antalógia, amit külföldiek számára írt?

László Nagy

A rádióbeszédnél(1. bekezdés) megkérdezik tőle hogy miként állunk ma a nemzeti tudattal.Erre ő azt válaszolja hogy rosszul.Nem az van odaírva hogy rosszul mondott valamit,mert van egy vessző a rosszul és a mondottam között.

Molnar Csaba

Az én megoldásaim is hasonlóak. De olvasom a kommenteket és van bennük valami. Viszont ha egy szaktanár is ennyit hibázik, az elég szégyen. Aki meg összeállitotta ezt a feladatsort annak a jó kur. anyját! ;)

Bangó Dávid

A rádióbeszédben már előző tapasztalataira támaszkodott (a külföldi antológiára). Ergo a szakmunkás... izé, szaktanár sorrendje nem lesz jó.

Varga Laura

okÉ de az a magyar olvasókönyv és ő először az idegen nyelvűről ír , ezért nem jó a sorrend...

Szente Akos

csodálkoztok, hogy 2,6 az országos átlag, amikor ilyenek tanítják az embereket? ebben kb alig találtam jó megoldást. ,,megoldókulcs"... :D szerintem ezt nagyon gyorsan szedjétek le.

Spisák Bernadett

Nekem az lenne a kérdésem, hogy a 4es feladat "a" részének a megoldása nem ez: ...a versből vagy a prózaszemelvényből került ki.

Ádám Zoltán

nem hinném hogy az interjú és visszhangja a két végére kerül..

Kiss Ferenc

Egy pillanatra azt hittem én vagyok hülye, de ezek szerint nem, legalábbis nem csak egyedül én...

Renesans

A Shakespeare/Kosztolányis feladatnál oda van írva hogy az (5)-ös bekezdés alapján írjunk választ. Az meg pont úgy kezdődik, hogy csak magyar szerzőktől válogatott. Kiváncsi leszek a hivatalos megoldásra holnap.

Nittus007

Az tuti,hogy az első feladat nem jó,ez a sorrend egyszerűen nevetséges.És a második feladatban mind két esetben az eredeti nyelv a magyar volt,erre fel is hívta a figyelmet az egyik bekezdés... Meg a Shakespeare sem jó... azért ciki ekkorát hibázni magyar tanár létére.Mi,diákok sokkal jobban tudjuk.Nem szabad hinni ennek,csak a hivatalos megoldásra szabad hagyatkozni.

Krisztina Kmetyó

iiistenem ne legyetek már hülyék :D akkor mondok még egy utalást, a szöveg azzal kezdődik h 1984-ben volt a rádióbeszéd a legvégén pedig h 1988-ban jelent meg az olvasókönyv... akkor melyik volt előbb??? :D

Albert Kristóf

Ez úgy sz*r ahogy van... ha műár feltöltöd legalább normálisan oldd már meg, tízezreket riogatsz feleslegesen.

Tamás Gedeon

Azért az első az első, mert tényleg adott rádiónyilatkozatot 1984-ben. Mert itt a kijelentés arról szól, hogy Rádióinterjút adott '84-ben. Semmi sem utal a tartalmára a kérdésfeltevésben. Szerintem

Acs Peter

Én többet ilyen nem hivatalos megoldásokat nem fogok olvasni. Viszont most már azért is a hivatalos megoldókulcs után meg fogom nézni hány pontot ért volna el az a bizonyos "szaktanár".

Hamary Dániel

Azt mondja, hogy rádióban 1984-ben beszélt -> majd rájött, h rosszul mondta -> amikor egy antológiát szerkesztett...

Gáspár Gábor

Szép magyar tanárok oldhatták meg a feladatot.. egyes feladatban a megoldás szerintem 5 3 1 2 4 7 6 ..

Mohácsi Csaba

Dávid, hogy az istenbe ne lett volna rá utalás?! Olvasd el a szöveget barátom...

Bodor Zsanett

hát mit ne mondjak ha valóban ez a helyes megoldás szerintem nagy bajok lesznek de én ebben nem hiszek...

Alberti Dávid

A első feladat sorrendjét én is így írtam, ahogy a szaktanár, mert semmilyen utalás nincs rá, hogy a rádióbeszéd később lett volna, mint a külföldi antológia megírása. A második bekezdésben arról ír, hogy megtapasztalta amit mondott korábban. Nem pedig a rádióbeszédben mondja el a korábban szerzett tapasztalatait. De ez csak az én véleményem.

Csuhai Árpád

Írhatta ezt szaktanár, egy árva szóval sincs említve h magyar szakos szaktanár ;)

Ignácz Patrick

Úgy rossz, ahogy van. Ezt nem egy szaktanár, hanem egy kőműves tanuló a szakmunkásban is jobban megoldaná.

Balázs Benigna

A sorrend szerintem sem jó így, és a nyelv sem a 2- feladatban, mert kifejezetten az eredetire kérdeznek rá. A Lenni v. nem lenni szerintem is Kosztolányitól van, a fejezetcímek meg vagy fejezetet kezdő versből vagy a prózaszemelvényekekből.

Gyurinovits Nikolett

Kosztolányi a helyes megoldás a "lenni vagy nem lenni" idézet származását illetően! Hisz ott van a szövegben, hogy csak magyar nyelven íródott művekből szemezgetett... és itt a link, ami bizonyítja: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00484/14956.htm

Czeróczki Mór

ki volt az a balf@sz (már bocsánat) aki ezt ÍGY ilyen formában feltöltötte és zavarja össze az embereket????? ezek a megoldások nem helyesek - nagy észlény lehet az illető

Krisztina Kmetyó

http://www.scribd.com/doc/73908804/Nemzeti-olvasokonyv
A könyv előszava, nyitánya a szöveg amit megkaptunk feladatban.. Leírja benne, hogy a rádióban több példát is hozott, itt a bevezetőben azonban csak egy példát kíván... nem elég egyértelmű, hogy akkor a rádióbeszéd hamarabb történt?? az volt az első

Ádám Aszalós

Ne parázzatok, tuti, hogy Kosztolányit kellett aláhúzni és a válasz az, amit már fentebb is írtatok, hogy CSAK MAGYAR SZERZŐKtől idézett a '88-as antológiába!!!
2 pontért nem hiszem hogy ilyen bonyolult válasz kell!!

Mohácsi Csaba

Áron, szerintem is igazad van. Az első feladatot úgy elcseszte az, aki csinálta, ahogy csak lehet. Véleményem szerint ez a helyes megoldás:
6
3
1
2
4
7
5

Akkor tudok elképzelni más megoldást, ha az általam ötössel megjelölt állítás nem Lukácsy szükségérzetét, hanem az emberek igényét fejezi ki, akkor az később lesz, hisz akkor annak a rádióinterjú után kellett történnie. De mivel nem úgy fogalmazott a feladat, hogy "igény született..", hanem úgy, hogy "szükség lenne", hiszem, hogy ez lesz a helyes megoldás.

Acs Peter

Valaki írta itt a 5 3 1 2 4 7 6 sorrendet.
Én is ugyanezt írtam, mivel a rádióban már arról beszélt hogy nehézségei voltak a szemelvények fellelésével kapcsolatban. Akkor most hogy is van ?

Szemán Bence

Van magyar író, és volt a történelem során olyan is, aki nem magyarul írt. De szerintem is az idegen nyelv az eredeti nyelvhez írva hülyeség

Novák Nikolett

nem értem, hogy kaphatott magyartanári diplomát az, aki így oldotta meg ezt a szövegértést.: )
jézus...

Galambfi Réka

egyetértek Áron, az "oké",hogy rossz a javítás,mert elnézi vagy valami,de az hogy SZAKTANÁR létére még írni sem tud...szégyen és gyalázat.na mindegy, ezek szerint jobb érettségit írok mint egy szaktanár,zseni vagyok ;D

Hamary Dániel

Sorba rendezés elég beugratós, de végül rádiót raktam előre. Azért, mert régmúltba beszél a rádióműsorról, s aztán mondja, h később jött rá, hogy nem volt jó amit ott mondott. Aztán lehet rosszul értelmeztem.

Fügedi Áron már mindent leírt...Egyetértek teljes mértékben ,amuyg a készítőknek üzenem hogy az 1,2,3,5 feladat nagyon szemét ...főleg az 5-ös amihez szerintem szinte bármit belehet akárhova írni,sokkal egyértelműbb feladatokat a jövőben..
Szerintem az igaz hogy Hamlet drámájában hangzik el akkor meg nemlehet benne mivel csak magyaroktól válogatott legyen az akárki...

Tóth Timy

Úgy gondolom a Shakespeare-s résznél nem ő volt a helyes megoldás, mivel oda volt írva az 5-ös bekezdés, ahol arról volt szó, hogy csak magyar íróktól kerültek szövegek..

Csordás Hajnalka

Nagy fos kb. az egész, magyar tanár létére elbújhat aki javította.. várjuk a hivatalos megoldásokat :D

Fügedi Áron

Kedves javító Tanár Úr!
Ön lehetséges, hogy nem magyar tanár? A magyar helyesírási szótárban nem szerepel a "Minnennapi" szó. Kérem, legközelebb figyelmesebben javítson, és utána küldje el az Eduline hírportálnak a javítását!

lyongibert

viszont nem felel meg a korszaki meghatározásnak!

Gyürü Laura

Halotti beszéd és könyörgés nem magyar nyelvű nyelvemlék?

válasz

A "lenni vagy nem lenni" esetében valóban van Kosztolányinak is egy írása, de nem egyértelmű a kérdés megfogalmazása. nem utal arra, hogy előzetes ismereteid használd. Lehetséges, hogy mindkettőt el fogják fogadni.

lakosz

Biztosan nem William Shakespeare, hanem Kosztolányi az idézet forrása, hiszen a szerző csak magyar művekből válogatott. Itt a link az említett Kosztolányi-műhöz:
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00484/14956.htm

Kinga Marosi

A sorrendben megértem a vitát, habár én ugyan ezt írtam az érettségibe, mint ez, de elgondolkodtam a rádióinterjú elhelyezésén ott is....

A szövegek eredeti nyelve szerintem is mindkét helyen magyar, hisz magyar íróról van szó, aki magyar művekből válogatott, amit aztán fordítottak le más idegen nyelvekre.

William Shakespere-rel én sem értek egyet, de majd kiderül. az indokom ugyan az "(5)csak magyarul írt szövegekből válogattam"

De majd meglátjuk holnap a hivatalos javítókulcsot is emberek, szóval nyugi. ;)

Galántai Nóra

kissé fáj, egyben vigasztal, hogy diákként kevesebb hibával megcsináltuk!

lyongibert

A kiegészítős feladattal nem értek egyet, ugyanis az "a"-t nem hiszem, hogy "az"-ra lehetne változtatni!

Ádám Zoltán

5 3 1 2 4 7 6 - ez lett nálunk a sorba rendezés ; kosztolányit írtunk

Müller David

Én is egyetértek, Kosztolányi, magyar volt az eredeti nyelv, és a sorrendben is. Ha nem így van, akkor rettenetesen kétértelmű volt a dolgozat, és fellebbezések sorára számíthatnak.

Ajkay Viktória

Én is teljesen egyet értek,de hogy egy tanár ne tudja ezt megoldani...

válasz

Két antológiáról van szó: az egyik"külföldi olvasóknak" szánt- ezért az idegen nyelv.
Az 1988-as valóban magyar nyelvű.

Diósi Péter

Az, hogy 'lenni, vagy nem lenni' annyira átalakult szállóigévé, hogy ilyenkor nem számít, hogy magyar írta-e. Amúgy pedig végső esetben megtehetik azt, hogy mindkét aláhúzás helyes, csak jó indoklással. :)

Galambfi Réka

szaktanár által kidolgozott?és ennyi hiba van?na szép :) kíváncsi vagyok a hivatalos megoldásokra

Soltész Adrián

hát ez igen nagy égés a javító "szaktanárnak", valóban érdemes lenne minél gyorsabban leszedni.

lyongibert

Tisztelt Javító Tanár! Véleményem szerint több hiba is van javításában. Az első feladat helyes sorrendje, saját véleményem szerint más, mint az Öné, illetve a Kosztolányi/Shakespeare-nél sem vagyok biztos, hogy jól írta volna. A kiegészítős feladatnál nem hiszem, hogy az "a" betűt "az"-zá kellene tenni, nem hiszem, hogy az a rész helyes. A táblázatos feladatnál a "szabadság és demokrácia" a "szabad nép sok mindenre képes" elemhez nincs sok köze.

Üdv.: Pintácsi T.

Antal Diána

Nekem is ezek lennének a kérdéseim, szerintem az első feladat így nem lehet jó

Molnár Attila

Várjuk meg a hivatalosat :D DE ha ez jó akkor ott már gondok lesznek :/ :D

Varga Laura

Áronnak teljes mértékben igaza van , én is ugyanígy írtam mint ő és mint a többiek :'D Szerintem ezt a megoldást inkább szépen törölni kellene innen! (:

Torma Bálint

Én is csatlakoznék az előttem szólóhoz, ugyanezekkel a feladatokkal lenne, ugyanez a problémám nekem is. CSAK MAGYAR írókat említ világosan a szöveg, másrészt az eredeti nyelvnek tényleg magyarnak kellett lennie szerintem is.

válasz

Teljesen igazad van: a "Lenni vagy nem lenni" Shakespeare- idézet,de ez az olvasókönyv nyitánya! nem a bekerülő, valóban magyar szövegek.

Bagdal Eszti

hát az első feladat szerintem is rosszul van írva :O vagyis nagyon remélem :D

K

Én is egyetértek a shakespeare-es és az első feladatos aggályokkal, kedves sorstársaim.

Hanák Adrienn

Nem William Shakespeare művére utal a "lenni vagy nem lenni" idézettel, mivel csak magyar nyelven írt művekből válogatott össze verseket és prózaszemelvényeket. Kosztolányi Dezsőnek van egy olyan műve, aminek a címe Lenni vagy nem lenni.

Pesti Márton

A 2. feladathoz:

A könyvben lévő szöveg Kosztolányitól származik!
Nemzeti olvasókönyv: http://www.scribd.com/doc/73908804/Nemzeti-olvasokonyv
Kosztolányi D. Lenni...
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00484/14956.htm

Fügedi Áron

Kedves Norman!
Kosztolányinak van egy írása "Lenni vagy nem lenni" címmel. Egyébként nagyon jó kis könyv, érdemes elolvasni.

Pádár Péter

Hello.
Szerintem itt azért elég sok a hiba , úgy ne vegyetek rá mérget. Példűul amíg megnéztem pl.. Shakespeare helyett Kosztolányi kell mivel csak magyar szerzők lehettek. és a rádió beszéd is csak 5. hiszen ott már elmeséli ,hogy írta a külföldi antológiát. Ennél tovább nem néztem úgyhogy nem nyilatkozhatok de kritikával kezeljétek.

Kovács Nóra

Kedves Áron!
Mindháromban osztjuk a véleményedet három osztálytársammal együtt!

Csatár Réka

Az első feladat sorrendje szerintem is helytelen, a rádióinterjú semmiképpen sem az első, hiszen valóban előtte volt, hogy összeállította az antológiát.
És valóban, az eredeti nyelv pedig magyar.

Norman Libárdi

Szerintem az indoklás volt csak a szöveg alapján maga a szerző pedig ugye a Shakespeare(Hamlet)... illetve az első feladat biztosan hibás mivel az votl a szövegben hogy a rádióban utalt egy KORÁBBI antológiájára.

Hauser Márk

Fügedi Áronnal egyet kell értenem, nekem is az volt logikus, hogy előbb írta meg az idegen nyelvű antológiát, majd a rádióbeszéd ill. a magyar antológia

Szabó Zsófia

Teljesen egyetértek, ugyanezek fogalmazódtak meg bennem is. A megoldás sok helyen következetlen, úgy vélem.

Diósi Péter

A sorrendbe rakással én sem értek egyet. Shakespeare-t pedig azért választottam, mert a Hamletben Norvégia is támadja Dániát, és így inkább kifejezi a 'kisebb népek szorongató dilemmáit'.

Galántai Flóra

A javítás hibás! Shakespeare nem lehet, hiszen CSAK ÉS KIZÁRÓLAG magyar emberektől idézett. + az első feladatban felállított sorrend sem helyes! vagy ha igen....az nem jó hír :-)

Fügedi Áron

Az lenne a kérdésem, hogy az első feladatban, miért kerül 1. helyre a rádióinterjú? Az első antológia szerkesztésekor jött rá arra, amit a rádióinterjúban elmond. :) Logikailag nem jön ki, ami itt a megoldásban szerepel.
Másik: Ha a nemzeti olvasókönyvbe CSAK MAGYAR íróktól kerültek be szövegek, akkor a "lenni vagy nem lenni" hogy lehet William Shakespearetől? Ez se igazán logikus.
Még egy: A 2. feladatban a szövegek, amiket Lukácsy bevett az antológiába, akkor is magyaroktól származtak, ergo az EREDETI nyelv magyarnak kellett legyen. Nem?

Új hozzászólás



HVG hirdetésfelhő

Felsőoktatás hirdetés

Ballagás hirdetés

Felnőttképzés hirdetés

Nyelvoktatás hirdetés

Idén érettségizel?

Iratkozz fel ÉRETTSÉGI-FELVÉTELI HÍRLEVELÜNKRE!

Iratkozz fel e-mail címeddel

vagy

Csatlakozz Facebookkal:

Már feliratkoztam »
Bezárás

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X