Euroexam vizsgatipp: Hogyan írjunk kritikát? (Review)

Vizsgatippek sorozatunkban olyan tipikus feladatokat veszünk sorra, amelyekkel nagy valószínűséggel találkozhatsz ha beülsz egy nyelvvizsgára. Tanárok segítenek abban, hogy alaposan felkészülhess a vizsgákra és onnan a lehető legjobb eredménnyel távozhass.

  • Eduline

Az Euro Nyelvvizsga íráskészséget mérő második feladata valamely kifejtő, elemző írásművet kér a vizsgázóktól. Ezek között gyakran választható az úgynevezett „Review”, azaz kritika műfaja, valamilyen újság, leggyakrabban diákújság, vagy helyi lap számára egy film-, koncert-, színház- vagy könyvélményről. Ha még nem találkoztál hasonló típusú feladattal, akkor egy példát itt tölthetsz le.

Természetesen itt is döntő kérdés meghatároznunk, ki fogja olvasni az írásművünket. A diákújság és a helyi lap közönsége az író számára nem teljesen ismeretlen, e lapok stílusa kevesebb formalitást igényel, mint egy országos napilap vagy kulturális magazin. Mégsem teljesen informális, hiszen nem mind személyes ismerőseim, jóbarátaim az olvasók. Ha a feladat nem jelöli meg, hogy milyen orgánum számára írjuk a kritikát, inkább válasszunk hivatalosabb stílust, ugyancsak a fenti okokból – nem tudjuk, kinek írunk, nem közvetlenkedhetünk. Ha meghatároztuk a stílust és a regisztert, ennek jegyében elkezdhetjük az írásművet.

A kritikát célszerű lehet például a következőképpen tagolni:

Bevezetés (Introduction):

Először is pontosan, tényszerűen meg kell jelölnünk a művet, amiről a kritikánk szólni fog. Cím, elkészülés ideje, könyv esetén szerző, színdarab vagy film esetén a rendező és a főbb szereplők, színészek, valamint a játszó színház neve is alapinformáció, amellyel az olvasó pontosan beazonosíthatja, miről lesz szó. Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a vizsgázók általánosságban írnak egy műről, rendezvényről, de sem címet, sem más konkrétumot nem adnak meg.

Ezt követően jöhet a szerző „tézise”: egy rövid, tiszta, világos és érthetően megfogalmazott személyes vélemény a műről, amit a későbbiekben megfogalmazott gondolatok, értékítéletek támasztanak alá.

Tárgyalás (Body Paragraphs):

Kezdhetjük a kifejtést egy rövid összefoglaló leírással. Ha regényről, filmről, szindarabról írunk, leírhatjuk pár szóval a cselekményt, a szereplőket, a fő konfliktust. Kerüljük a „spoilereket”, ne mondjuk el a végét, a csattanót, ne áruljuk el, ki a gyilkos, mert hiszen általában az a célunk, hogy olvasóink maguk is kedvet kapjanak a műhöz.

Ezután jön a fő rész: próbáljuk megtámogatni a bevezetésben lefektetett véleményünket. Leírhatjuk, milyen munkát végeztek az alkotók (író, rendező, színészek, jelmez- és díszlettervező, stb), mi tette ránk a legjobb vagy legrosszabb benyomást. Ha lehet, kibővíthetjük a véleményünket némi háttérinformációval – ha egy vizsgahelyzetben még ilyesmire is van erőnk  a szerzőről, rendezőről, színészekről, vagy összehasonlíthatjuk a választott művet más alkotásokkal. Olyasmiről írjunk itt, amit fontosnak gondolunk a mű jobb jellemzése szempontjából.

Befejezés:

Végezetül foglaljuk össze röviden a fentiek fényében, miért ajánljuk, vagy éppen nem ajánljuk a művet az olvasóknak, vagy vannak-e olyan csoportok, akiknek szól vagy akiknek semmiképpen nem való az adott műalkotás, esemény.

A különböző részeket, sőt a nagyobb egységeken belül a különböző gondolatköröket tagoljuk külön bekezdésekbe, a mondatokat és a bekezdéseket rendezzük logikus sorrendbe, és kössük össze logikai és időbeli nyelvi összekötő elemekkel, hogy gördülékeny és könnyen olvasható legyen.

Hozzászólások

Pedagógusok, dolgozók a szakképzésről: „Nem diákbarát, nem oktatóbarát, pedagógiailag meg öngól”

Lannert Judit szerint a szakképzés „stabil alapokon áll”, ezt az állítást azonban sorra vitatták a bejegyzése alatt megszólaló pedagógusok és szakemberek, szerintük a rendszer ezer sebből vérzik. A technikumi tanulók túlterheltségét, a duális képzés hiányosságait, a centrumrendszer túlzott központosítását, a bürokratikus terheket és az ösztöndíjrendszer problémáit emelték ki.

Miklós György: „Olyan nagy különbségek vannak egyes iskolák között, hogy még egy 5-ös osztályzat sem mindenhol ugyanazt jelenti”

A Szülői Hang képviselője és Nahalka István oktatáskutató szerint a középiskolai felvételi rendszer, valamint a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok körüli vita valójában a magyar közoktatás mélyebb problémáira mutat rá. Úgy vélik, a szelekció addig nem szüntethető meg, amíg jelentős különbségek vannak az iskolák között, és sok család azért próbál jobb hírű intézményt találni gyermekének, mert nem bízik a helyi iskola színvonalában.

Először díjazták azokat az iskolákat, amelyek a legtöbbet tesznek a diákok egészségéért

Tizenegy iskola nyerte el idén először az Egészségtudatos Iskola címet és a vele járó pénzjutalmat. A programot életre hívó szakemberek szerint a fiatalok egészségtudatos szemléletének kialakítása nemcsak a család és az egészségügy, hanem az iskolák felelőssége is, ezért azokat az intézményeket ismerték el, amelyek kiemelt figyelmet fordítanak tanulóik testi, lelki és mentális jóllétére.

„A nyolcosztályos általános iskola olyan, mint az egykulcsos adórendszer: a háttérben a különböző érdekek már rég szétszedték”

Elavult évfolyamrendszer, a középiskolai rendszer kettéhasadása, a gyerek- és felnőttoktatás összemosása – többek között ezek a szakképzési rendszert érintő legnagyobb problémák, állítja Hana György humánökológus, közoktatási vezető. Szerinte fontos lenne, hogy a szakképzési vezetőket is bevonják a minisztériumi konzultációkba, ha a közoktatási rendszer módszeres fejlesztése a cél.

Ideiglenesen katolikus iskola működik a vitnyédi táborban

A vitnyéd-csermajori ingatlan jelenleg oktatási célokat szolgál, ugyanis a Győri Egyházmegye fenntartásában működő kapuvári Páli Szent Vince Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda használja saját épületének felújítása idején – közölte a vagyonkezelő Széchenyi István Egyetem.