Radó Péter oktatáspolitikai szakértő szerint a magyar diákok romló teljesítménye mögött számos globális folyamat állhat, a hazai oktatási rendszer azonban képtelen megfelelően alkalmazkodni ezekhez.
Radó Péter a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában beszélt arról, hogy a magyar tanulók teljesítményének romlása nem a mostani PISA-eredményekkel kezdődött, hiszen már a 2011 és 2015 között végrehajtott jelentős rendszerátalakítás következményeként visszaesés következett be, 2015 után pedig a 15 évesek kompetenciáit mérő PISA-vizsgálatok eredményei egy jóval alacsonyabb szinten stabilizálódtak. Ezt követte a 2025-ös mérés újabb visszaesése, amely Radó szerint különösen a szövegértési és matematikai eredményekben volt látványos.
„A szövegértési és a matematikateljesítmények egészen drámai mértékben beszakadtak” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a természettudományos kompetenciák ennél jóval kisebb mértékben romlottak, az ott mért változás ugyanis szerinte a statisztikai hibahatár környékén van. Viszont hangsúlyozta azt is, hogy számos lehetséges magyarázat van a diákok romló teljesítményére, ezek között pedig olyan globális folyamatokat is említett, mint a koronavírus-járvány elhúzódó hatása, az egyre intenzívebb digitális és online jelenlét, az ezzel összefüggő olvasási szokások megváltozása, illetve leépülése, valamint a mesterséges intelligencia használatának terjedése.
A különbséget szerinte az jelenti, hogy az egyes országok oktatási rendszerei mennyire voltak képesek alkalmazkodni ezekhez a folyamatokhoz: Észtországot és Lengyelországot olyan példaként említette, amelyek viszonylag sikeresen ellensúlyozták a nemzetközi tendenciákat, miközben Németország, Franciaország és Magyarország erre jóval kevésbé volt képes.
A szakértő ezért a 2025-ös eredmények visszaesését csak közvetett módon köti az előző kormány oktatáspolitikájához, szerinte ugyanis annak felelőssége elsősorban abban áll, hogy az elmúlt bő egy évtizedben olyan rendszert hozott létre, amely nem képes megfelelően reagálni a körülötte zajló változásokra.
Egy változásra, alkalmazkodásra, innovációra képtelen oktatási rendszerünk van
– hangsúlyozta a beszélgetésben.
Az iskolában megszerzett tudást az életben is használni kellene
Radó úgy látja, az oktatáspolitikák közötti alapvető választóvonal nem a konzervatív, liberális vagy baloldali megközelítések között húzódik, hanem a tudományos alapokon álló, nemzetközi fősodorhoz tartozó oktatáspolitikák, illetve az általa illiberálisnak és szélsőjobboldalinak nevezett oktatáspolitikai megközelítés között.
Egy tudományos alapokon álló oktatáspolitika politikai irányultságtól függetlenül arra törekedne, hogy alkalmazható tudással vértezze fel a gyerekeket, vagyis az iskolában megszerzett ismeretek, készségek és kompetenciák ne önmagukban jelentsenek célt, hanem a tanulók a való életben felmerülő problémák megoldására is képesek legyenek használni azokat – magyarázta.
Radó szerint ezzel szemben a magyar oktatáspolitika kilépett ebből a nemzetközi fősodorból, miközben egyre inkább egy meghatározott műveltségeszmény átadását helyezte előtérbe. Ennek következtében szerinte háttérbe szorult annak kérdése, hogy a tanulók „azokat a kompetenciákat, tudásokat, ismereteket, készségeket, amiket az iskolában elsajátítanak”, valóban tudják-e használni akkor, amikor az életben valós problémákat kell megoldaniuk.
A 15 évesek harmada alulteljesít szövegértésből
A szakértő hangsúlyozta, hogy az átlagos teljesítmény romlásánál is komolyabb problémát jelent, hogy megnőtt az alulteljesítő diákok aránya, miközben a különböző tanulói csoportok közötti teljesítménykülönbségek tovább mélyültek.
Olyan azért nincs, hogy egy egész generációt elvesztünk. A mi problémánk az, hogy egy generációnak egy nagyon nagy részét veszítettük el
– jegyezte meg, majd hozzátette: szövegértésből a 15 évesek mintegy harmada alulteljesítő, amit úgy értékelt, hogy a korosztály körülbelül egyharmada funkcionális analfabéta. Azonban nemcsak az alulteljesítők növekvő arányát tartja problémának, hanem azt is, hogy a fiatalok jelentős része az elmúlt évtizedben olyan oktatásban vett részt, amely szerinte nem készítette fel őket megfelelően a későbbi életükre, és nem vértezte fel őket azokkal a készségekkel és kompetenciákkal, amelyek a sikeres boldoguláshoz nélkülözhetetlenek.
Mindeközben továbbra is van a magyar oktatási rendszernek egy viszonylag szűk szegmense, amelyben a diákok nemzetközi összehasonlításban is magas szintű teljesítményt nyújtanak, Radó azonban úgy véli, éppen ez mutat rá a rendszer egyik legsúlyosabb problémájára.
„Brutálisan szétszakadt az oktatási rendszer” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az olyan mértékben vált szelektívvé és kirekesztővé, illetve olyan nagy teljesítménykülönbségek alakultak ki az egyes tanulói csoportok között, hogy szerinte már nem lehet egységes magyar közoktatásról beszélni.
Radó arra is kitért, hogy a magyar közoktatás átlagos teljesítményét mindig jelentősen befolyásolta az alulteljesítők aránya, vagyis amikor nő az alacsony teljesítményt nyújtó tanulók száma, az az ország átlagos eredményeit is lefelé húzza. Mindeközben a kiemelkedően teljesítő diákok aránya Magyarországon korábban is alacsony volt, a mostani eredmények alapján pedig ez a csoport tovább szűkült.
Újra kéne gondolni a tehetséggondozást
A kiemelkedően teljesítő diákok arányának visszaesését különösen aggasztónak nevezte, mivel szerinte korábban viszonylag stabil csoportként lehetett tekinteni azokra a tanulókra, akik tudásvágyukból, képességeikből vagy saját motivációjukból fakadóan az oktatási rendszer általános állapotától függetlenül is magas szintű teljesítményt tudtak elérni.
Nem tehetséggondozás, hanem tehetségblokkolás zajlott az elmúlt években
– fogalmazott.
Radó szerint a magyar tehetséggondozást is alapjaiban újra kellene gondolni, mert az elmúlt évtizedekben egy körülbelül fél évszázados paradigma alapján működött, miközben az oktatási rendszer alapvető problémája továbbra is az, hogy rendkívüli mértékben szétszakadt, a különböző tanulói csoportok közötti teljesítménykülönbségek pedig óriásiak.
Mélyen gyökerező problémák
Mint mondta, a problémák megoldásához gyökeres pedagógiai paradigmaváltásra, erőteljes újraszabályozásra és jelentős fejlesztő beavatkozásra lenne szükség, önmagában azonban egy pedagógiai reform nem lenne elegendő, mert először az oktatási rendszer strukturális és intézményi problémáit kellene kezelni.
A magyar közoktatás ma nincs fejleszthető állapotban
– jelentette ki a szakértő, aki ennek okai között az „elképesztő mértékű” szociális szelekciót és etnikai szegregációt, a közoktatás szerkezetének széthullását, valamint az iskolarendszer szétaprózottságát említette.
Radó szerint miközben egyre kevesebb gyerek van a rendszerben, továbbra is rengeteg apró iskola működik, ami nem pusztán azért jelent problémát, mert az erőforrások pazarlásával jár, hanem azért is, mert a szétaprózódott helyi oktatási hálózatokon belül könnyen működésbe lépnek különböző szelekciós mechanizmusok. Ennek következtében szerinte kialakulhatnak olyan iskolák, amelyek szinte kizárólag a helyi középosztály gyerekeit oktatják, miközben más intézményekben koncentrálódnak a szegény és roma tanulók, akikkel szemben – Radó megfogalmazása szerint – az iskolák sok esetben szinte semmilyen elvárást nem támasztanak.
A szakértő ezért úgy látja, hogy az oktatási rendszer problémáinak megoldásához nem elegendő kizárólag pedagógiai fejlesztésekben gondolkodni, hanem előbb az intézményrendszert is át kell alakítani, ami szerinte az iskolahálózat racionalizálását, nagyobb, befogadó iskolák létrehozását, valamint az egyházi iskolahálózat közösségi iskolarendszerbe történő integrálását is jelentené. Hozzátette, a politika azért sem beszél nyíltan ezekről a kérdésekről, mert az ilyen változtatások komoly érdekeket sértenének, és jelentős politikai konfliktusokat generálnának.
Akárhogy is nézzük, rengeteget lehet vitatkozni arról, hogy milyen oktatási reform segítené a problémáink megoldását. Egy dolog viszont biztos, hogy egy nagyon radikális, minden korábbinál radikálisabb oktatási reformra van szükség
– összegezte.
A 2025-ös PISA-eredmények után a Nemzeti alaptanterv átalakítására készül az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium. Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter szerint az új NAT-ban az eddigieknél jóval nagyobb hangsúlyt kell helyezni az alapkompetenciákra, különösen a szövegértésre és a matematikára.
Nem mindenkinél indult egyforma ütemben az év: sok intézményben az első hét a ráhangolódásról és az ismétlésről szólt, máshol már az első héten visszatértek a rendes kerékvágásba. A szülők szerint most még kitart a nyári szünet, az októberi és novemberi időszak már fárasztóbb lesz.
Jelenleg az oktatási tárca azon is dolgozik, hogyan lehet méltányosan és jogszerűen kivonni a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről a tanárszakokat.
Tetemes mennyiségű ételt szálítottak haza, a gyanú szerint nem csak egy alkalommal.
Megkezdte az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának átalakítását – erről első körben húsz, sorsolással kiválasztott gyakorló óvodapedagógussal egyeztetnek, később pedig szélesebb körű társadalmi egyeztetést ígérnek.
Lannert Judit gyermek- és oktatásügyi miniszter a közösségi oldalán foglalta össze a kormány megalakulása óta eltelt 120 nap legfontosabb oktatáspolitikai intézkedéseit. A bejegyzés szerint a gyermekek érdeke áll az oktatásügy középpontjában, szemben az előző kormányzati időszak gyakorlatával.
@eduline.hu Mélyponton a friss magyar PISA-eredmények #PISA #eduline #magyar ♬ eredeti hang - eduline.hu
Molly, a golden retriever imádja a gyerekeket, már harmadik éve dolgozik a zuglói Németh Imre Általános Iskolában, mint terápiás munkatárs. Bejárhat a tantermekbe, a tanáriba, de van, mikor az ő segítségével tartják az órát a logopédiai osztályban.
A tájékoztató az ELTE dolgozóinak tarthatatlan bérhelyzetéről szólt, akik lényegesen kevesebbet kapnak ugyanazért a munkáért, mint mások az alapítványi egyetemeken.
