A rajz sokkal több egy készségtantárgynál - nyílt levélben fordultak a rajztanárok Lannert Judithoz

Csökkent a vizuális kultúra tantárgy presztízse, és az óraszámok is visszaestek, miközben olyan kulcskompetenciák fejlesztésében játszik szerepet, mint a kreativitás, a kritikai gondolkodás vagy az érzelmi intelligencia. A Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete (MROE) ezért nyílt levélben fordult a leendő oktatási miniszterhez, hogy felajánlja szakmai együttműködését.

Nyílt levelet fogalmazott meg a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete (MROE) Lannert Juditnak. A szervezet szerint a magyar közoktatás megújulása elképzelhetetlen a vizuális kultúra oktatásának újragondolása nélkül.

A több mint négy évtizedes szakmai tapasztalatot képviselő egyesület együttműködést ajánl az új oktatásirányításnak, és hangsúlyozza: a vizuális nevelés jóval több, mint rajzóra. Mint írják, „nem csupán egy készségtárgy”, hanem olyan terület, amely az alkotáson keresztül fejleszti a kreativitást, a kritikai gondolkodást és az érzelmi intelligenciát, miközben „hidat képez a művészet, a tudomány és a technológia között”.

Az egyesület szerint a vizuális kultúra ma már szinte az utolsó olyan iskolai tér, ahol a diákok aktív, élményalapú tanulásban vehetnek részt. „A passzív befogadás helyett az alkotó megélésre és a kritikus értelmezésre nevel” – írják, hozzátéve, hogy a média-, mozgókép- és drámaoktatás visszaszorulásával ez a szerep még inkább felértékelődött.

A szervezet szerint különösen aggasztó, hogy miközben a digitális tartalmak és a mesterséges intelligencia egyre nagyobb hatással vannak a fiatalokra, a diákok médiaértési készségei gyengék. Úgy fogalmaznak:

Jelenleg a vizuális kultúra projektfeladatai maradtak a kritikus kultúrafogyasztás és a társadalmi érzékenység fejlesztésének utolsó bástyái.

Az MROE szerint a tantárgy helyzete az elmúlt években folyamatosan romlott. A levélben úgy kiemelik, hogy „sajnos, az elmúlt kormányzati időszakban a befektetett munkánk – bizonyos politikai és szakmaiatlan döntések következtében – nagyrészt hiábavaló volt és számos értékes szakanyagunk maradt publikálatlanul.” Ezzel párhuzamosan a tantárgy presztízse és óraszáma drasztikusan csökkent, és egyre gyakoribb, hogy nem szakképzett pedagógusok tanítják.

A problémák már az alsó tagozaton jelentkeznek, ahol sokszor háttérbe szorul a gyerekek természetes vizuális nyelvének tiszteletben tartása. A szervezet szerint a rendszer egészére jellemző, hogy nem veszi figyelembe a vizuális nevelés sajátos igényeit:

a gyakorlati alkotáshoz alkalmatlan, túlzottan magas csoportlétszámok alapjaiban gátolják az élményalapú, kreatív folyamatot.

Közben az infrastruktúra is hiányos. Az iskolák jelentős részében nincsenek megfelelően felszerelt szaktantermek, a szükséges eszközök beszerzése pedig sokszor a pedagógusokra hárul. A levél ezt „méltatlan helyzetként” írja le, amely hosszú távon fenntarthatatlan.

Mit javasolnak rövid és hosszú távon?

A rajztanárok szerint sürgős beavatkozásra van szükség, de nemcsak eszközökben és óraszámokban gondolkodnak. Azt írják, „elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a tantárgyat minden évfolyamon megfelelő képesítéssel rendelkező szakember oktassa”, és hangsúlyozzák a pedagógusok leterheltségének csökkentését is. Emellett kiemelik, hogy a 21. századi igényeket kielégítő tananyagok és képgyűjtemények fejlesztése nélkül nem lehet valódi megújulásról beszélni.

Hosszabb távon ennél is mélyebb változást sürgetnek. A céljuk egy olyan oktatási szemlélet, amely „a passzív befogadás helyett aktív, cselekvésre építő pedagógiai módszereket” alkalmaz, és tudatosan integrálja a művészeti és tudományos területeket. A vizuális kultúra szerintük ideális terep a jelenségalapú tanulás bevezetésére, amely már több országban – például a finn oktatásban – is sikeresen működik.

A levél végén az MROE egyértelművé teszi: a vizuális nevelés helyzete túlmutat egyetlen tantárgy problémáin. „A vizuális nevelés nemzetstratégiai ügy” – írják, hozzátéve, hogy enélkül nem valósulhat meg az a „kortárs valóságra reflektáló, kritikus alkotó- és tanulási folyamat”, amelyre a közoktatásnak szüksége lenne.

Hozzászólások

A tantestület nem támogatta, Lannert Judit mégis kinevezte a csömöri iskolaigazgatót – a polgármester a döntés visszavonását kéri

Júniusban még úgy tűnt, húsz év után távozik a Csömöri Mátyás Király Általános Iskola igazgatója. A pedagógusok többsége nem támogatta Bátovszky János újabb vezetői megbízását, az oktatási miniszter először nem is nevezte ki, augusztusban azonban megváltoztatta korábbi döntését. Bátovszky végül újabb egy évre maradhat az iskola élén. A döntés ellen az önkormányzat, szülők és pedagógusok is tiltakoznak.