A rajz sokkal több egy készségtantárgynál - nyílt levélben fordultak a rajztanárok Lannert Judithoz

Csökkent a vizuális kultúra tantárgy presztízse, és az óraszámok is visszaestek, miközben olyan kulcskompetenciák fejlesztésében játszik szerepet, mint a kreativitás, a kritikai gondolkodás vagy az érzelmi intelligencia. A Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete (MROE) ezért nyílt levélben fordult a leendő oktatási miniszterhez, hogy felajánlja szakmai együttműködését.

Nyílt levelet fogalmazott meg a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete (MROE) Lannert Juditnak. A szervezet szerint a magyar közoktatás megújulása elképzelhetetlen a vizuális kultúra oktatásának újragondolása nélkül.

A több mint négy évtizedes szakmai tapasztalatot képviselő egyesület együttműködést ajánl az új oktatásirányításnak, és hangsúlyozza: a vizuális nevelés jóval több, mint rajzóra. Mint írják, „nem csupán egy készségtárgy”, hanem olyan terület, amely az alkotáson keresztül fejleszti a kreativitást, a kritikai gondolkodást és az érzelmi intelligenciát, miközben „hidat képez a művészet, a tudomány és a technológia között”.

Az egyesület szerint a vizuális kultúra ma már szinte az utolsó olyan iskolai tér, ahol a diákok aktív, élményalapú tanulásban vehetnek részt. „A passzív befogadás helyett az alkotó megélésre és a kritikus értelmezésre nevel” – írják, hozzátéve, hogy a média-, mozgókép- és drámaoktatás visszaszorulásával ez a szerep még inkább felértékelődött.

A szervezet szerint különösen aggasztó, hogy miközben a digitális tartalmak és a mesterséges intelligencia egyre nagyobb hatással vannak a fiatalokra, a diákok médiaértési készségei gyengék. Úgy fogalmaznak:

Jelenleg a vizuális kultúra projektfeladatai maradtak a kritikus kultúrafogyasztás és a társadalmi érzékenység fejlesztésének utolsó bástyái.

Az MROE szerint a tantárgy helyzete az elmúlt években folyamatosan romlott. A levélben úgy kiemelik, hogy „sajnos, az elmúlt kormányzati időszakban a befektetett munkánk – bizonyos politikai és szakmaiatlan döntések következtében – nagyrészt hiábavaló volt és számos értékes szakanyagunk maradt publikálatlanul.” Ezzel párhuzamosan a tantárgy presztízse és óraszáma drasztikusan csökkent, és egyre gyakoribb, hogy nem szakképzett pedagógusok tanítják.

A problémák már az alsó tagozaton jelentkeznek, ahol sokszor háttérbe szorul a gyerekek természetes vizuális nyelvének tiszteletben tartása. A szervezet szerint a rendszer egészére jellemző, hogy nem veszi figyelembe a vizuális nevelés sajátos igényeit:

a gyakorlati alkotáshoz alkalmatlan, túlzottan magas csoportlétszámok alapjaiban gátolják az élményalapú, kreatív folyamatot.

Közben az infrastruktúra is hiányos. Az iskolák jelentős részében nincsenek megfelelően felszerelt szaktantermek, a szükséges eszközök beszerzése pedig sokszor a pedagógusokra hárul. A levél ezt „méltatlan helyzetként” írja le, amely hosszú távon fenntarthatatlan.

Mit javasolnak rövid és hosszú távon?

A rajztanárok szerint sürgős beavatkozásra van szükség, de nemcsak eszközökben és óraszámokban gondolkodnak. Azt írják, „elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a tantárgyat minden évfolyamon megfelelő képesítéssel rendelkező szakember oktassa”, és hangsúlyozzák a pedagógusok leterheltségének csökkentését is. Emellett kiemelik, hogy a 21. századi igényeket kielégítő tananyagok és képgyűjtemények fejlesztése nélkül nem lehet valódi megújulásról beszélni.

Hosszabb távon ennél is mélyebb változást sürgetnek. A céljuk egy olyan oktatási szemlélet, amely „a passzív befogadás helyett aktív, cselekvésre építő pedagógiai módszereket” alkalmaz, és tudatosan integrálja a művészeti és tudományos területeket. A vizuális kultúra szerintük ideális terep a jelenségalapú tanulás bevezetésére, amely már több országban – például a finn oktatásban – is sikeresen működik.

A levél végén az MROE egyértelművé teszi: a vizuális nevelés helyzete túlmutat egyetlen tantárgy problémáin. „A vizuális nevelés nemzetstratégiai ügy” – írják, hozzátéve, hogy enélkül nem valósulhat meg az a „kortárs valóságra reflektáló, kritikus alkotó- és tanulási folyamat”, amelyre a közoktatásnak szüksége lenne.

Hozzászólások

Már most 33 fokos sok tanterem, a szabályozás a hideget kezeli, a hőséget nem

Még mintegy három hét van hátra a 2025/2026-os tanévből, de már most sok iskolában 30-33 fokos tantermekben írják az utolsó témazárókat a diákok. A szellőztetés, a sötétítő, és a kereszthuzat a helyzeten nem sokat segít, klíma a visszajelzések alapján csak kevés helyen van. Ráadásul jogszabályok nem foglalkoznak azzal, hogy legfeljebb hány fok lehet a tanteremben.