Miközben sok iskolai könyvtárnak még a kötelező olvasmányok pótlására sincs lehetősége, a könyvtárostanároknak előre összeállított listákról kell válogatniuk és olyan könyvcsomagokat kapnak, amelyekre a diákoknak nincs igényük.
Pandur Emese, a Pedagógusok Szakszervezete Országos Könyvtáros, könyvtárostanár tagozatának vezetője szerint az egyik legsúlyosabb probléma az, hogy az iskolai könyvtárak fejlesztésére sok helyen egyszerűen nincs érdemi forrás, miközben a diákok számára fontos lenne, hogy új, olvasható, érthető és valóban érdekes könyvekhez férjenek hozzá.
A könyvtárostanár arról is beszélt, hogy az iskolai könyvtárak ügye alig jelenik meg a nyilvánosságban, pedig ezek oktatás elengedhetetlen színterei. Szerinte az iskolai könyvtár egyszerre tanulási tér, közösségi hely és menedék is lehet a diákoknak.
A tagozat szerint az egyik legfontosabb cél az lenne, hogy az iskolai könyvtárak kiszámítható forráshoz jussanak az állomány frissítésére.
A helyzet most az, hogy ha egy kötelező olvasmányból elfogynak a használható példányok, vagy a könyvek egyszerűen szétesnek, a könyvtárosoknak a fenntartóhoz kell fordulniuk.
„A legtöbb esetben nem kapunk választ sem” – mondta. Hozzátette: vannak jó példák, de az egész rendszer nagyon vegyes, és a tapasztalatok szerint teljesen esetleges, hol jut pénz új könyvekre és hol nem.
A könyvtárostanárok szerint az első lépés az lenne, hogy egyáltalán mérjék fel, milyen állapotban vannak az iskolai könyvtárak, és mire lenne szükségük. Már csak azért is, mert szerintük a hivatalos statisztikák nem tükrözik pontosan a valós helyzetet: attól, hogy valahol van egy szoba néhány szekrénybe zárt könyvvel, vagy egy penészes, ablaktalan, levegőtlen pincében könyvtárnak neveznek egy helyiséget, még nem biztos, hogy az valóban a törvényeknek megfelelően működő iskolai könyvtár.
Amikor mégis van lehetőség könyvek beszerzésére, az sem feltétlenül valódi döntési szabadságot jelent. Emese arról számolt be, hogy az elmúlt 10 évben kétszer volt erre lehetősége az iskolai könyvtáraknak, ilyenkor egy előre meghatározott listáról lehetett választani.
A pedagógus szerint ez önmagában nem lenne feltétlenül rossz megoldás, csakhogy ezen a listán kevés a valóban szükséges kötelező olvasmány, és még kevesebb a kortárs, a diákokat tényleg érdeklő könyv. Vagyis az iskolai könyvtáros nem feltétlenül azt vásárolhatja meg, amire az adott iskolában valóban szükség lenne.
A Diákkönyvtár program mellett a másik állománybővítési lehetőség a szerkesztőségünknek továbbított Márai XI. program könyvlistája, ami a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) által kezdeményezett Márai-program 11. fordulójában (2022-ben) támogatott, magyar szerzők könyveit tartalmazó hivatalos jegyzék volt. A program célja a kortárs magyar irodalom népszerűsítése és eljuttatása a könyvtárakba, kiemelten a gyermek- és ifjúsági irodalomra fókuszálva. A listán szereplő 46 darab könyv közül azonban nagyon sok általános iskolában és gimnáziumban kötelező olvasmány is hiányzott.
Pandur Emese arról is beszámolt, hogy 2021-ben meghirdették a „Könyvet a könyvtáraknak” programot azzal a céllal, hogy az iskolai könyvtárak friss, válogatott kötetekhez juthassanak. A kezdeményezés megvalósítása azonban nem minden esetben bizonyult zökkenőmentesnek:
A listán szereplő könyvek megszerzéséért az intézményeknek gyakorlatilag versenyt kellett futniuk. Az az iskola jutott hozzá a könyvekhez, amelyiknek a könyvtárosa a leggyorsabban kattintott az online felületen.
Az elmúlt hetekben került meghirdetésre a Széchényi Ferenc Könyvprogram, aminek keretében hasonlóképpen online, egy listáról választhatnak műveket a gyorsabb kollégák. Ezen a korlátozott listán kevés gyermek-és ifjúsági irodalmi mű szerepel és a PSZ tagozata szerint az is problémát jelent, hogy az igényelt kötetek elszállításáról az intézményeknek maguknak kell gondoskodniuk.
Sorra zárnak be a vidéki iskolakönyvtárak, a tanárhiány állhat a háttérben
A könyvtárostanárok egyik legnagyobb kritikája, hogy olyan könyvcsomagokat is kapnak, amelyek ugyan jól mutatnak a polcon, de a diákok valójában nem keresik őket.
Olyan könyveket is kapunk, amiket soha senki nem kölcsönöz ki
– mondta Pandur Emese. Ezek között vannak díszkötéses, reprezentatív kiadványok, klasszikus vagy történelmi témájú kötetek, amelyek inkább polctöltők, mint egy általános iskolai könyvtárban valóban használható könyvek.
Példaként említette, hogy egy olyan intézmény részére, ahol maximum 14 éves gyerekek tanulnak olyan könyveket küldenek, mint Kodolányi János: A vas fiai 1. és Szabó Dezső: A bölcsőtől Budapestig című könyvei.
Az alábbi képen a két fent említett könyv mellett stílusosan szerepel az Egy ropi naplója, ami ténylegesen érdekli a gyerekeket és ki is kölcsönöznek az iskolai könyvtárból.
Pandur Emese szerint tévhit, hogy a mai gyerekek nem olvasnak. Inkább arról van szó, hogy mást akarnak olvasni, mint ami elérhető a könyvtárban.
Tapasztalatai szerint a felső tagozatos korosztály körében továbbra is nagyon népszerű a Ropi naplója és a Szimat naplója, a nagyobbak pedig Kollár Betti és Leiner Laura könyveit szeretik.
A magyartanárként is dolgozó Emese szerint a kortárs gyerekirodalom és ifjúsági irodalom azért lenne különösen fontos, mert a diákok egy része egyre nehezebben érti meg a régi kötelező olvasmányok nyelvezetét.
Annyira várják, hogy történjen valami, a hosszú leírásokat abszolút nem tolerálják, tehát lapoznak, lapoznak és lapoznak. Teljesen más szövegigényük van.
Hozzátette: „A TikTok és a rövid bejegyzések a világában nem várhatom el, hogy oldalakon keresztül arról olvassanak, hogy esett a hó.”
A könyvtárostanárok szerint ráadásul az iskolai könyvtárnak nem feladata a kötelező olvasmányok raktározása. Sok család számára ma már komoly anyagi teher könyveket vásárolni, ezért különösen fontos lenne, hogy a gyerekek ingyenesen hozzájuthassanak olyan olvasnivalókhoz is, amelyek kikapcsolják, megnyugtatják, vagy egyszerűen csak közelebb viszik őket az olvasáshoz.
Pandur Emese szerint a könyvtár egy zajos iskolai környezetben sok diák számára nyugodt helyet is jelent. Olyan teret, ahol lehet egy kicsit lelassulni, elvonulni, és nemcsak tanulni, hanem jelen lenni is.
A PSZ Országos Könyvtáros, könyvtárostanár tagozata ezért azt szeretné, ha az iskolai könyvtárak végre bekerülnének a döntéshozók látóterébe. Szeretnék azt, hogy munkájuk végre láthatóvá váljon: az iskolai könyvtár nem díszlet, és nem is kipipálandó formalitás, hanem az oktatás szerves része, támogatója. Csakhogy ehhez rendszeresen beszerezhető új könyvek, nyitvatartás, valódi források és szakképzett, főállású könyvtárostanár is kell.
Nyitóképünk illusztráció: Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola Újpesten Fotó: Stiller Ákos
Egyre több középiskolában mondanak le arról, hogy a diákok teljes regényeket olvassanak: a kötelezők helyét sokszor könyvrészletek veszik át, amelyeket nem papíron, hanem iskolai laptopok képernyőjén kell elolvasni.
