A felgyülemlett feszültség bármikor felszínre törhet a diákokban – véli Ercse Kriszta oktatáskutató. Szerinte a jelenlegi rendszer inkább arra épít, hogy a gyerekek visszafogják az indulataikat az iskolaőrségi jelenlét miatt, és nem arra, hogy megtanulják kezelni a konfliktusaikat.
A Civil Közoktatási Platform (CKP) szakértője, Ercse Kriszta a Pénzcentrumnak arról beszélt, hogy a diákok közötti, illetve a diákok és tanárok közötti konfliktusok okait nem a felszínen érdemes keresni: ezek gyökerei jóval mélyebbre, egészen a pedagógusképzésig nyúlnak vissza.
A szakértő szerint az egyik alapvető gond, hogy a pedagógusképzésben jelenleg nincs olyan átfogó modul, amely komplex módon foglalkozna az iskolai agresszióval.
Ez azt jelenti, hogy a pályára kerülő tanárok gyakran megfelelő eszköztár nélkül kezdik meg a munkát. Bár a továbbképzések között elérhetők konfliktuskezeléssel foglalkozó programok, ezek hatása a mindennapi gyakorlatban alig érzékelhető.
Önmagában az, hogy léteznek képzések, még nem jelenti azt, hogy változás is történik.
Az iskolai agresszióról alkotott kép is sokszor leegyszerűsített. A szakember hangsúlyozta: „A legvalószínűbb gondolatunk a diák-diák agresszió lesz, esetleg a diák-tanár agresszió, az automatikus válasz rá pedig az, hogy ez alapvetően egy magatartásbeli probléma.”
Ebben a megközelítésben a felelősség többnyire a gyerekre vagy a családra hárul. Ercse Kriszta szerint azonban a konfliktusok jelentős része pedagógiai természetű helyzet.
„Amíg a pedagógusok nem értik, hogy ezek pedagógiai problémák, amelyekre pedagógiai válaszokat kell adniuk, a jelenség nem felszámolható.”
Az iskolai erőszak visszaszorítására létrehozott iskolaőrség a szakértő szerint nem a probléma gyökerére ad választ. Bár a hatósági jelenlét bizonyos helyzetekben visszatartó erő lehet, nem segíti a diákokat abban, hogy megtanulják kezelni a konfliktusokat. Inkább azt az üzenetet közvetíti, hogy a problémákat el kell fojtani.
„A felgyülemlett gőz, ha korábban nem vezetik el, valahol ki fog robbanni” – tette hozzá.
A szakértő szerint a jelenlegi rendszer nem tanítja meg a gyerekeket arra, hogyan lehet helyzeteket értelmezni és békésen megoldani, így a feszültségek később más formában törnek felszínre.
Komoly szakmai tévedésnek gondolja azt a szemléletet, ami a magyar oktatási rendszert jellemzi, miszerint a gyerekeknek kell alkalmazkodniuk az iskolához, nem pedig fordítva.
A jelenlegi, tantervközpontú modell sokszor túlterheli a diákokat, miközben kevéssé veszi figyelembe az egyéni különbségeket és az életkori sajátosságokat. Ehhez társulnak az oktatási egyenlőtlenségek, amelyek miatt sok tanuló eleve hátrányból indul.
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Veres Viktor
A legtöbb bántalmazás az iskolai közösségekben történik, sokszor a tanárok is szemtanúi – vagy épp résztvevői – az eseteknek. A gyerekek fele szerint az iskolájuk tesz valamit a megelőzésért, mégis rengetegen érzik úgy, nincs kihez fordulniuk. Az UNICEF Magyarország átfogó kutatása szerint az online zaklatás egyre gyakoribb, a fizikai erőszak pedig továbbra is mindennapos.
