A Magyar Hang Kompország című műsorában az aktivista-vlogger részletesen felidézte a gimnáziumi kirúgásához vezető folyamatot, a megnyert pert, valamint azt is, miért nem vezetett érdemi változáshoz a több tízezres tanár-diák tiltakozáshullám.
Pankotai Lili neve a 2022. október 23-i tanártüntetés után vált országosan ismertté, amikor egy slam poetry formájában elmondott beszéddel állt ki a pedagógusok mellett. A Magyar Hang interjújában arról beszélt: akkor még nem gondolta, hogy ez az egy felszólalás alapjaiban forgatja fel az életét.
Úgy fogalmazott, diákként azért vállalta a megszólalást, mert látta, milyen kockázatot vállalnak a saját tanárai, akik egyházi fenntartású intézményben álltak ki a jobb oktatásért. „Én akkor azt éreztem, hogy hozzájuk képest nekem semmi veszítenivalóm nincs” – mondta.
Az iskola rövid időn belül nyilvánosan elhatárolódott tőle, majd – elmondása szerint – érzelmi nyomásgyakorlás kezdődött. A legsúlyosabb lépés az volt, amikor felmérést készítettek arról, szeretnék-e a tanárok tovább tanítani a végzős diákot. Végül az érettségi évében kirúgták.
Pankotai Lili a TASZ segítségével pert indított az intézmény ellen, amelyet jogerősen megnyert. A bíróság kimondta: az iskola megsértette a személyiségi jogait és az emberi méltóságát, és egymillió forint sérelemdíjat ítélt meg számára.
Szeptember elején végigsöpört a médián, hogy a tanártüntetésekről és kormánykritikus megszólalásairól ismert 20 éves aktivista, Pankotai Lili a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatója lett, amihez a miniszterelnök politikai igazgatójának, Orbán Balázsnak is akadt egy-két hozzáfűznivalója. Az egyetemválasztásról, a miértekről és a jövőbeli céljairól Lilivel beszélgettünk.
Nagyon kevés a szerencsés egyetemista, akit tudnak támogatni a szülei
Az interjú egyik központi témája volt a fiatalok megélhetési bizonytalansága, amely Pankotai szerint szorosan összefügg az oktatási rendszerrel. Úgy látja, ma Magyarországon az egyetem sokaknál már nem a társadalmi felemelkedés eszköze, hanem pénzügyi kockázat.
Vannak ismerőseim, akik azért nem mentek egyetemre, mert fenn kell tartaniuk saját magukat
– mondta. Szerinte a rendszer nem teremti meg azt a biztonságot, amelyben a tanulás valóban elsődleges lehetne. Úgy fogalmazott, hogy a kormány által kínált megoldások sok fiatal számára nem valódi segítséget jelentenek.
„Azok a fiatalok számára, akik lényegében semmivel indulnak el ezen az úton, a háromszázalékos lakáshitel sok szempontból egy humbuk. Ha megnézzük akár egy vidéki nagyobb városban a négyzetméterárakat, azt, hogy mekkora lakáshoz mekkora hitel kell, mekkora törlesztővel – még akkor is, ha fix háromszázalék –, és hogy a bankoknál mekkora fizetés kell ahhoz, hogy ezt fel tudd venni, az biztos, hogy akkor tanuló már nem lehetsz.”
Azt is hangsúlyozta: az egyetem és az önálló lakhatás sok esetben eleve kizárja egymást, a hitelfelvétel feltételei pedig eleve szűk kör számára elérhetők. A fiatalok többségénél csak családi háttérrel valósítható meg.
„Ha a 25 vagy 30 év alattiakat nézzük, ez szülői támogatás nélkül lényegében nincs meg. Ha pedig van szülői támogatás, akkor megint azok jutnak ehhez hozzá, akik privilegizált helyzetben vannak, és nem a közép vagy a középosztály alatti rétegek.”
Miért nem lett valódi változás a tanár-diák tüntetésekből?
Szerinte ennek egyik oka a kormányzati stratégia: kivárni, amíg a tiltakozások kifáradnak.
A másik, ennél is mélyebb oknak viszont a társadalmi félelmet tartja. „Az emberek félnek attól, hogy elveszítik a munkájukat, ezért inkább halkan mondják, hogy nem jó” – fogalmazott. Úgy látja, sokan nem merik felvállalni a nyílt konfliktust, mert egzisztenciális kockázatot látnak benne.
Emellett azt is kiemelte: a tiltakozások idején nem volt világos politikai alternatíva.
Hiába ment ki 80 ezer tanár és diák, nem volt épkézláb alternatíva a kormány helyére
– mondta, hozzátéve: ez is hozzájárult ahhoz, hogy a mozgalom nem tudott politikai eredményt elérni.
Lili szerint az oktatásban nem gyors megoldásokra, hanem hosszú távú gondolkodásra lenne szükség. Egy olyan, kormányokon átívelő társadalmi szerződést emlegetett, amely nem a következő választásra, hanem évtizedes távlatokra tervez.
„Ne a következő választásra gyúrjanak, hanem tegyék le azokat az alapköveket, amiáltal a gazdaságot, a szociális hálót, a közszolgáltatásokat, Magyarország állampolgárainak a hangulatát, az egymás felé érzett dolgainkat, az oktatási rendszertől kezdve az egészségügyig mindent helyre lehet hozni.”
Aktivista marad, de politikus egyelőre nem szeretne lenni
Arra a kérdésre, hogy elképzelhető-e számára a politikusi pálya, Lili óvatos választ adott. Jelenleg inkább szakpolitikai, szakértői szerepben látja magát, mert szerinte a magyar közéletben még mindig inkább érzelmek és ideológiák mentén születnek döntések.
„Én az ideológiamentességben és a tudás- és értésalapú legitimációban hiszek” – mondta, de hozzátette: erre ma még nincs többségi társadalmi igény. A változást viszont elkerülhetetlennek tartja, és szerinte az ő generációja lesz az, amelynek meg kell birkóznia a felhalmozódott problémákkal – az oktatásban is.
