A roma gyerekek iskolai szegregációja nem elszigetelt jelenség
Egy friss tanulmány rámutat, hogy a roma gyerekek iskolai szegregációja nem elszigetelt jelenség, hanem a magyar közoktatás szerkezetébe beépült, rendszerszintű fejlemény.
Székely Jánost tavaly szeptemberben választották meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének. A Telexnek adott interjújában többek között arról beszélt, hogyan segíti elő az integrációt az egyház, és az egyházi iskolák szerepéről a szegregációban.
„A legfontosabb hajtóerő a szív, a hit”
„Égetően fontos volna minőségi oktatást és a romák számára elérhető munkalehetőségeket vinni az ország leghátrányosabb régióiba is. A felzárkózás folyamatában a legfontosabb hajtóerő a szív, a hit” – mondta Székely János, aki szerint ezen a területen nagyon sokat tud adni a kereszténység és az egyházak jelenléte.
Hozzátette, hogy a katolikus egyház országszerte 95 tanodásban és nyitott házban ad hátrányos helyzetű gyerekek számára tanulási és sportolási lehetőséget, a hátrányos helyzetű családoknak jogi és életvezetési tanácsadást, segítséget a munkakeresésben, tisztálkodási, mosási lehetőséget, élelmet, valamint szerető, befogadó közösséget és a hit erejét.
Minőségi oktatást kell biztosítani a leghátrányosabb helyzetű gyerekeknek is
A püspök szerint a társadalom legalapvetőbb feladatai közé tartozik a gyerekek számára a lehető legjobb oktatást és nevelést biztosítani, és minden erőfeszítést meg kell tenni azért, hogy a legszegényebb családok gyerekei is minőségi oktatáshoz jussanak.
„Természetesen helytelen az, ha egy egyházi iskola alapításának (vagy egyházi átvételnek) a legfőbb célja az, hogy egy hátrányos helyzetű gyerekektől mentes iskolát hozzanak létre. Ilyen célú átvételt az egyházaknak nem volna szabad kezdeményezni, az állami szerveknek pedig nem volna szabad engedélyezni. Ahhoz azonban, hogy ez az alapelv minden család számára valóban elfogadható legyen, az szükséges, hogy az iskoláinkban a nevelés hatékonyan, nyugodt körülmények között tudjon folyni. Lényeges volna, hogy a leghátrányosabb helyzetű családok is törekedjenek a lehető legjobb iskolába íratni a gyerekeiket, ezek az iskolák pedig örömmel befogadják őket, és segítsék a tanulmányaikat” – folytatta, majd példaként a nyíregyházi Huszár telepi iskolát hozta fel.
Mint mondta, a Huszár telep Nyíregyháza erősen szegregált városrésze, 2003-ban a lakók 85 százaléka vallotta magát romának, a telepen ekkoriban egyetlen felsőfokú végzettséggel rendelkező személy sem lakott. A Huszár telepi iskolát az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány nyomására az önkormányzat 2007-ben bezáratta, a 103 (többségében hátrányos helyzetű) gyereket 6 kijelölt iskolában osztották szét. A gyerekeket többnyire nem fogadták szívesen a kijelölt iskolák, a gyerekek nemigen bírták a magasabb tanulmányi követelményeket. A következő tanévben sokan lemorzsolódtak.
A Görögkatolikus Egyház 2011-ben alapította újra a Huszár telepi iskolát, Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola néven. Alapelve, hogy az iskolát alakítja és teszi otthonossá a gyerekek számára, nem a gyerekeket akarja alakítani az iskolához. Minden gyereket egyéni fejlesztési terv alapján segítenek a tanulásban, és a nyolcadikat elvégzett diákok nagy része sikeresen tovább tanul.
„Vagyis ez a »szegregált« iskola integrál, segíti a gyermekek felzárkózását, kibontakozását”
– mondta a püspök.
„A magyar helyzet jó kezelésének a kulcsa elsősorban a minőségi oktatás biztosítása a leghátrányosabb helyzetű gyerekek számára, a leszakadó térségekben is. Ehhez kellenek anyagi plusz források, kellenek elkötelezett és tehetséges tanárok, kellenek olyan szülők, akik együttműködnek az iskolával, akik értékelik a tudást és őszintén támogatják a gyerekük tanulmányait” – tette hozzá.
Megszólalt a piarista szerzetes az egyházi iskolák szerepéről a roma gyerekek szegregációjában
Zsódi Viktor szerint nem zárkózhatnak el a szegregáció kérdésében, nyitottak a párbeszédre, de úgy gondolja, ez nem egyházi magánakció. Mint mondta, a megoldás széles körű, állami, önkormányzati és egyházi összefogást igényel.
