A roma diákok szegregált oktatását az egyházi iskolák erősítik az ombudsmani jelentés szerint
Azokon a településeken, ahol új egyházi óvoda vagy iskola lett, a nem roma gyerekek tömegesen hagyták el az állami intézményeket.
Eduline: Szalayné Sándor Erzsébet nemzetiségi ombudsman novemberi jelentésében kimondta, hogy a hazai oktatási rendszer erősen szelektáló és szegregáló. Bár a dokumentum azóta már nem elérhető az alapvető jogok biztosának oldalán, de a jelentés az Ön és Ercse Kriszta egyik korábbi kutatására hivatkozott, melyben az iskolai szegregációval foglalkozott. Mit vizsgáltak pontosan?
Nahalka István: Néhány éve, amikor Magyarország ellen kötelezettszegési eljárás indult a szegregációval kapcsolatban, akkor felmerült az a lehetőség, hogy büntetni fogják azokat az általános iskolákat, ahol a települési arányhoz képest túl alacsony a hátrányos helyzetű diákok aránya. Ennek kapcsán készítettük el a Civil Közoktatási Platform égisze alatt a kutatást.
Ebből kiderült, hogy csak 38 olyan általános iskolai szintű képzési hely volt, ahol a hátrányos helyzetű gyerekek aránya legalább 20 százalékponttal alacsonyabb volt, mint a településre jellemző arányszám. Ami nagyon kevés. Pont emiatt már akkor láttuk, hogy a tervezett jogszabály csak nagyon kevéssé érinti a szelekciót, a szegregációt.
Viszont még durvább, akár 75-80 százalékpontos különbségeket találtunk, amikor ugyanezt ezeken a helyeken az egyes iskolák között vizsgáltuk.
Klub Rádió YouTube
Ezek meglehetősen drasztikus különbségek.
Képzelje el, egy településen van két iskola. Az egyikben nulla százalék a hátrányos helyzetű diákok aránya, a másikban pedig 75-80 százalék, miközben az adott helyen a hátrányos helyzetűek aránya nem éri el a 20 százalékot.
Ez mennyire tekinthető spontán társadalmi szelekciónak?
Azt tapasztaltuk, hogy vannak jellegzetes mintázatok. Az egyik ilyen, amikor egy településen van egy iskola, ahol elkezd nőni a hátrányos helyzetű gyerekek aránya. A magasabb státuszú szülők megijednek ettől a folyamattól, mert elterjedt a társadalomban az a felfogás, hogy ilyenkor rosszabbá válik az intézmény, és ezért elviszik a gyerekeiket. Mivel jellemzően tehetősebb családokról van szó, így arra is képesek, hogy autóval hordják naponta a gyerekeket a szomszéd kis-vagy nagyvárosba.
Hogy ezt meg lehet tenni vagy sem, az gyakorlatilag egy pingpongjátszma a kormány és a szülők között. És hol inkább a szülők vannak előnyben, hol pedig a kormány. Próbálják szigorítani a szabályokat, hogy kiket vehetnek fel egy iskolába, de ez a gyakorlatban nem feltétlenül teljesül. Emiatt egész egyszerűen az intézmények helyi szinten leosztják a szerepeket.
Hogyan néz ki egy ilyen „leosztás” a hétköznapokban?
Az egyik legegyszerűbb módszer, amiről én hallottam az, hogy már az iskolai jelentkezéskor csak bizonyos családokból származó gyerekeket vesznek fel. Például beszélnek a szülőkkel, hogy anyuka ne hozza ide ezt a gyereket, mert ez egy kemény iskola, és nem fogja bírni. Inkább vigye a másikba!
Ez az egész akkora antipedagógia, amit még nem látott Európa, de sajnos létezik, és nemcsak a keleti országrészben, hanem a fővárosban is.
Ennél viszont sokkal gyakoribb, hogy az adott településen, ahol mondjuk két iskola van, az egyik egyházi lesz. Mióta a kormány 2012-ben megkönnyítette az egyházak számára az iskolák fenntartásának átvételét, megugrott azoknak az intézményeknek a száma, melyek valamelyik felekezethez tartoznak.
Az egy nyílt titok, hogy egyházi iskolába járnak olyan gyerekek is, akiknek a családja nem is vallásos, vagy ha igen, akkor is másik felekezethez tartozik, de ez nem is érdekli a szülőket. Csak az a lényeg, hogy az egyházi iskola el tud különülni, és össze tudja gyűjteni a magasabb társadalmi státuszú gyerekeket.
Milyen felekezethez tartozó iskolákról van szó az esetek nagy részében?
Különösen a történelmi egyházak, és azok között is inkább a reformátusok, valamint utánuk a katolikusok igyekeztek ilyen iskolákat kialakítani.
A magasabb státuszú gyerekektől nagyobb eséllyel várható, hogy jobban fognak teljesíteni, ettől az iskola jobb lesz, még több ilyen diákot vonz.
Beindul egy pozitív visszacsatolási folyamat, amitől aztán az iskola is jó iskolává válik a környéken.
Ha elindul az iskolai szegregációs folyamat, az a diákok eredményein is meglátszik?
Szelekció-szegregációban sajnos a világon az elsők között vagyunk. Minden országban létezik ez az összefüggés, de nálunk nagyon-nagyon erős. És ha egyre homogénebbé válik az iskola, mert mondjuk az alacsonyabb társadalmi presztízsű családok gyerekei járnak oda, akkor a magyar pedagógia sajátosságai miatt ott rosszabbak lesznek az eredmények is. Ez pedig többek között az országos kompetenciamérés eredményein is meglátszik.
Ha meg tudnánk változtatni a pedagógiai kultúrát, ha ugyanúgy tudnánk felhasználni a hátrányos helyzetű gyerekek magukkal hozott tudását, képességeit, mint mindenki másét. Ha igazodni tudna hozzájuk is az oktatás differenciált módon, megtalálva azt, hogy ők miben jók és miben tudják kamatoztatni a tudásukat. Ha erre képes lenne a magyar oktatás, akkor egészen más helyzetbe kerülnének a hátrányos helyzetű diákok.
Az a baj, hogy az iskola mindig a középosztályhoz igazodik.
Milyen következményei lehetnek Magyarországon, ha ez nem változik?
Talán a legnagyobb veszélye az, hogyha a különböző társadalmi csoportok az iskolában nem igazából találkoznak egymással, mert el vannak választva, akkor később az életben is nehezebben fognak együttműködni. Ez az előítéletek melegágya. Meg kéne vizsgálni, hogy ebben itthon mekkora szerepe van negatív értelemben az oktatásnak.
