Az Eduline is beszámolt a tavaly novemberben nyilvánosságra került (azóta már eltűnt) ombudsmani jelentésről, amely azt találta, hogy a Magyarországon működő egyházi iskolák szerepet játszanak a roma gyerekek szegregációjában.

Az azóta nyugdíjba vonult Szalayné Sándor Erzsébet nemzetiségi biztoshelyettes állásfoglalása szerint a megkülönböztetés miatt hozzájuk forduló roma szülők között többen voltak, akik kifogásolták, hogy azokon a településeken, ahol megjelentek az egyházi iskolák, a roma tanulók oktatása szegregáltan folyik az állami fenntartású iskolákban.

A panasszal élők szerint az újonnan megjelenő egyházi fenntartású óvoda vagy iskola miatt a nem roma gyerekek – és a képzettebb pedagógusok – fokozatosan elhagyták az állami fenntartású intézményeket, és ennek eredményeként az állami iskolák csaknem teljesen szegregálttá váltak.

A biztoshelyettes megállapította, hogy bár az egyházi intézmények a felvételi szabályok során nem alkalmaztak nyíltan kirekesztésre alkalmas feltételeket, de az oktatásszervezési gyakorlatuk és az intézménybe való felvétel körülményei úgy voltak kialakítva, hogy az közvetett módon, de távol tartották a roma családokat az iskolától.

Az egyházak nem értettek egyet az ombudsmanhelyettes azon állításával, amely szerint tudatos gyakorlat áll amögött, hogy az egyházi iskolák felvételi eljárásaikkal vagy értékrendbeli elvárásaikkal kizárják a roma gyerekeket.

Zsódi Viktor piarista szerzetes, iskolaigazgató és tartományfőnök most többek között arra a felvetésre is reagált a Qubitnek, amely szerint a magasabb társadalmi státuszú családok – különösen a kelet-magyarországi térségben – kevésbé vallási okból, sokkal inkább menekülőútként választják az egyházi fenntartású iskolákat.

Hogy milyen motivációból jön az a gyerek, az nagyon sokféle lehet: a megfelelő közösség, a személyes kísérésre való odafigyelés, a biztonság, tehát nem feltétlenül a menekülés, hanem inkább a biztonságkeresés. A családok számára vonzó a biztonság és a kiszámíthatóság

– mondta, hozzátéve, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyerekek olyan vallási tapasztalatokhoz jussanak, amelyek teret nyitnak arra, hogy a vallásosság életük támaszává válhasson. Tapasztalataik szerint azonban attól még, hogy egy gyerek katolikus iskolába jár, nem válik szükségszerűen egyháziasan vallásossá.

Súlyos társadalmi probléma az egyházi iskoláknak a roma gyerekek szegregációjában betöltött szerepe

Zsódi szerint is súlyos társadalmi probléma az egyházi iskoláknak a roma gyerekek szegregációjában betöltött szerepe, ami a legélesebben az oktatásban jelenik meg, de kizárólag oktatási eszközökkel megoldhatatlan.

„Mert mindeközben van egy mentális kimerültsége is a társadalomnak. Egy ifjúsággal foglalkozó jelentés szerint az európai fiatalok fele találkozik olyan mentális kihívásokkal, amikben nem kap segítséget, és azt gondolom, hogy a legszegényebbek között ennek az aránya talán még nagyobb lehet. Egy ilyen mentálisan kimerült társadalomban a szülő, a pedagógus és a rendszer is optimalizál, és az látszódik, hogy ennek vannak nyertesei, de vannak vesztesei is” – mondta Zsódi.

A piarista szerzetes ezután Ferenc pápát idézte, aki „nevelési faluként” beszélt arról a szemléletről, hogy „egy gyereket nevelni egy egész falura van szükség”. Tehát az oktatás és nevelés nemcsak iskolai feladat, hanem a közösség egészének közös felelőssége lenne.

„Újra szövetséget kell kötni az iskola és a szülő között, mert még az egyházi iskolákban is nagyon sokszor az történik, hogy a szülők nem partnerként jelennek meg, hanem inkább követelőző módon lépnek fel, mintha a gyereküket az iskolával szemben kellene megvédeniük. Az lenne a fontos, hogy megérezzük azt, hogy itt mi mindannyian egy oldalon állunk. Szerintem még hogyha úgy is tűnik, hogy vannak rossz rendszerszintű működések, akik ezt működtetik, azok is valójában valami jót szeretnének” – mondta.

Ma az oktatási kérdések nehezen választhatók el a politikától

„Abban mindannyian egyetértünk, hogy az oktatási kérdések ma nagyon nehezen választhatók el a politikától. Pedig fontos lenne, hogy ezek elsősorban szakmai kérdésként jelenjenek meg, ne politikai törésvonalak mentén. Mi magunk is régóta szakmai ügyként gondolkodunk róluk, de mára annyira átpolitizálódtak, hogy ez egyre nehezebb. Egy polarizált társadalomban olyan megaidentitások alakulnak ki, amelyek nem hallják meg a másik szavát, pedig az egyháznak fontos szerepe lenne abban, hogy ő legyen a párbeszéd közvetítője, a híd-szerep betöltője” – tette hozzá.

Zsódi egyetért az evangélikus egyház azon próbálkozásával, hogy ezentúl csak akkor vesznek át iskolát, ha azt a körzettel együtt tehetik meg, és vállalják a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek befogadását is.

A szegregáció kérdésében nem zárkózhatunk el: nyitottak vagyunk a párbeszédre, de látni kell, hogy ez nem egyházi magánakció, a valódi megoldás széles körű állami, önkormányzati és egyházi összefogást igényel

– emelte ki. Az egyik alapvető probléma épp az, hogy az egyházi iskoláknak nincs körzetük, ezért könnyen elkerülhető a társadalmi felelősségvállalás.