Sem Angliában, sem Amerikában nem pusztán a jegyek alapján ítélik meg a jelentkezőket, sőt van, ahol egy felvételi beszélgetés többet nyomhat a latban, mint a bizonyítvány. A tanulmányi utat is rugalmasabban értelmezik: nem mindenhol kell egy frissen érettségizett diáknak azonnal tudnia, „mi lesz, ha nagy lesz”. Három, külföldre készülő diákkal beszélgettünk arról, hogyan lehet kitűnni a jelentkezők közül, mennyi ügyintézéssel jár a kiutazás, és mi vonzza őket Angliában, illetve a tengerentúlon.
Majer Hanna a budapesti XVI. kerületi Szerb Antal Gimnáziumból készül a Cambridge-i Egyetemre, ahol egy közgazdaságtant, jogot, valamint ingatlan- és városfejlesztést ötvöző interdiszciplináris képzésen kezdi meg a tanulmányait. Mike Mihály a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban érettségizett és a Bostoni Egyetemen fog pénzügyet tanulni, míg Köles Karolina a veszprémi Lovassy László Gimnáziumból indul az Egyesült Államokba, ahol egyelőre a politika és az előmérnöki képzés iránt érdeklődik.
A jó tanulmányi eredmény természetesen számít. Ahogy a versenyek, az iskolán kívüli tevékenységek és – egyetemtől függően – a felvételi tesztek is. A diákok elmondása alapján azonban legalább ilyen fontos volt megmutatniuk, mi érdekli őket igazán, hogyan jutottak el odáig, hogy az adott területet szeretnék tanulni.
Majer Hanna ősszel a Cambridge-i Egyetemen kezdi meg tanulmányait egy interdiszciplináris szakon, amely többek között a közgazdaságtant, a jogot, illetve az ingatlan- és városfejlesztést ötvözi. Nem azért kezdett el külföldi egyetemeket nézni, mert mindenáron egy világhírű intézménybe szeretett volna bekerülni. Sokkal inkább olyan szakot keresett, ahol nem kell rögtön egyetlen terület mellett elköteleződnie.
Magyarországon is nézelődött, de úgy érezte, itthon ennél konkrétabban kellene választania. Cambridge-ben ezzel szemben az első év még alapozó jellegű, később pedig egyre több választható tárgy jelenik meg. Jelenleg a város- és ingatlanfejlesztés érdekli leginkább, de egyelőre még ezt sem szeretné végleges döntésként kezelni.
Hanna Angliában öt egyetemre jelentkezett, emellett egy olasz intézményt is megjelölt. A szakjához nem kellett külön felvételi tesztet írnia, Cambridge-ben viszont interjúzott, amire nagyjából fél éven keresztül készült. A Milestone Intézetben célzott felkészítést kapott, ahol a szakmai tudás mellett magát az interjúhelyzetet is gyakorolták. Mint mondta, „egyedül nem tudom elképzelni, hogy ez hogyan történt volna”. Mentorával és külön erre épülő foglalkozásokon próbainterjúkon vett részt, majd visszajelzéseket kapott arról, min érdemes még javítania.
A felkészülés alatt sokat olvasott, szakmai témákkal foglalkozott, de közben azt is gyakorolta, hogyan reagáljon egy olyan helyzetben, amelyben nem feltétlenül létezik egyetlen előre megtanulható helyes válasz. „Egy Oxbridge-interjúban gyakorlatilag bármiről kérdezhetnek” – emelte ki.
Hannánál ráadásul nem volt olyan kiemelkedő nemzetközi tanulmányi olimpiai eredmény, amely önmagában uralta volna a jelentkezését. Az angliai jelentkezés részeként egy úgynevezett personal statementet is kellett írnia, amelyben nem egyszerűen az eredményeit kellett felsorolnia, hanem azt is megmutatnia, hogyan alakult ki az érdeklődése a választott terület iránt. Szerinte éppen ezért nem az a lényeg, hogy valaki minél több eredményt, elolvasott könyvet vagy versenyt zsúfoljon egymás mellé, hanem hogy ezekből egy követhető történetet építsen fel.
Egy narratívát kell építeni az érdeklődésed köré. Ez nem egyszerű, de ez az a pont, amivel talán a legjobban ki lehet emelkedni a több jelentkező közül, hogyha a különböző tapasztalataimat és az érdeklődésem kialakulását ügyesen egymásra fűzöm. Fontos, hogy ne egy felsorolás legyen, hogy például milyen könyveket olvastam, milyen versenyeken indultam, mit tanultam, hanem hogy ez egy sztori.
Mike Mihály a Bostoni Egyetemen fog pénzügyet tanulni. Nyolc amerikai egyetemre jelentkezett, a folyamatban pedig a tanulmányi eredmények és az SAT mellett esszéket is írt. A legnagyobb meglepetés számára éppen az volt, hogy a jelentkezés során nemcsak arra voltak kíváncsiak, hogy kitűnő-e a bizonyítványa.
Számomra meglepetés volt, hogy mennyire próbálják nem csak azt megtudni rólam, mennyire vagyok jó tanuló, hanem hogy milyen ember is vagyok. Próbáltak olyan típusú esszétémákat adni, amikkel valamilyen szinten meg tudtam nekik mutatni a személyiségemet. De egyben ez volt a legnehezebb része a felvételinek, hogy tényleg meg tudjam magam mutatni, és ne csak egy ilyen felületes esszét írjak.
A tanulmányi eredmények ettől természetesen számítottak, fontos volt az SAT-eredménye is, ami egy, az amerikai egyetemi felvételin használható standardizált teszt: matematikai, illetve szövegértési és nyelvi készségeket mér. Mihálynak emellett az elmúlt évek jegyeit is le kellett fordítania, és versenyeredményeket is meg kellett adnia.
Hasonló folyamaton ment keresztül Köles Karolina is, aki összesen tizenegy egyetemre jelentkezett Amerikában, Angliában és Európa más országaiban. Karolina OKTV-eredményeket, nemzetközi MUN-konferenciákat és egy fordítóversenyt is feltüntetett. A versenyeredményeknél azonban szerinte nem volt olyan merev határ, amely alatt egy teljesítmény már értéktelennek számított volna.
„Nem kikötés, hogyha egy hazai versenyen hatodik vagy, akkor már rá sem fognak nézni a profilodra, ezt elég holisztikusan értékelik. Tehát például, hogyha ott van a tíz elfoglaltság között, hogy full-time gondozod valamelyik családtagodat, akkor abban a kontextusban fogják értékelni ezt az egészet. Tehát nem fogsz tudni eljárni mindenféle versenyre, és húszszor megpróbálni, és akkor húszból háromszor biztos sikerül jó helyezést elérni.”
Nemcsak a felvételi más. Hanna és Karolina történetéből az is látszik, hogy a tanulmányok megkezdése sem feltétlenül jelent azonnali és végleges elköteleződést egy szűk terület mellett.
Karolina sokáig egészen biztos volt abban, hogy villamosmérnök szeretne lenni. Körülbelül tizedik osztályig komolyan a BME villamosmérnöki képzésével számolt, közben azonban egyre többet foglalkozott politikával és közéleti témákkal. Végül olyan amerikai egyetemet választott, ahol nem kell a két érdeklődési területe közül azonnal választania.
Ez egy tök jó lehetőség, hogy Amerikában kvázi bármit tanulhatsz bármivel. A negyedik szemeszter végéig nagyon flexibilis az egész. Addig meg bármit, ami jólesik, vagy ahova beférek órára, vagy amit a tanácsadóm javasol, azt felvehetem.
Karolina a politika és az mérnöki irány felé indul majd, de legkésőbb a negyedik szemeszter végén kell kiválasztania a majorját (főszakját). Ez azért fontos számára, mert jelenleg sem egyetlen konkrét foglalkozásban gondolkodik: a városfejlesztés például kifejezetten érdekli, mert abban a mérnöki gondolkodást a politikával, a közigazgatással és a public policyval is összekapcsolhatja.
Hannánál hasonló gondolat vezetett Cambridge-hez. Az első évben még kötelező alapozó tárgyai lesznek, többek között mikro- és makroökonómia, jog és statisztika, a második és harmadik évben azonban fokozatosan nő a választható tárgyak száma. Arra pedig, hogy a három fő terület közül melyik áll hozzá a legközelebb, egyelőre szándékosan nem akar végleges választ adni.
„Még semmiféleképpen sem szeretnék elköteleződni, kicsit úgy érzem, hogy ha kimondom hangosan, akkor lesz egy ilyen belső nyomás.”
A jelentkezés hosszú hónapjai után könnyű lenne azt gondolni, hogy a sikeres felvétellel véget ér a neheze. Mindhárom diák történetéből az látszik, hogy inkább csak egy másik típusú feladatlista kezdődik.
Mihály esetében például az amerikai diákvízum megszerzése okozott izgalmasabb pillanatokat. „Mielőtt a tanulói vízumra kellett jelentkezni, szerintem öt különböző dokumentumot kellett kitöltenem, mire eljutottam oda, hogy egyáltalán tudjak jelentkezni egy interjúra” – mesélte.
Karolina még erősebben fogalmazott. A tizenegy jelentkezés, az esszék, fordítások, pénzügyi dokumentumok, majd a vízumügyintézés után egyszerűen elfáradt.
Igazából egy ponton már szerintem úgy van vele az ember, hogy ha ennyi energiát beleölt egy ilyen jó lehetőségbe, akkor már kvázi muszáj. Tényleg elég megterhelő és fárasztó. És azért volt már olyan pont, amikor azt mondtam, hogy, ha ezért vagy azért nem engednek ki, akkor nem fogok ezzel foglalkozni, meg elegem volt az egészből.
Karolina szerint ezért a külföldi jelentkezést nem érdemes önmagában célnak tekinteni. Szerinte nagyon sok nagyon jó lehetőség van Európában, és ha valakihez ezek jobban passzolnak, akkor az egész jelentkezéssel járó „hercehurcának” semmi értelme, hiszen ez szerinte mindenkinél személyre szabott döntés.
A döntésnek van egy kevésbé romantikus oldala is: a finanszírozás. Karolina végül olyan egyetemre nyert felvételt, ahová teljes ösztöndíjat kapott. A Sewanee-n az ösztöndíja a tandíjat, a lakhatást, az étkezést és a könyveket is fedezi.
Karolina esetében az ösztöndíj nem egyszerűen plusz szempont volt, hanem annak feltétele, hogy egyáltalán reális lehetőségként számolhasson az amerikai továbbtanulással. Mint mondta, az Egyesült Államokban magasak a tandíjak, ezért mindenképpen szüksége volt támogatásra: „Másképp nem tudtam volna kimenni” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az ösztöndíj megszerzése volt az a küszöb, amelyet szerencsére sikerült átlépnie.
Hanna szintén ösztöndíjjal kezdi Cambridge-et. A Stipendium Peregrinum támogatása elmondása szerint nagyjából 80-90 százalékban fedezi a tandíját, a lakhatását és a megélhetését.
A három diák három különböző képzésre és két különböző országba készül. Hanna attól tart egy kicsit, hogy milyen lesz Cambridge-ben megfelelni az akadémiai elvárásoknak, és attól is, mennyire lesz könnyű anyanyelvi, akadémiai környezetben hatékonyan átadni a gondolatait óra közben. Mihálynak elsősorban az itthon maradó barátai fognak hiányozni. Karolina pedig arra kíváncsi, milyen kulturális különbségekkel találkozik majd az Egyesült Államok déli részén.
Amikor azonban arról kérdeztük őket, mit várnak a legjobban az egyetemi évektől, a válaszaik szinte ugyanoda futottak ki. Az emberekhez.
„Még jelenleg el sem tudom képzelni, hogy pontosan kikkel leszek körbevéve. Ez nagyon-nagyon érdekel, mert nyilván az fog engem a legjobban meghatározni vagy formálni abban a három évben, amit ott fogok tölteni” – mondta Hanna.
Mihály szintén arra kíváncsi leginkább, kik lesznek körülötte: „Leginkább az egészben azt várom, hogy megismerkedhessek a többi emberrel. Már nagyon kíváncsi vagyok, nagyon sok kultúrából, országból érkeznek emberek, és ezekkel én nagyon szívesen megismerkednék.”
Egyre többen választják a magyar diákok közül a külföldi egyetemeket: a 2024/25-ös tanévben közel 30 százalékkal többen mint 2017-ben – derül ki az Engame Akadémia legfrissebb kutatásából. Ez azt jelenti, hogy a magyar felsőoktatás hallgatóinak nagyjából 7 százaléka, vagyis minden tizennegyedik diák, külföldön folytatja tanulmányait.
Sem Angliában, sem Amerikában nem pusztán a jegyek alapján ítélik meg a jelentkezőket, sőt van, ahol egy felvételi beszélgetés többet nyomhat a latban, mint a bizonyítvány. A tanulmányi utat is rugalmasabban értelmezik: nem mindenhol kell egy frissen érettségizett diáknak azonnal tudnia, „mi lesz, ha nagy lesz”. Három, külföldre készülő diákkal beszélgettünk arról, hogyan lehet kitűnni a jelentkezők közül, mennyi ügyintézéssel jár a kiutazás, és mi vonzza őket Angliában, illetve a tengerentúlon.
Kevesebb kötelező tananyag, több tanári szabadság és akár populáris irodalom is kellene a magyarórákra Szilágyi Zsófia szerint. Az irodalomtörténész szerint tévedés a Légy jó mindhaláligot ifjúsági regényként kezelni, a lexikális tudást mérő érettségi tesztek nem nevelnek olvasókat, miközben a sorozatok egyre inkább kiszorítják a könyveket a fiatalok életéből.
Egy hónapon keresztül az igazgatóhelyettes intézte a Csömöri Mátyás Király Általános Iskola ügyeit, miután a tantestület nem támogatta a korábbi igazgató pályázatát. A minisztérium végül mégis Bátovszky Jánost bízta meg újabb egy évre az iskola vezetésével. A döntés ellen Fábri István polgármester is felszólalt, és levélben kérte annak visszavonását. Most az Eduline-nak azt is elmondta, hogy az igazgató kinevezésének körülményei szerinte ellentmondanak a minisztérium korábbi magyarázatának.
@eduline.hu 5 fontos kifejezés, ami a mindennapjaitok része lesz az egyetemen #egyetem #eduline #collegelife #magyartiktok #fy
♬ eredeti hang - eduline.hu
A válasz nem egyszerű igen vagy nem. Az iskolakezdés közeledtével több család számára is kellemetlen meglepetést jelenthet, ha az iskola hétvégén tartja meg a tanévnyitó ünnepséget. Felmerül a kérdés, hogy kötelezhető-e egy diák arra, hogy pihenőnapon is megjelenjen az iskolában?
Ha rövid időn belül nem emelik meg a NOKS-dolgozót bérét, nagy eséllyel sztrájkolni fognak.
A sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztése, terápiája, különórái vagy a szükséges speciális eszközök beszerzése komoly pluszkiadást jelenthet a családoknak. Ezeknek a többletköltségeknek az enyhítésére több budapesti önkormányzat is külön pénzügyi támogatást biztosít az SNI-s gyereket nevelőknek.
