A Magyar Képzőművészeti Egyetemen tavaly kirobbant erőszakbotrány óta a hallgatók következetesen napirenden tartják az intézmény felelősségét, a szabályozás hiányosságait és a szólásszabadság határait. Szerdán szakértői fórumon vitatták meg az ügy jogi vonatkozásait.
A 2022-es ügy nyilvánosságra kerülése óta a képzőművészetis hallgatók nem hagyták annyiban a kérdést. Az egyetem vezetésével folyamatos egyeztetések zajlanak, ennek részeként megalakult a November 25. Bizottság, amelynek feladata az egyetem összes szabályzatának átfogó felülvizsgálata. A cél nem pusztán jogtechnikai pontosítás, hanem annak vizsgálata, hogy az intézményi keretek valóban alkalmasak-e a hallgatók védelmére, az áldozatvédelem biztosítására és az akadémiai közegben elvárható nyitottság fenntartására.
Ebbe a folyamatba illeszkedett az a szakértői fórum, amelyet a hallgatók a HÖK kezdeményezésére február 4-én tartottak az egyetemen, és amelyen kifejezetten az ügy jogi és etikai vonatkozásai kerültek szóba.
A beszélgetésen részt vett Szabó Attila, jogász a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) részéről, Sproncz Júlia, jogász a Patent Egyesület képviseletében, valamint Sebestyén Andrea, független jogi szakértő.
Mit tehet egy egyetem, amikor egy hallgatót érintő szexuális erőszak gyanúja évekig megoldatlan marad? Meddig terjed a hallgatók szólásszabadsága egy ilyen ügy nyilvános megvitatásakor? És mire képes valójában egy etikai bizottság, ha közben büntetőeljárás zajlik? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a beszélgetést moderáló hallgatók.
A fórumon szóba került a jelenleg is az etikai kódex részét képező szövegrész, ami az egyetem hírnevének rontására vonatkozik.
A szövegben a hallgatók a túl tágan értelmezhető megfogalmazásokat kritizálták. A fórumot moderáló hallgatók szerint az olyan fordulatok, mint az „egyetem érdekeinek sérelme” vagy az „egyetem jó hírnevének rontása” megfoghatatlanok és kifejezetten elbátortalanítóan hathatnak és bizonytalanságot okozhatnak.
A fórumot követően Nagy Zoltán, a Hallgatói Önkormányzat elnöke az Eduline-nak arról beszélt: kritikus helyzetekben, amikor az intézmény számára kellemetlen diskurzusok indulnak el, a vezetőség hivatkozási alapként használja az etikai kódex szövegét, amely alkalmas lehet arra, hogy a hallgatói kezdeményezéseket tompítsa, vagy akár eleve elbizonytalanítsa.
Az a legnagyobb gond vele, hogy ilyen formában létezhet és a létezése hivatkozási pont lehet
– fogalmazott. Véleménye szerint éppen ez a tágan értelmezhetőség az, ami miatt a szabály később szinte bármilyen kritikus megszólalásra ráhúzható, attól függetlenül, hogy az jóhiszemű, közérdekű vagy szakmailag megalapozott.
Szerinte az etikai kódex ezen pontja eszközként is működhet az intézmény számára kellemetlen helyzetek elhárítására – anélkül, hogy tényleges eljárás indulna bárki ellen. Már az is elég lehet, ha egy ilyen szabály létezésére hivatkoznak. A probléma azonban nem csupán az egyetemen belül jelentkezik: ez a logika hosszú távon elszigeteli az intézményt a társadalmi és szakmai diskurzusoktól is, kommunikációs zárvánnyá téve azt.
„Az egyetem, mint intézmény azért van, hogy katalizátora és platformja legyen a társadalmi és szakmai diskurzosoknak, de ha nem lehet önreflektívan beszélni és vállalni a problémákat akkor az egyetem egyik alapvető funkciója sem teljesül”
– hangsúlyozta.
A beszélgetés alatt előkerült egy, a szenátus elé került – végül el nem fogadott – nyilatkozattervezet is, amely „az egyetemhez méltatlan hangvételű megnyilatkozásokat” ítélte volna el.
Szabó Attila ennek kapcsán kiemelte, hogy egy állami vagy közfeladatot ellátó intézménynek tűrési kötelezettsége van a vele szembeni kritikával szemben.
Aki itt az egyetemen intézkedik, szabályokat hoz, az az állam. Az ő működését lehet és kell is kritizálni
– fogalmazott.
A probléma az, ha egy intézményi megszólalás megfélemlítő hatást vált ki. A jogvédő hozzátette: „A nemzetközi emberi jogi gyakorlat ezt hívja úgy, hogy chilling effect. Ez a dermesztő hatás.”
A hallgatókat az is érdekelte, hogy a szakértők szerint mit tehetett volna másképp az egyetem, és kitől várhatnak garanciát arra, hogy hasonló helyzet nem ismétlődik meg. A kérdés nem magára a szexuális erőszakra vonatkozott, hanem arra, ahogyan az intézmény az ügyet kezelte – illetve hosszú ideig nem kezelte.
A szakértők szerint az intézmény:
korábban és tudatosabban bevonhatott volna külső szakértőket,
kidolgozhatott volna világos, írott protokollokat az áldozatvédelemre,
kezelhette volna a köztes időszakot ideiglenes, arányos intézkedésekkel,
és nyíltabban, átgondoltabban kommunikálhatott volna a hallgatói közösséggel.
Ahogy tudjuk, az egyetem három évig konzerválta a helyzetet. Nem kell ugyan nyomozóhatóságot játszania, de jogi és morális kötelezettsége is, hogy foglalkozzon az üggyel és ne lépjen el tőle.
– fejtette ki Sebestyén Andrea.
Cinizmussal és gaslightinggal találták szembe magukat a Magyar Képzőművészeti Egyetem diákjai a tegnapi hallgatói fórumon, melyet a Hallgatói Önkormányzat hívott össze abban a reményben, hogy az egyetem vezetősége elismeri, hogy mulasztott. A diákok garanciákat is vártak arra, hogy a jövőben az egyetem minden lehetséges eszközzel védelmet biztosít számukra.
Szabó Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy bár az egyetem elsődleges feladata az oktatás, állami intézményként alapjogi kötelezettségei is vannak, különösen akkor, ha súlyos visszaélés gyanúja merül fel. Ilyenkor két alapjog kerül mérlegelésre: az ártatlanság vélelméből fakadó tisztességes eljárás, valamint a hallgatók – különösen a női hallgatók – emberi méltóságának és biztonságérzetének védelme.
Hangsúlyozta, hogy az egyetemnek nem lett volna dolga bűnösséget megállapítani, de lett volna mozgástere arra, hogy ne hozza a hallgatókat kiszolgáltatott helyzetbe. Ha egy súlyos gyanú ismertté válik, az intézmény mérlegelhette volna, hogyan kerülhető el, hogy az érintetteknek rendszeresen olyan személlyel kelljen találkozniuk, akivel kapcsolatban ilyen gyanú felmerült – függetlenül a büntetőeljárás állásától.
A jogász arra is rámutatott: a felsőoktatási törvény nem ad egyértelmű útmutatást a hallgatók pszichológiai biztonságának védelmére, ezért ezek a kötelezettségek jelenleg csak absztrakt alapjogi elvekből és nemzetközi jogi normákból vezethetők le. Szabó szerint éppen ez a szabályozási hiány nehezíti az ilyen helyzetek kezelését, pedig az egyetemi közegben a biztonságérzet védelme legalább olyan meghatározó, mint a formális jogszerűség.
A fórum végén a beszélgetés fókusza a hallgatók szerepére terelődött, különösen arra, hogy milyen mozgásterük van akkor, ha az egyetem vezetése nem képes vagy nem hajlandó érdemben kezelni a hasonló bejelentéseket. Többen hangsúlyozták: a hallgatók elsősorban tanulni érkeznek az egyetemre, nem forradalmárnak. A szakértők mégis abban látták a változás egyik legfontosabb garanciáját, hogy a hallgatók következetesen élnek a nyilvánosság és a részvétel eszközeivel.
„Szerintem ti vagytok a garancia rá, hogy ez most másképp legyen” – emelte ki Sebestyén Andrea.
„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.
Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.
A Történelemtanárok Egylete (TTE) szerint az oktatás szinte minden területén változtatni kell. Ennek megvalósításához azonban meghatározóan fontos az előzetes szakmai és társadalmi vita.
Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.
A kormányhatározat értelmében Lannert Juditnak június 15-ig ki kell dolgoznia az ehhez szükséges jogszabályok módosítását.
Megnevezte a közigazgatási államtitkárát, és a tárca parlamenti államtitkárát is.
Miért nem elég a mindennapos testnevelés ahhoz, hogy a diákok ne hízzanak el? Hogyan befolyásolja a mozgás a tanulást?
Teljes a csapat. Lannert Judit bejelentette az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium eddig hiányzó közoktatási államtitkárát is. A területet Kókayné Lányi Marietta vezeti majd, a közoktatási tartalomfejlesztésért felelős miniszteri biztos pedig Csapodi Csaba lesz.
100 pedagógusból jobb esetben 7-8 fő 30 év alatti. A legjobb helyzetben az óvodák, a legrosszabbak pedig a középiskolák vannak.
