„Nem a falusi kisiskola viszi el a pénzt, hanem az, hogy egy közepes városban több gimnázium van"
Lannert Judit oktatáskutató szerint a hazai iskolarendszerben egyszerre van jelen a rendszerben a hiány és a pazarlás.
Az OECD 2025-ös oktatási tanulmányában vizsgálták többek között a generációkon átívelő egyenlőtlenségeket az oktatásban. A fiatal felnőttek (25–34 évesek) világszerte jóval nagyobb eséllyel szereznek felsőfokú végzettséget, ha szüleik is rendelkeznek ilyennel.
Magyarországon különösen erősen érvényesül ez a tendencia: azok közül, akiknek legalább egyik szülője diplomás, 71% maga is eljutott a felsőfokig, míg azoknak a gyerekeiből, akik nem fejezték be a középfokú tanulmányaikat, mindössze 6% szerzett diplomát. A 65 százalékpontos különbség az egyik legnagyobb az OECD-országok között, ahol az átlagos eltérés 44 százalékpont.
Hogy a magyar oktatás mennyire felerősíti a társadalmi rétegek közötti különbséget, jól mutatja, hogy a Budapest Intézet felmérése szerint a 2018/2019-es tanévben a diplomás anyák gyerekeinek
- 45 százaléka jó
- 34 százaléka átlagos
- 21 százaléka pedig rossz osztályba járt.
Az adatokból látszik, hogy minél magasabb az anya iskolai végzettsége, annál kisebb az esélye, hogy a diák rossz osztályba jár. A diplomás anyák esetében pedig a gyerek kétszer nagyobb eséllyel került be egy jó osztályba, mintha az édesanyja csak az általános iskolát végezte volna el.
Ez az eredmény annak tükrében érdekes, hogy a 2011/2012-es tanévben a diplomás anyák gyerekeinek még
- 48 százaléka jó
- 33 százaléka közepes
- 19 százaléka pedig rossz osztályban tanult.
Az iskolák szintjén még ennél is markánsabb volt a különbség. A 2011/2012-es tanévben a diplomás anyák gyerekeinek 46 százaléka járt jó iskolába, míg a 2018/2019-es tanévben ez az arány már csak 40 százalék volt.
A kutatók szerint ez azt támasztja alá, hogy a korábbi évekhez képest a legjobb családi hátterű diákok sem tanulhatnak jó iskolában.
