Miért dobálják a végzősök a talár sapkáját a diplomaosztókon?

A talár a legközhelyesebb szimbóluma a diplomaszerzésnek. Olyannyira elterjedt mindenütt, hogy – miután angolul jó eséllyel arra is graduationként hivatkoznak – az ember, ha középiskolás ballagásra keresne képeslapot, jó eséllyel ott is talárokkal lesz tele az összes, még ha ott nincs is semmi értelme. Idáig világos, de mi értelme feldobálni? Ha valaki abszolút nem ismeri ezt a kultúrkört, azt gondolhatná, hogy a bizonyos helyeken ki is dekorált, szimbolikus fejfedőket, ha nem is vitrinben, de azért minimum becsben tartják, akiknek ez szimbolizál minden vizsga előtt átvirrasztott éjszakát, ami után most végre kezében tarthatja a diplomáját.

A Tassel Depot blogbejegyzése szerint a hagyomány az USA tengerészeti akadémiájáig vezethető vissza, ahol először 1912-ben, vagyis több, mint száz éve kezdtek el sapkát dobálni. A megfejtése pedig az, hogy a diákok, miután végeztek, tengerészkadétból tengerésztisztté váltak.

Ezáltal pedig az egyenruhájukhoz tartozó sapkát egy másik, az új rangjukhoz megfelelőre cserélhették le.

A diákok pedig, lévén, már nincs rá szükségük, meghaladták azt a szintet, a levegőbe dobták a régit. Innen született meg a hagyomány, melynek mára igazából nincs gyakorlati értelme, hiszen a többség kifejezetten a diplomaosztóra vesz (vagy kölcsönöz) talárt és nem használ rangjelzéseket, ha a kis- és nagydoktort nem soroljuk ide.

Azóta néhány iskola megpróbálta betiltani a szokást, lévén, ezek a kalapok nem a legpuhábbak és ha egy tömegben elkezdjük dobálni, az okozhat sérüléseket. A kelet-angliai egyetemen például azzal hozakodtak elő, hogy a diákok csak tegyenek úgy, mintha dobálnának és utólag photoshopolják rá a sapkákat. Nem meglepő módon az ötlet nem aratott osztatlan sikert a végzősök közt, a talár sapkájának dobálása pedig világszerte megmaradt, mint a diplomaszerzés ünneplésének szimbolikus aktusa. Persze valahol kiegészítik furább szokásokkal, amit már nekünk is magyarázni kéne.

(Kiemelt kép: Vasily Koloda, Unsplash)