Kezdjük az elején: mindenki maximum 500 pontot szerezhet a felvételin, ennél többet azok a jelentkezők sem gyűjthetnek, akik túlteljesítik az elvárásokat, és több nyelvvizsgát/emelt szintű érettségit is tesznek. A pontszámítási szabályokat ugyanis úgy alakították ki, hogy az ezekhez hasonló „extrákért” maximum 100 pont járjon – az összpontszám nagyobb része az érettségi eredményén és a középiskolai jegyeken múlik (erről a felvételi szezon indulásakor részletesen írtunk, pontszámító kalkulátorunkat itt találjátok).

Ez a ponthatár nem az a ponthatár

A felvételizők nagy része persze nem amiatt bosszankodik, mert nem számítják be a harmadik emelt szintű érettségijét vagy a második C1-es nyelvvizsgáját, sokak számára az első feladat a minimumponthatár elérése. A szabályok szerint alapszakokra csak azoknak van esélyük bejutni, akik az 500-ból legalább 280 pontot gyűjtenek. Akinek ennél kevesebb pontja van, hiába várja a júliusi ponthatárhúzást, ősszel biztosan nem kezdheti el az egyetemet – sem állami ösztöndíjas, sem önköltséges formában. A felsőoktatási szakképzéseken valamivel alacsonyabb a minimumponthatár, ezeket ugyanis viszonylag kevesen választják (diploma ugyanis nem jár a kétéves képzések elvégzéséért), az ide jelentkezőknek minimum 240 pontot kell gyűjteniük.

A végleges ponthatárok a BA- és BSc-szakokon a 280-nál persze jóval magasabbak lesznek – ezért várja több tízezer jelentkező a júliusi ponthatárhúzást. Nagy a szórás. Nem ritka, hogy a kevésbé kapós egyetemek/főiskolák nem annyira népszerű szakjain már 280 ponttal (közepes érettségivel, nyelvvizsga nélkül) is lehet állami ösztöndíjas helyet szerezni, míg a sok diákot vonzó egyetemeken még a fizetős képzésekre is jóval 400 fölötti pontszámmal lehet bejutni.

Az algoritmus

Az idei ponthatárokat július 22-én húzzák majd meg. A jelentkezők sorsáról egy algoritmus dönt – egy-egy szak ponthatára többek között a maximális létszámtól, a jelentkezők számától, szak- és egyetemválasztásától, na meg a pontszámától függ. Leegyszerűsítve: minél több jó tanuló jelöl meg egy szakot első helyen, ott annál magasabb lesz a ponthatár.

Az algoritmus ugyanis – intézményenként és szakonként – országos rangsorba állítja a jelentkezőket, majd a legmagasabb pontszámútól kiindulva sorolja be őket a jelentkezési lap első helyén megjelölt képzésre. Ha az első helyen megjelölt szakotok már „betelt”, akkor a második helyen szereplő képzésre próbál titeket besorolni a rendszer. Ha oda sem sikerül bejutni, a harmadik helyen lévő szakra, és így tovább. 

Hogyan lesz ebből ponthatár? A ponthatár valójában annak a felvételizőnek a pontszáma, aki az adott szakra utolsóként „fér be”. Képzeljünk el egy képzést, amelyet százan kezdhetnek el. A legjobb eredményű jelentkezőnek 465 pontja van, a másodiknak 464, a harmadiknak 455, a századiknak pedig 378. Mivel ő az utolsó, akit fel tudnak venni, ezen a szakon a ponthatár 378 lesz.

Az algoritmus miatt a kisebb szakokon időnként irreálisan magas ponthatár születik – évről évre előfordul, hogy valamelyik tanári képzésen 480 fölötti vagy akár 500-as ponthatárt húznak. Ilyenkor persze minden középiskolás ereiben megfagy a vér (mert ha idén ilyen magas a limit, mi lesz jövőre?). Pedig általában kiderül, hogy az adott szakpárra csak egy diák felvételizett és került be, így az ő pontszáma lett a ponthatár. Akkor is, ha ez az egy ember extrém magas, 480 fölötti pontszámmal indult neki a felvételinek.

Miért kell olyan sok pont a jogászképzéshez?

Vagy a gazdálkodási és menedzsmenthez, a kommunikáció- és médiatudományhoz, a kereskedelem és marketinghez? Ezek a legnépszerűbb szakok közé tartoznak, évről évre több ezer jelentkezési lapon szerepelnek, ezért logikus, hogy a 280-as minimumnál jóval több pont kell a bekerüléshez. Ráadásul a kormány néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy több szakon „előzetes” ponthatárokat húz – alaposan megbonyolítva a ponthatárok rendszerét.

Ezeken a képzéseket csak azok kezdhetik el államilag támogatott formában, akik elérik a központi limitet, ami eleinte nagyon magas volt, és bár most sem könnyű állami ösztöndíjas helyet szerezni, a ponthatárok ma már valamivel alacsonyabbak. A negyvenes listán egyébként a már említett gazdasági szakok mellett olyan képzéseket is meg lehet találni, mint az anglisztika, a szabad bölcsészet, az általános orvosi, a jogász vagy éppen a gyógyszerész.