Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Karrierlehetőségekről, neves oktatókról és felszerelt kollégiumokról szóló hírek helyett pörgős videóval népszerűsíti magát a Debreceni Egyetem – a hallgatói önkormányzat csöppet sem szokványos módon ismerteti meg a végzős középiskolásokkal a 2010-es gólyatábort.
Nem könnyű a gólyák dolga: a bulik és a gólyatábor után gyorsan bele kell rázódni az egyetemi mindennapokba, na meg fel kell készülni a vészesen közelgő vizsgaidőszakra. Elsőévesek meséltek első egyetemi hónapjaikról.
Erotikus feladványok, szellemes csapatvetélkedők, durvuló beavatások – ezekkel lehetne jellemezni a felsősök által minden évben várva-várt gólyaavatókat. Míg a középiskolákban és kollégiumokban nem ritka az erőszakos „gólyaszentelés”, addig az egyetemeken inkább az erotikus „ki-mennyit mer?” feladatok dívnak.
Érettségi után kezdtem csak igazán izgulni - természetesen a felvételi miatt. Ugyanis az új pontszámítási módszer kiszámíthatatlan volt. Emlékszem, kéz a kézben izgultunk a ponthatárok éjszakáján osztálytársaimmal. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert Magyarország, sőt Európa vezető egyetemére, az Eötvös Loránd Tudományegyetemre sikerült bejutnom. Meglepő módon alacsony volt a ponthatár, mindössze 320 pont elegendő volt ahhoz, hogy felvegyenek germanisztika szakra. Így lett belőlem német szakos hallgató.