Háromévesen önállóan öltözik, hatévesen már ír-olvas – csoda történik a Montessori-ovikban?

Egy ideális világban minden gyerek Montessori-nevelésben részesülne – vallja a Zürichben dolgozó óvodapedagógus. Miben előzik meg a Montessori-ovisok az állami intézményekbe járó társaikat, és van-e átjárás a két rendszer között?

Viki óvodapedagógusként dolgozott egy svájci Montessori-óvodában, nemrég pedig egy Montessori-iskolában kezdett el tanítani.

Montessori vagy Waldorf?

Ha alternatív óvodáról esik szó, a Montessori mellett szinte mindig felmerül a Waldorf is – de miben különböznek egymástól?

A Waldorf-óvodák a szabad játékra, a művészetekre és a ritmusos napi rutinra építenek, céljuk a gyermekek kreativitásának és közösségi élményeinek erősítése. A Montessori-óvodák ezzel szemben a gyermek önállóságára, belső motivációjára és a saját tempóban történő felfedezésre fókuszálnak, a tanulási környezetet pedig úgy alakítják ki, hogy az ösztönözze a tapasztalati tanulást.

Nálunk nincsen szabad játék, nincsenek is játékok. Eszközök vannak, amik mögött tudományos tanulási anyag áll. A gyerek kézügyességét, nyelvi készségeit fejleszti, vagy elgondolkodtatja. Az biztos, hogy valamit megmozgat benne

– meséli Viki.

A Montessori-rendszerben tehát nem jellemző az az egész napos, kötetlen szabad játék, ami az állami óvodákban megszokott. A napot háromórás munkaciklusok tagolják, amelyekben tematikus beszélgetések, közös tanulás és a gyerekek önálló tevékenységei váltják egymást. Eközben minden gyermek a saját tempójában, az általa választott eszközökkel dolgozva fejlődik.

Egy átlagos nap azzal kezdődik, hogy körben ülve megbeszélik, milyen az időjárás és melyik évszak van éppen. „Ennek az a lényege, hogy megtanítsuk őket csendben egymásra figyelni” – mondja Viki.

A pedagógus feladata, hogy megfigyeljen, és mint egy láthatatlan segítő, ott legyen a gyerek mellett.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha egy gyerek levesz egy eszközt a szekrényről és odahozza, én pedig megmutatom neki, hogy működik. Onnantól kezdve ő gyakorol vele, és óriási sikerélményt okoz neki, ha például le tud írni egy betűt

– fejti ki.

A legegyszerűbb gyakorlatok mögött is tudatos fejlesztés húzódik. „A víz egyik bögréből a másikba való öntése nemcsak a gyerek kezében lévő izmokat fejleszti. Kell hozzá egyensúlyérzék és türelem is. Az is számít, hogyan veszi le a polcról a tálcát, és hogyan teszi le az asztalra. Azt is tanítjuk neki, hogyan járjon tálcával a kezében.”

Minden gyereknek személyre szóló füzetet készítenek, amelyben vezetik, milyen eszközöket használt és mennyit gyakorolt velük. Az motiválja őket, hogy minél több oldalt tudjunk kitölteni a füzetben

Háromévesen egyedül öltözik, hatévesen már ír és olvas

A gyerekeket arra is tanítják, hogy amikor megérkeznek az óvodába, köszönjenek el a szüleiktől, majd önállóan öltözzenek át.

Nyilván a 0–3 éves korosztálynak segítünk, de azon dolgozunk, hogy a hároméves gyerekek egyedül öltözzenek. Egyedül húzzák fel a cipzárt a kabátjukon és úgy akasszák fel a fogasra. Egyedül rakják el a cipőjüket is.

Viki hozzáteszi, hogy még a figyelemzavaros gyerekek is képesek rá, ha rutinná válik számukra, hiszen megkapják az alapozást ahhoz, hogy elpakoljanak és elmosogassanak maguk után. Ezek a gyerekek otthon is sokkal többet segítenek.

Öt-hat éves korukra pedig a legtöbb esetben már írni és olvasni tudnak, sőt néhány alap szófajt is ismernek.

Vannak kivételek és vannak, akiket eltanácsolhatnak

Minden gyereken látszik, hogy milyen közegből érkezik, milyen szokásokat hozott otthonról: nehezére esik-e elpakolni maga után, megérti-e, hogy az eszközöket tisztelettel használjuk – vagy folyamatosan dobálja őket. Ha a pedagógus például hozott agresszivitást észlel, gyakran javasolja a szülőknek szakember bevonását is. Azonban nem mindig működik együtt a szülő. „Volt olyan esetem, mikor a szülő abszolút elutasította, amit mondtam, mert ő nem látott hibát a gyerekében. Ilyenkor azért nehéz, mert egymás ellen dolgozunk.”

Viki elmondása alapján sok olyan gyerek van, aki napközben szépen viselkedik, otthon viszont őrjöng. Amint megjön érte a szülő, leveti magát a földre, ordítozni kezd és kérdőre vonja, hogy miért nem hozott neki ezt vagy azt.

Volt olyan, hogy visszahívtam a gyereket az ajtóból és megmondtam neki, hogy így nem beszélünk senkivel, de főleg anyával nem. Addig nem ment haza a gyerek, amíg nem beszélgettünk el arról, hogyan beszélünk másokkal.

Előfordulhat az is, hogy a Montessori intézmény tanácsol el egy gyereket, mert túl nagy az otthonról hozott értékrend és a Montessori-felfogás közötti szakadék. Viki egy ilyen esetről számolt be:

„Nagyon csúnya dolgokat hazudott a kislány. Az igazgatónknak kellett többször is figyelmeztetnie a szülőket, hogy ez így nem oké. Végül más intézményt javasoltunk neki.”

Mindenhol vannak figyelemzavaros gyerekek

Itthon az elmúlt tíz évben 50 százalékkal nőtt az SNI-s gyerekek száma, ez a KSH adatai alapján a teljes köznevelésben tanuló gyerekek körülbelül 7 százalékát jelenti. Svájcban ez az arányszám valamivel kevesebb, majdnem 5 százalék. „A súlyos esetek mindig kapnak egy árnyékpedagógust. Ő segíti őket a nap során azokban a tevékenységekben, amiket nem tudnának egyedül megcsinálni” – emeli ki Viki.

Volt olyan gyerek, aki ordítva érkezett meg hozzánk. A többiek nem értették mi a baj, odamentek hozzá, megkérdezték hogy miben segíthetnek neki, mi a baj. Ilyenkor észreveszik magukat az ilyen gyerekek és pár héten belül nagyon szépen átállnak.

Sok mindenben különböznek a svájci és a magyar óvodások

„Beszédben, önállóságban, kitartásban, elfogadásban, nyelvi készségekben sokkal előrébb vannak a gyerekek itt Svájcban” – mondja Viki, akinek a magyar állami rendszerben van tapasztalata.

Svájcban ugyanis a hivatalos oktatási nyelv a Hochdeutsch (magas német, standard német), nem pedig a gyerekek mindennapjaiban hallott svájci német dialektus. Ez azt jelenti, hogy a gyerekeknek a közös játékok és a tanulási tevékenységek során a standard német nyelvet kell használniuk, miközben a családban vagy a környezetükben gyakran a svájci német különböző változatait hallják. „Ha például egy gyereknek van egy magyar anyukája és egy brit apukája és ő egész életében csak angolt hallott, akkor nagyon nehéz megszokni, hogy körülötte mindenki németül beszél.”

Viki azt is észrevette, hogy a nemzetközi csoportban a gyerekek nyitottabbak és elfogadóbbak egymás iránt. A közös ünneplések, mint például a Diwali – az indiai fényfesztivál – vagy a kínai újév, éppúgy részei a közösségi életnek, mint a svájci nemzeti ünnepek.

Unatkoznának az állami rendszerben

Viki szerint sok szülőben felmerül a kérdés, mi történik, ha Montessori óvoda után állami iskolába íratják a gyereküket.

Privát intézményből államiba váltani mindig kétesélyes

– mondja, majd hozzáteszi: több olyan esettel is találkozott, amikor visszahozták a gyereket a Montessori-iskolába, mert az állami rendszerben unatkoztak és rosszalkodtak.

A váltás nem mindig könnyű a gyereknek sem, de Viki szerint a svájci szülők gyakran attól tartanak, hogy gyermeküknek nem lesznek svájci barátai – hiszen a Montessori-iskolákba többségében nemzetközi gyerekek járnak.

A két rendszer követelményrendszere között nagy a különbség. Minden szinten különbözeti vizsgát kell tenniük a gyerekeknek, ha állami intézménybe mennének át. Könnyen előfordulhat, hogy egy negyedikes Montessoris gyerek történelemből már hatodikos szinten van, de matekból még fel kéne zárkóztatni.

A Montessori rendszerben a gyerekek 18 éves korukig tanulhatnak, és ugyanazt az érettségit teszik le, mint bárki más. „Kiemelkedő eredménnyel tudnak leérettségizni, legfőképpen azért, mert elképesztően magabiztosak – nemcsak magukban, hanem a tudásukban is” – mondja Viki.

 

Hozzászólások

Pedagógusok, dolgozók a szakképzésről: „Nem diákbarát, nem oktatóbarát, pedagógiailag meg öngól”

Lannert Judit szerint a szakképzés „stabil alapokon áll”, ezt az állítást azonban sorra vitatták a bejegyzése alatt megszólaló pedagógusok és szakemberek, szerintük a rendszer ezer sebből vérzik. A technikumi tanulók túlterheltségét, a duális képzés hiányosságait, a centrumrendszer túlzott központosítását, a bürokratikus terheket és az ösztöndíjrendszer problémáit emelték ki.

Miklós György: „Olyan nagy különbségek vannak egyes iskolák között, hogy még egy 5-ös osztályzat sem mindenhol ugyanazt jelenti”

A Szülői Hang képviselője és Nahalka István oktatáskutató szerint a középiskolai felvételi rendszer, valamint a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok körüli vita valójában a magyar közoktatás mélyebb problémáira mutat rá. Úgy vélik, a szelekció addig nem szüntethető meg, amíg jelentős különbségek vannak az iskolák között, és sok család azért próbál jobb hírű intézményt találni gyermekének, mert nem bízik a helyi iskola színvonalában.

Először díjazták azokat az iskolákat, amelyek a legtöbbet tesznek a diákok egészségéért

Tizenegy iskola nyerte el idén először az Egészségtudatos Iskola címet és a vele járó pénzjutalmat. A programot életre hívó szakemberek szerint a fiatalok egészségtudatos szemléletének kialakítása nemcsak a család és az egészségügy, hanem az iskolák felelőssége is, ezért azokat az intézményeket ismerték el, amelyek kiemelt figyelmet fordítanak tanulóik testi, lelki és mentális jóllétére.

„A nyolcosztályos általános iskola olyan, mint az egykulcsos adórendszer: a háttérben a különböző érdekek már rég szétszedték”

Elavult évfolyamrendszer, a középiskolai rendszer kettéhasadása, a gyerek- és felnőttoktatás összemosása – többek között ezek a szakképzési rendszert érintő legnagyobb problémák, állítja Hana György humánökológus, közoktatási vezető. Szerinte fontos lenne, hogy a szakképzési vezetőket is bevonják a minisztériumi konzultációkba, ha a közoktatási rendszer módszeres fejlesztése a cél.

Ideiglenesen katolikus iskola működik a vitnyédi táborban

A vitnyéd-csermajori ingatlan jelenleg oktatási célokat szolgál, ugyanis a Győri Egyházmegye fenntartásában működő kapuvári Páli Szent Vince Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda használja saját épületének felújítása idején – közölte a vagyonkezelő Széchenyi István Egyetem.