Pukli István: Ne a gyereket igazítsuk az iskolarendszerhez
A korai szelekció helyett ideje volna a fejlődéslélektani szakaszokhoz igazítani az iskolarendszert.
Hat csoportra lehet osztani a kiégést a gyerekeknél Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakember szerint – írta meg a Szegeder. Az egyik csoport az életkornak nem megfelelő mentális teher, például egy válás, de lehet fizikai is, mint az élsport. Szintén megterhelő lehet a kontrollvesztés, amikor túl sokszor és ok nélkül döntik el a gyerek helyett, hogy mit csináljon. Újabb kategóriát alkotnak az olyan tevékenységek, amelyek csak elveszik az energiát és nem töltik vissza.
Egy másik csoportba tartoznak azok a történések, amelyek mellett a gyereknek nincs ideje magára, és egy újabb csoportot alkotnak az olyan dolgok, amik felemésztik az időt: telített órarendek, különóra, edzés. Az olyan gondok is terhet jelentenek, amivel a gyerek egyedül marad, mert úgy érzi senkivel nem tudja megbeszélni.
„Az is a rendszer hibája, hogy 8-kor kezdődik az iskola, vagy nulladik óra van”
– tette hozzá a gyermekjogász. A szakember Szegeden, a Mentor(h)áló rendezvényén beszélt erről a gyemekjogok világnapja alkalmából tartott előadásán. Szerinte a gyerekekre jelenleg sokkal több figyelem jut, mint régebben, de ennek minősége átalakult. Kevés olyan felnőtt van körülöttük, aki értő figyelemmel meghallgatja az érzéseiket.
Gyurkó Szilvia szerint a gyerekek könnyen túlterheltté válhatnak, ennek pedig számos súlyos következménye lehet:
- a fizikai és mentális kimerültség,
- az önbizalomhiány,
- az alvászavarok,
- az ingerültség,
- a megváltozott táplálkozási szokások,
- az érdektelenség a korábban örömet okozó dolgok iránt,
- vagy a halogatás.
A kiégés megelőzése
Fontos a kommunikáció: "a gyereknek joga van hozzá, hogy olyan felnőtté váljon, aminek ő született, tehát a döntéseit ne a szülei vágyai határozzák meg" – javasolja, és példának említi az olyan szülőket, akik azért íratják be zongoraórára a gyereküket, mert fiatalkorukban ők maguk is ezt tanulták, vagy pont azért, mert nem volt lehetőségük erre.
Szintén nehézség, hogy megváltozott az átélt krízisek természete is. Korábban hullámzás jellemezte őket, most polikrízisekről, azaz egymásba fonódó krízisekről beszélünk, amelyek folyamatosan és párhuzamosan fennállnak. Ide sorolja Gyurkó a pandémiát, a globális felmelegedést és a demográfiai problémákat. Ez egy általános szorongást válthat ki a gyerekekben.
Gyurkó szerint a gyerekkori kiégésre a megoldás első lépése, hogy a szülők egyáltalán felismerjék a helyzetet. Hangsúlyozza, hogy beszélni kell róla a gyerekkel, aztán megpróbálni közösen változtatni. A legjobb módszernek a testmozgást tartja, de itt határozottan nem a kötelező testnevelés órákra gondol, amelyek szerinte nem működnek elég jól. A szakember szerint az is fontos, hogy a szülők minőségi időt töltsenek együtt a gyerekükkel.
