Terjedelem: barát vagy ellenség?

Tekintsd inkább barátnak. Leginkább azért, mert az ajánlott vagy javasolt terjedelem mögött a realitás bújik meg. A legtöbb nyelvvizsgarendszerben végiggondolják és el is magyarázzák – például ezekben az íráskészség tippekben -, hogy egy átlagos felkészültségű vizsgázó az adott időkeretek milyen hosszúságú szöveget képes megírni úgy, hogy az írás előtt 2-3 percig gondolkodik, aztán ír, a végén pedig újra gondolkodik, javít, pontosít. Aki mindezt képes az időkeretbe beszuszakolni, az nem fog abszurd hosszúságú szöveget írni, tele a feladatba nem illő tartalmi elemmel.

Honnan tudom, hogy nem írtam sokkal többet?

A szavak számolása, a terjedelem belövése nem ördögtől való, csak éppen a vizsgán veszélyes és ellenjavallott. Vagyis ez egy olyan, elsősorban a gyakorlás, felkészülés során alkalmazott tevékenység, amely azt a célt szolgálja, hogy a vizsgahelyzetben a szöveged alakulása során vagy a végén többé-kevésbé tudod, érzed, hogy milyen hosszú a szöveg, amit írsz, írtál. Nem azt mondjuk, hogy soha ne számold meg a szavakat, hanem éppen azt, hogy felkészüléskor (például amikor a tanárod ösztönzésére írsz egy fogalmazást) tedd ezt meg többször is, hogy érezd, az adott vizsgán megírandó szöveg átlagos hosszúsággal hogy néz ki. Ennek eredményeként az éles vizsgahelyzetben is látni fogod, hogy a szöveged terjedelme olyan, amilyennek lennie kell.

Miért ne számold a szavakat a vizsgán?

Mert az elsődleges célod, hogy az adott feladatnak megfelelő szöveget írj, és ez nem kis felelősség. A megvalósítás során arra kell koncentrálnod, hogy a szövegből kiderüljön, hogy mi a szándék, üzenet, amit közvetítesz, hogy a megfelelő stílusban fogalmazz, a szöveg - legyen az ügyintéző levél, esszé vagy online komment - logikus felépítésű legyen, és természetesen az elvárt nyelvhelyesség és szókincs is rendben legyen. Ez bőven elég feladat, a szavak számolgatása igencsak megzavarja a koncentrációt.

Arról nem is beszélve, hogy minden szószámlálás időigényes, időrabló tevékenység. Márpedig a különböző vizsgarendszerek 50-70 percet adnak az íráskészség feladatok megoldására, vagyis minden másodperc számít. Ez azt jelenti, hogy minden olyan elemet, amely az időt viszi vagy megzavarja a koncentrációt, el kell felejtened.

Konkrét ellenérvek?

Az általános ellenérvek mellett érdemes további konkrétumokat is végiggondolni, hogy csökkenjen azon vizsgázók száma, akik ragaszkodnak a szavak egyszeri vagy többszöri megszámolásához.

Ha a végén számolom meg a szavakat,
az nem zavar az írásban

Ez igaz, de nem is nagyon tudsz mit kezdeni, ha akkor derül ki, hogy sokkal többet írtál. Vagy kevesebbet (bár ez ritka). Ha túl hosszú a szöveg, akkor valószínűleg nem maradt sok időd, hogy csak úgy innen vagy onnan kihúzogass egy mondatot vagy félmondatot úgy, hogy a szöveg vagy benne az egyes bekezdések logikája megmaradjon. Ráadásul a végén sok mindenre kell figyelned az átolvasáskor, javításkor, a terjedelem ellenőrzése ezekhez képest felesleges és időrabló feladat.

Ha írás közben számolok,
akkor nem fogok kicsúszni a terjedelmi keretből

Ez akár igaz is lehet, de ebben az esetben biztos, hogy meg kell osztanod a figyelmedet. Vagyis írsz néhány mondatot - nem is feltétlenül egy egész, jól felépített bekezdést -, de közben azon jár az agyad, hogy hogyan is állsz a terjedelemmel. Márpedig hatékony szöveget, amelyben minden a helyén van, akkor tudsz írni, ha minden idegszáladdal a szövegalkotásra és a nyelvhasználatra koncentrálsz.

Hú, de beindultam!
De hogy állok a terjedelemmel?

Ezt a vizsgázót nevezhetjük önsorsrontónak. Az elején átgondolta, hogy mit és hogyan fog megfogalmazni, aztán írt 2 vagy 3 bekezdést, amikor homlokára csap, és pánikszerűen visszaugrik a szöveg elejére, hogy megszámolja gyorsan a szavakat. Nem valószínű, hogy a számlálás végén visszajutva a félbehagyott szöveghez ugyanazzal az ihlettel tudja folytatni. Akkor megérte?

Mi a teendő?

Tervezz, írj, javíts gondolkodva!

A jó szöveghez nem kell más, csak folyamatos gondolkodás. Ezt jól illusztrálja az Euroexam igen részletes útmutatója és ennek táblázatos önértékelő változata. Ha figyelembe veszed egy adott vizsga értékelési szempontjait, és azokat egy ellenőrző lista elemeiként kezeled, akkor a szövegre fogsz koncentrálni, és nem lesz szükséged arra, hogy a terjedelemmel foglalkozz. 

Írás előtt:

Gondolkozz, hogy mire kell koncentrálnod az adott feladatban, milyen altémákat fogsz érinteni, és mit nem (ezzel kiküszöbölöd, hogy túl sok mindent vegyél bele). Írj minimalistán rövid, kulcsszavas, pontokba szedett jegyzeteket, amelyeket a szövegalkotásnál használhatsz.

Írás közben:

Ilyenkor folyamatosan kell szerkesztened - mi mit követ, hogyan kötsz össze mondatokat, bekezdéseket kötőszavakkal és kifejezésekkel -, figyelsz arra is, hogy az elvárt stílusban fogalmazd a szöveget, és biztosítsd a nyelvhelyességet, sőt a szükséges szókincset is elő kell bányásznod tudásod mélyéről.

Írás befejezéskor:

Sokan ilyenkor már csak a nyelvi javításokra figyelnek. Pedig ez csak egy irány, és mivel a legtöbb vizsgán az írásbeli kommunikációs készségeket mérik és értékelik, a szövegalkotási elemekre (pl. bekezdések szerkesztése, kötőszavak alkalmazása stb.) ugyanúgy kell figyelni a rövid, 4-5 perces ellenőrzéskor, amikor az utolsó simításokat végzed. Ne feledd, a te felelősséged, hogy ne add ki a szövegeidet a kezedből ellenőrzés, utolsó simítások nélkül.