A Pillanatkép az oktatásról című, Brüsszelben bemutatott dokumentum szerint a vállalások teljesítése kihívást jelent a tagállamok mindegyike számára.

A jelentésben felmérték, hogy a szervezet országai mennyire teszik mindenki számára elérhetővé a minőségi oktatást és az élethosszig tartó tanulás lehetőségeit. A 35 vizsgált országból csak 12-ben teljesítettek legalább ötöt az ENSZ oktatásra vonatkozó tíz célkitűzése közül, a 22 európai állam között mindössze hat ilyen volt.

A legjobb teljesítményt Ausztrália és Kanada érte el, ezt követte Hollandia és Belgium.

A szervezet rámutatott, hogy az OECD-országok átlagosan a bruttó hazai termékük (GDP) 5,2 százalékát fordítják az oktatásra, és a már egyébként is szűkös állami költségvetésekre nehezedő nyomás enyhítése érdekében egyre több helyen hárítják át a felsőoktatás költségét az államról a háztartásokra.

A magyar mutató a GDP-hez viszonyítva valamivel 4 százalék fölött áll, ezzel sajnos átlag alatt teljesítünk. Erről bővebben itt írtunk.

Szintén nem érjük el az átlagot a tanárbérek tekintetében, de sokat javítva a helyzeten, tavalyhoz képest az idei jelentésben már megelőzzük az utolsó Szlovákiát, és nagyjából a cseh és a lengyel szinttel említhető egy kalap alatt a hazai pedagógusbér. Erről részletesen itt írtunk.

Mint írták, a felsőfokú intézményekre fordított kiadások átlagosan 30 százaléka magánforrásból származik, és ez az arány jóval magasabb, mint az alacsonyabb oktatási szinteken. A magánfinanszírozás kétharmadát a háztartások adják, gyakran tandíj formájában. A felsőoktatásban részt vevő 20-24 évesek aránya ennek ellenére átlagosan 29-ről 33 százalékra nőtt az OECD-országokban 2005 és 2014 között - olvasható a jelentésben.

Arra is kitértek, hogy ugyan ma már a férfiaknál több nő rendelkezik felsőfokú végzettséggel, utóbbiak még mindig kisebb valószínűséggel szereznek diplomát a felsőoktatás magasabb szintjen, például a doktori képzéseken. A nemek közötti szakadék a tanulmányi területeken is megmutatkozik: a nők még mindig alulreprezentáltak például a tudományos és a mérnöki szakokon, az oktatásban és az egészségügyben ugyanakkor felülreprezentáltak.