„Tíz körömmel ragaszkodtam hozzá. Ezt nem lehet sem feldolgozni, sem megbocsátani” – így élte meg kirúgását a Vörösmarty tanára
Törökné Pethő Erzsébet tíz éve tanított angolt a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, amikor 2022. november 30-án elbocsátották. A kirúgás napján éppen otthon lábadozott betegen, amikor először a hírekből értesült arról, hogy újabb tanárokat rúgtak ki. Most visszaemlékszik a történtekre, a diákok reakciójára és arra is, hogyan alakult az élete azóta.
2022 végén 15 tanárt bocsátottak el az állami oktatásból a tiltakozásokban való részvételük miatt. A Szabad Vonalzó sorozatában Törökné Pethő Erzsébet, a Vörösmarty Mihály Gimnázium egykori angoltanára mesél arról, hogyan élte meg a kirúgását.
„Először csak annyit tudtunk, hogy ismét történtek elbocsátások, de senki nem tudta, kiket érint. Találgattunk, közben már megjelent a hír az online sajtóban is” – emlékezett vissza a tanárnő.
Nem sokkal később a gimnázium vezetőségétől hívták fel: a tankerület kereste, és egy levelet kellett volna átadniuk neki. „A hívás után a tantestületet is összehívták, ekkor már a Telexen is láttam a nevemet. Az igazgatót ekkor még hivatalosan nem is tájékoztatták.”
A hír gyorsan eljutott a diákokhoz is. Kollégái később arról számoltak be, hogy a tanáriban hosszú, néma csend fogadta a kirúgás hírét. „Amikor a diákok megtudták, mi történt, a tanári ajtaja és a könyvtár között élőláncot alkotva énekelték az iskola himnuszát” – mondta.
Már aznap este tüntetést szerveztek a Belügyminisztérium előtt, amelyet ő betegen csak online tudott követni. Itt hallotta először a vörösmartys diákok rigmusát: „VMG-hez TöPE is kell!” (A Vörösmarty Mihály Gimnáziumhoz Törökné Pethő Erzsébet is kell)
Leírhatatlan érzés volt. Akkor döbbentem rá igazán, mit jelentett számukra a jelenlétem.
A gimnázium a következő két napban nem nyitott ki, elmaradtak az órák és a szavalóverseny is. A diákok és tanárok december elején „Tanmenet” címmel tüntetést szerveztek a Palotanegyedben, ahol szülők és támogatók is megjelentek. „Még mindig lázas voltam, de nem tudtam otthon maradni.”
Nagycsaládosként az adventi időszakban maradt munka nélkül
A hivatalos elbocsátó levelet december 9-én kapta meg postán. „Sokáig nem tudtam felfogni, hogy nem taníthatok többé a Vörösmartyban. Tíz körömmel ragaszkodtam hozzá. Ezt nem lehet sem feldolgozni, sem megbocsátani.”
A nehéz időszakban rengeteg támogatást kapott, nemcsak a családjától és barátaitól, hanem ismeretlenektől is. „Nagycsaládosként az adventi időszakban maradtam munka nélkül, ezért az anyagi és lelki segítség is rengeteget jelentett.”
Bár végleg kiábrándult az állami oktatásból, 2023 februárjában mégis újra tanítani kezdett: egy alapítványi gimnáziumban helyezkedett el. Kezdetben angolt tanított, ma már főként magyart mint idegen nyelvet oktat.
Nem tudok elképzelni izgalmasabbat annál, mint az anyanyelvemet tanítani külföldieknek
– mondta. Ha minden jól alakul, idén új diplomát is szerez a magyartanításhoz.
„Egy működő oktatást nem lehet egyik évről a másikra felépíteni”
Az oktatás jövőjét illetően pesszimista. Szerinte a jelenlegi kormány nem tekinti partnernek az oktatás szereplőit, és még egy esetleges politikai változás után is hosszú évekbe telne a rendszer helyreállítása.
„Egy modern, jól működő oktatást nem lehet egyik évről a másikra felépíteni. Ehhez idő, szakmai párbeszéd és valódi szándék kell.” Ennek ellenére fontosnak tartja, hogy vannak még fiatalok, akik tanárnak készülnek. „Ha valaki tanárnak született, az útja előbb-utóbb úgyis oda vezet.”
