„Egyik pillanatról a másikra kizuhanni” – Törley Katalin története három évvel a kirúgása után

Három év telt el azóta, hogy Törley Katalint elbocsátották a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, miután kiállt az oktatás szabadságáért. A francia–magyar szakos tanár egyik pillanatról a másikra veszítette el azt az iskolát, amelyhez élete felét kötötte – ma civil szervezeteknél dolgozik, de a tanítás hiánya máig elkíséri.

Törley Katalin a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanult, majd ugyanitt kezdett franciát tanítani, írta a Szabad Vonalzó. Tanári pályájának 23. évében, 2022. szeptember 30-án bocsátották el. Bár számított rá, hogy érintheti a döntés, az utolsó pillanatig nem lehetett biztos benne.

„Nem voltam bent az iskolában, amikor megkaptuk a felmondóleveleket. Az igazgató tudta, hogy én is kapok egy borítékot, de senki nem mondhatta meg, mi van benne” – idézi fel. Volt olyan kollégája, aki végül csak figyelmeztetést kapott, ezért kénytelen volt kivárni a hivatalos postai kézbesítést.

A következő napok a várakozásról szóltak. Hétfőn és kedden is bement tanítani, elbúcsúzott a kollégáktól, majd a tankerületnél próbált választ kapni. „Ott sem mondták meg, kirúgtak-e. Sírtam, csak azt akartam tudni, van-e még állásom. Végül azt mondták: most még van, de amikor átveszem a levelet, már nem lesz.”

A felismerés egyszerre hozott szomorúságot és furcsa büszkeséget. „Hirtelen rám zuhant egy hatalmas fáradtság. Közben mégis azt éreztem: átütöttünk valamit.”

 

Reviczky Zsolt

Polgári engedetlenséggel töltötte utolsó munkanapját

Október 5-én, egy országos sztrájk napján vált hivatalossá a kirúgása. Aznap polgári engedetlenséggel töltötte utolsó munkanapját, miközben már a tüntetésre készült.

Ez volt az a nap, amikor a diákok elfoglalták a hidat, és a kirúgásunk hírére megsokszorozódott a tömeg

– emlékezett vissza.

Az események érzelmi hullámvasútként maradtak meg benne. „Ha mindent összeadok, 27 évig voltam a Kölcsey kötelékében. Ez több volt, mint az életem fele. Ebből egyik pillanatról a másikra kizuhanni teljesen felforgatta az életemet.”

A veszteség mellett ugyanakkor erős szolidaritást is tapasztalt: támogató üzenetek, ölelések, ismeretlenek bátorítása kísérte ezt az időszakot.

Három évvel a kirúgása után is tanít Ocskó Emese, az egyetlen tanár, aki nyert a tankerülettel szembeni perben

Kevés esélyt lát a visszatérésre

Ma három helyen dolgozik: a Tanítanék Mozgalomban, valamint két oktatási fókuszú civil szervezetnél, a Romaversitasnál és az Együttnevelés Szövetségben. „Még mindig furcsa, hogy nem vagyok órarendhez kötve, hogy nem korán reggel kezdődnek a napjaim.”

Nem ment el máshová tanítani, és nem választotta a magántanítást sem. „Engem a gimnáziumi közeg vonzott, ez hiányzik igazán” – mondja, hozzátéve, hogy jelenleg kevés esélyt lát a visszatérésre.

 

Molnár Zsófia

A feldolgozásban sokat segített számára a művészet. Énekelt kórusban, és részt vett a Remény panzió című előadásban is, amelyet több mint két évig játszottak színészek és aktivisták együtt. „A művészet segített begyógyítani a sok sebet kapott lelkemet.”

Bár érzi, hogy a tanítási rutin kopik, a vágy nem múlt el.

Nagyon hiányzik az az érzelmi kapcsolat, ami összekötött a diákjaimmal.

A közoktatásba és a Kölcseybe való visszatérést azonban jelenleg nem tartja reálisnak – szakmai és egzisztenciális okokból sem.

„Nem csinálnám másképp”

Ma is aktívan részt vesz tüntetéseken és oktatási ügyekben. Úgy látja, a közoktatás helyzete továbbra is válságos: pedagógushiány, túlterheltség és egyre nehezebben kezelhető rendszer jellemzi. Ha visszamehetne az időben, nem változtatna semmin. „Ez egy nagyon komoly morális döntés volt. Büszke vagyok arra, amit tettünk” - fogalmazott. Úgy érzi, a kiállásuk bátorságot és tartást mutatott.

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.