Beszélgettünk már olyan általános iskolás tanárokkal, akik épp első osztályosokat tanítanak írni, olvasni. Elmesélték, hogy hogyan zajlik az oktatás náluk az alsó tagozatban, most megnéztük a másik oldalt, hogyan élik meg mindezt a szülők.

Olvasói levélben írta meg nekünk egy kétgyermekes apuka tapasztalatait, akinek alsó tagozatosak a gyerekei. „Csak egy számítógépünk van. Van ugyan mindkettőnknek okos telefonja, de azok már legalább öt évesek, így az internet csak nehezen megy rajta”- írja levelében. Az apa arra panaszkodik, hogy a gyerekek csak felváltva tudnak tanulni, így kitolódik a tanulás időszaka késő estére. Nem ért egyet azzal, hogy az ének, hittan és erkölcstan órák is meg vannak tartva, úgy gondolja, hogy ebben a vészterhes időben szelektálni kellene.

Félő az lesz a vége, hogy sok diák évet fog ismételni, mert képtelenség ezzel az új rendszerrel lépést tartani.

- írja az édesapa. Levelében hosszasan kitér arra is, hogy mindketten dolgoznak a feleségével, nagyon nehezen oldják meg a gyerekek felügyeletét és mellette a tanítást is. A számítógépük, amit a gyerekek felváltva használnak, folyamatosan lefagy, nem tudják behozni a lemaradást, nem tudják hogyan lehet majd így teljesíteni a tananyagot.

Anya, én nem akarok tanulni, itthon miért kell?

Hangzott el a kérdés az első távoktatásos héten egy elsős kislány szájából – meséli egy anyuka. „Ez még csak az első hét, mi lesz velünk három hónapig?”- így emlékszik vissza az első hétre az anyuka, akinek egy elsős és egy második gyereke van.

Addig nem fogunk iskolába menni és itthon leszünk?

A gyerekek is nehezesen hitték el, hogy ez a helyzet, de úgy tűnik, hogy mostanra sikerült belesimulni. Sikerült kialakítani a rendszert. „A napok szépen beálltak délelőtt suli itthon, ez így elég masszív egy elsőssel és egy másodikossal, ők még nem tanulnak önállóan, ott kell ülni velük, és ha jön a kérdés segíteni” – meséli a gyerekek édesanyja, miközben sorolja a napi feladatokat, házikat.

Amíg az egyik otthoni kisdiákra figyel, addig ott a másik, neki is kell a segítség. „Ő az elsős, aki mellett ott ülök, mert különben elnézegeti azt a madarat a fán, akit az ablakon keresztül figyel. Gondoltam írok a tanító néninek! Tisztelt Tanárnő! Gyermekem nem figyel az órán! Mit csináljak?” – meséli kicsit humorosra fordítva a kicsit sem vicces élethelyzetet.

Az édesanya szerint azonkívül, hogy alsós gyerekekkel még nehezebb, az elején a rendszer sem könnyítette meg a szülők dolgát. Mikor végre kialakult egy napi rutin, a gyerekek elfogadták a tanulást otthon, akkor jött az e- mail, hogy másik programban fognak tanulni, váltanak. Aztán le kellett tölteni egy appot, amibe mindenkinek be kellett jelentkezni. A tanárok szerettek volna egy rendszert, ahol mindenki tud „találkozni”, meg kellett tanulni a konferencia tanulást.

... és tényleg, egy kicsit zötyögött az eleje, de ez is megy már, azért az elég szürreális volt, amikor egyszerre beszélt két  tanító néni, a gyerekek 2 laptopon dolgoztak.

- mondja. Fontosnak tartja megemlíteni, hogy szerencsés helyzetben vannak, hiszen rendelkezésre áll 2 laptop, sok helyen ez nincs meg. „Próbáljuk a kamerát, a hangot, egyiktől a másikig rohangáltam – el is estem a fotelben, laptoppal kezemben.” –meséli viccesen.

Vannak rosszabb napok, amikor a gyerekeknek a tanárok segítségére lenne szüksége. „Van, amikor maguk alatt vannak, mert matek tanulás közben elkezd sírni és azt zokogja, hogy hiányzik az Aletta néni meg a Kriszta néni, együtt sírunk, megvigasztalom, megyünk tovább.” - mondja.

„Ez csak egy pici szelet a mindennapokból, de megpróbálok nyugodt maradni, még szerencse, hogy tudok magamon nevetni” – mondja zárásként az anyuka, aki igyekszik pozitívan tekinti az következő időszakra.