Ha nincs kötelező biciklizés, kötelező sörözés, akkor miért gondoljuk, hogy egy egész osztálynak, sőt országszerte egy egész korcsoportnak pontosan ugyanazt kell olvasnia? Ezt a kérdést tette fel a HVG-nek adott interjúban Steklács János, az ELTE tanszékvezetője.
„Amikor a tizenévesek olvasási nehézségeivel és azok kezelésével foglalkozó nemzetközi konferencián beszámoltunk róla, hogy a magyar diákok iskolai olvasmányaikban száz évvel ezelőtt élt szerzők, az ő korukból származó felnőtt- és gyerekszereplők történeteivel találkoznak, a nyugat-európai kollégák visszakérdeztek, mert azt hitték, rosszul fogalmaztuk meg az angol szöveget. Csak a közép-európai kollégák bólogattak, hogy náluk is ez a helyzet” – mondta a HVG-nek adott interjúban Steklács János, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának magyar tanszékét vezető egyetemi tanár, aki úgy véli, nem logikus, hogy nem kortárs szerzők műveivel kezdődik az iskolákban az irodalmi nevelés. „Mondhatjuk a tanulóknak, hogy ez érdekes, de ugyanúgy járunk, mint amikor a finomfőzelék finomságáról akarjuk meggyőzni őket” – tette hozzá.
„Ha nincs kötelező biciklizés, kötelező sörözés, akkor miért gondoljuk, hogy egy egész osztálynak, sőt országszerte egy egész korcsoportnak pontosan ugyanazt kell olvasnia? Legyen néhány nemzeti kötelező meg választható olvasmány, mert erősíti az összetartozást, ha tudom, hogy ugyanazzal a történettel a többi tízmillió magyar is megismerkedett iskoláskorában. De a mai lista az 1940–1950-es éveket idézi, amikor a szabadidős tevékenységek között elöl állt az olvasás. 12 éves koruktól a gyerekek sokszor már a felnőttirodalommal ismerkedtek – a maiak közül a lelkesek is körülbelül 18 éves korukra jutnak idáig. Vagyis megrostálnám ezt a lajstromot, mert meggyőződésem, hogy a kevesebb több lenne, ha azt úgy olvassák el, hogy élvezetet találnak benne” – mondta a kötelező olvasmányokról.
Az egyetemi tanár az interjúban azt is kiemelte: hasznos lenne az összművészeti nevelés, az irodalomnak a zenével, a képzőművészettel való összekapcsolása vagy a világ- és magyar irodalom párhuzamainak felfedése. „A felnőttek közül sem sokan tudják például, hogy az első ismert drámaírónk, Bornemisza Péter Shakespeare-nek a kortársa volt. Az első osztályban az óvodában megismert népmesékkel kezdenék, aztán jöhetnének azok a gyerekversek, amelyek hozzájuk szólnak. Rövidebb írások, hogy ráérezzenek: a most élő szerzők művei játszani hívnak, a világuk, a nyelvezetük igazodik a mindennapjaikhoz” – magyarázta.
A teljes interjút itt olvashatjátok el.
Ha egy eposz, egy regény vagy éppen egy dráma eltávolítja, nem pedig közelebb hozza a diákokat az olvasáshoz, és az a mű az érettségin sem kötelező, akkor ki kell hagyni. Mert még mindig jobb, ha egy művet nem ismertetünk a diákokkal, mint ha megutáltatnánk velük - véli Fenyő D.
