Hogy felsőoktatási intézményből valóban túl sok van Magyarországon, az jól látszik a főiskolák és egyetemek felvételi adataiból: míg a kilencvenes években egy érettségiző diáknak 1:10-hez esélye volt bekerülni a kiválasztott szakra, addig ma már 1:1,4 ez az arány. Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Rektori Konferencia Tehetséggondozási Állandó Bizottságának tagja szerint azzal, hogy a kilencvenes években kezdett egyre inkább egymás felé közelíteni az egyetemek és a főiskolák képzési kínálata, létrejött egy sor párhuzamos képzési forma. Az akkori slágerszakokat – például a jogász, a mérnök vagy a mműszaki menedzser – ekkor még fel lehetett tölteni hallgatókkal, a Ratkó-gyerekek gyermekei ugyanis egy jó ideig jelentős „töltetet” jelentettek a felsőoktatásnak.



A kilencvenes évek közepén már hatvanhat állami felsőoktatási intézmény volt, de az állami forrásokat az egyházi fenntartású egyetemek és főiskolák is használták, és használják ma is. 1996-ban, Magyar Bálint első minisztersége idején kötelezték a felsőoktatási intézményeket az integrációra, az átalakulást 1999-ben a Felsőoktatási Integrációs Bizottság koordinálta. Az első hulllám 2000-re lezajlott, ekkor jött létre többek között a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, a Budapesti Műszaki Főiskola, a Nyugat-magyarországi Egyetem és a gödöllői Szent István Egyetem.

A 2000-es integrációval létrejött fontosabb felsőoktatási intézmények 1. A Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem az Államigazgatási Főiskola, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem egyesülésével alakult meg. 2. A Debreceni Egyetem a Debreceni Agrártudományi Egyetem (kivéve a különváló hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Főiskolai Kart), a Debreceni Orvostudományi Egyetem, a Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskola, valamint a Kossuth Lajos Tudományegyetem integrációjával jött létre 3. Az Eötvös Loránd Tudományegyetembe beolvadt a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola és a Budapesti Tanítóképző Főiskola 4. A Szent István Egyetem Gödöllőn a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola, a Kertészettudományi és Élelmiszeripari Egyetem, az Ybl Miklós Főiskola (Budapest) egyesülésével született 5. Nyugat-Magyarországi Egyetem (Sopron) az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola (Győr), a Benedek Elek Pedagógiai Főiskola, (Sopron), a Pannon Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar (Mosonmagyaróvár) és a soproni egyetem integrációjával jött létre. 6. A Pécsi Tudományegyetem az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola (Szekszárd), a Janus Pannonius Tudományegyetem és a Pécsi Orvostudományi Egyetem egyesítéséből jött létre. 7. A Semmelweis Egyetem a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem, a Magyar Testnevelési Egyetem, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem összevonásával alakult meg. 8. A Budapesti Gazdasági Főiskola a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola és a Külkereskedelmi Főiskola egyesítéséből született. 9. A Budapesti Műszaki Főiskola a Bánki Donát Műszaki Főiskola, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola, a Könnyűipari Műszaki Főiskola jogutódjaként jött létre. 10. A Kecskeméti Főiskola a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Főiskolai Karának integrációja során jött létre 11. A Nyíregyházi Főiskola a Bessenyei György Tanárképző Főiskola és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karának egyesülésével

Az összevonások után a felsőoktatási intézmények száma harmincegyre csökkent, az integráció azonban nem állt meg – a Debreceni Egyetemen például évekbe telt, mire a meglévő hat (!) filozófiai tanszék helyett végül egy jött létre. Kisebb-nagyobb viták még így is akadtak, 2003-ban például az élelmiszertudományi, kertészettudományi és tájépítészeti kar kivált a Szent István Egyetemből, és inkább a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemhez csatlakozott – 2004-ben a Budapesti Corvinus Egyetem nevet vették fel. A Corvinus feldarabolásának tervéről szóló összefoglalónkat itt olvashatod el.

Halász Gábor oktatáskutató szerint az elmúlt két évtized intézmény-összevonásai és azok következményei is azt mutatják, hogy a felülről jövő integrációnak csak akkor van értelme, ha alkalmazkodásra tudja sarkallni az egyetemeket és főiskolákat – vagyis nem csupán a kormányzati nyomást, hanem a gazdasági versenykényszert is érzékelik.  „Szerencsés lenne, ha az intézmények egyre inkább a szakképzés és a felnőttképzés felé mozdulnának el, hiszen erre a jövőben egyre nagyobb szükség lesz. Fontos az is, hogy az átszervezés ne járjon együtt az esetleg felszabaduló forrásoknak a kivonásával, hanem a minőség javítására használják azokat” – mondja az oktatáskutató.  

Amikor a politika dönt

Korábban az integráció „élharcosának” számított az Óbudai Egyetem is, amelynek önállósága sajtóhírek szerint a győri egyetemhez és a Corvinushoz hasonlóan veszélybe került. Bár az intézmény jogelődje, a Budapesti Műszaki Főiskola a 2000-es integrációs hullámban jött létre, az egyesülő intézmények – a Bánki Donát Műszaki Főiskola, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola és a Könnyűipari Műszaki Főiskola – felmismerték az együttműködés előnyeit. Az a kérdés persze joggal merül fel, hogy a három főiskola miért nem a Műegyetemhez csatlakozott inkább – Kucsera Tamás szerint a döntésben a politikai lobbi is fontos szerepet játszott.


„Bár az integráció képzések párhuzamosságának megszüntetésére irányult, mégis maradtak fenn nagyon hasonló végzettséget adó intézmények, mint ahogy ez az Óbudai Egyetem esetében is történt. Pedig a felkínált hallgatói férőhelyekhez képest a műszaki képzések iránt általában igen alacsony az érdeklődés, ez az alacsony bejutási pontszámokból és a jelentkezők kis számából is jól látszik” – mondja.

Főiskolai galibák

Varga Júlia oktatási közgazdász szerint a felsőoktatás felesleges kapacitásának csökkentésére szükség van, már csak azért is, mert a következő években tovább csökken majd a diákok száma.  Fals eredményt hoz azonban, ha egy-két mutatóra hivatkozva kezdik meg az átszervezést – anélkül, hogy ismernék vagy felhasználnák a rendelkezésre álló kutatási eredményeket.  A szakember úgy véli, a magyar felsőoktatás nagy problémáját többek között a kevés minősített oktatóval rendelkező, alacsony színvonalú képzést kínáló vidéki főiskolák jelentik.

Bár az integráció a vidéki intézményeket is elérte, az erősebb politikai lobbival rendelkező egyetemek és főiskolák mégis megőrizhették önállóságukat. Magyar Bálint volt oktatási miniszter szerint ez történt Kaposváron: bár az intézmény a Pécsi Tudományegyetemhez és a Pannon Egyetemhez is csatlakozhatott volna, az erős városvezetés végül megőrizte az intézmény önállóságát. Ugyancsak önálló maradt a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola is, amely egy időre csatlakozott ugyan a gödöllői egyetemhez, később azonban kivált onnan – ennek pedig a politika sem szabott gátat.

eduline