Milyen az igazi egyetem? Bozóki Andrásnak van összehasonlítási alapja, hiszen megfordult már a világ legjobb egyetemein is, mégis azt mondja, számára a budapesti Közép Európai Egyetem az első. De beszélt még nekünk a tandíjról, a sokat kritizált bolognai-rendszerről és a diplomák elértéktelenődéséről is.
eduline: Mi az, hogy összehasonlító politikatudomány?
Bozóki András: Olyan specializáció, amelyet azok a hallgatók vesznek fel, akik érdeklődnek a különböző országokban párhuzamosan zajló politikai folyamatok iránt. Van olyan kurzus, ahol például az EU-s országok politikai intézményrendszerét vizsgáljuk. Egy masik kurzusban az 1989-91-es rendszerváltozás után kialakuló demokráciák intézményrendszereivel foglalkozunk, Továbbá kutatunk olyan jelenségeket, hogy például mit jelentett és jelent még ma is a jobb- és baloldal Kelet-Közép Európában, merthogy sok szempontból mást, mint nyugaton.
eduline: A világnak ezen a felén mi jelent kihívást abban – mert biztosan van kihívás benne – hogy az ember ilyen dolgokat tanít egy egyetemen?
B.A: Van benne kihívás, igen. Leginkább az, hogy a különböző országok politikai rendszereit szigorúan semleges módon kell összehasonlítani. Ebben a témában még mindig vannak „lőporos hordók”, ezért be kell, hogy ivódjon a tanárok mentalitásába, hogy minden témát több féle szempontból kell megközelíteni. Csak, hogy egy igen plasztikus példát említsek: annak idején a délszláv válságról és polgárháborúról is úgy kellett beszélnem az egyik kurzuson, hogy a teremben egymás mellett ültk a szerb és a horvát diákok. Egyértelmű, hogy ezeket a dolgokat csak védhető tudományos ismeretekkel, és objektíven lehet tanítani. És még valami. Azért jó mindezekkel a CEU-n foglalkozni, mert itt az ember kiléphet a magyar politikai környezetből, és teljesen a nemzetközi tudományosságnak szentelheti magát. Számomra ezért ez az egyetem valódi oázis.
eduline: Tanított a legnevesebb külföldi egyetemeken is. Ott milyen tapasztalatokat szerzett?
B.A: Az én szakterületem azért igazán izgalmas, mert a tanítás során – főleg nemzetközi közegben, mint amilyen a CEU és a nagy külföldi egyetemek – számos eltérő hátterű, más országokból származó diákkal találkozom. Eltérő álláspontjuk van bizonyos kérdésekről, sokszor egész másképp értékelik a helyzeteket, amikkel foglalkozunk. Itthon azért főleg európai diákokkal dolgozom együtt, bár van számos ázsiai diákom is. Viszont 2009 őszén, amikor kint tanitottam New York-ban a Columbia Egyetemen, sok latin-amerikai diákkal is találkoztam, akik számos szempontból egészen más felfogást hoztak magukkal. Ez üdítő volt. Egyébként is a CEU mellett a Columbián éreztem magam a legjobban. Óriási szellemi műhely, a politikatudomány szempontjából világviszonylatban benne van a legjobb háromban. 2004-ben például – amikor korabban ott tanitottam – a világ legjobbjának választott politikatudományi tanszéke épp a Columbia tanszéke volt. De voltam nemrégiben egy konferencián Bloomingtonban, az Indiana Egyetemen, mint meghívott Kelet-közép európai szakértő. Itteni előadásomban a húsz évvel ezelőtti állapotokat és reményeket hasonlítottam össze a jelenlegi helyzettel. A mi rendszerváltozásunk kora egyébként még nem annyira népszerű a társadalomtudományban a világ túlsó felén – talán még „nem érett be”, es ezért nem tartják olyan jelentős eseménynek, mint mondjuk 1945-öt, vagy 1956-ot.
eduline: És hogyan aránylik mindehhez – a megélt tapasztalataihoz - a hazai felsőoktatás? Egyre gyakrabban hangoztatják a hozzáértők, hogy beavatkozásra lenne szükség, mert értéktelenedik a magyar diploma.
B.A: Amennyire én látom, a bolognai rendszer bevezetése óta még jobban kinyílt a felsőoktatás. Ez egyrészt jó dolog, és üdvözlendő, mert összhangban van a demokráciával. A régi rendszerben kizárólag elitképzés volt, ezt mindenképp meg kellett változtatni. Ami viszont nem jó, hogy ma már tripla méretű évfolyamok vannak ráeresztve a változatlan létszámú tanári karokra, anélkül, hogy ehhez ki lenne építve a megfelelő infrastruktúra. Eltömegesedett a felsőoktatás – főleg BA szinten – ez abból is látszik, hogy a legtöbb egyetemen áttértek az írásbeli dolgozatokra, az oktatóknak gyakorlatilag nem jut idejük az egyes diákra. Persze a nívós oktatás mindig pénzkérdés is, nálunk sok az intézmény és kevés a pénz. Ezeknek a problémáknak az orvoslására valami olyasmi megoldást tudnék elképzelni, mint amit Németországban is csinálnak. Ott bizonyos időközönként kijelölnek úgynevezett minőségi egyetemeket – ezekbe több pénzt is pumpálnak, illetve tanítás szempontjából is magas presztízsűnek számítanak. Magyarországon is lehetne hasonló koncepcióval próbálkozni, kijelölni mondjuk öt egyetemet, kettőt Budapesten és – a vízfejűséget elkerülendő – hármat vidéken. Ezekbe az intézményekbe több pénz áramlana a központi költségvetésből, ezáltal lehetne emelni a tanítás nívóját is.
eduline: És milyen szerepet játszana mindebben a tandíj? Kérdés, hogy egyáltalán van-e rá szükség, és ha igen, milyen mértékben?
B.A: Ez is egy olyan kérdés, aminek két oldala van. Egyfelől, az valószínűleg helytálló érv, hogy ami ingyen van, azt az emberek általában hajlamosak lebecsülni. Azok, akik a tandíj mellett érvelnek azt is mondják, hogy aki a felsőoktatásban szeretne tanulni, az igenis fektessen be a jövőjébe, hiszen később a megszerzett tudással jók lesznek az esélyei a munkaerőpiacon. Viszont itt sokan hajlamosak elfelejteni, hogy több képzett ember az egész társadalom számára is előnyös. E kettősség miatt én a szimbolikus mértékű tandíjjal egyetértenék, a magasat viszont nem helyeselném. És a szociálisan rászorult helyzetűek, valamint a legkiválóbb diákok tandíjmentességére is meg kell hagyni az esélyt.
Kanaki Anna
eduline
Lannert Judit parlamenti bizottsági meghallgatását hétfőn 14 órától tartják. A miniszterjelölteket kinevezésük előtt az illetékes szakbizottság hallgatja meg: ilyenkor ismertetik terveiket, válaszolnak a képviselők kérdéseire, majd a bizottság véleményt mond a jelölésükről.
Gyermekközpontú szemléletet, gyors intézkedéseket és három hónapos akciótervet ígér Lannert Judit, a leendő oktatási miniszter frissen létrehozott Facebook-oldalán megosztott első bejegyzésében.
Lannert Judit a meghallgatásán arról beszélt, hogy a koragyermekkori nevelés területe az elmúlt években elhanyagolódott, miközben számos későbbi hátrány már ebben az időszakban kialakul. Ezért az első hónapok egyik fontos feladata lesz az óvodai nevelés országos alapprogramjának és személyi feltételeinek felülvizsgálata.
A Nobel-díjas magyar kutató is szerepet kap az új egészségügyi vezetés munkájában. Hegedűs Zsolt leendő egészségügyi miniszter hétfőn jelentette be, hogy felkérte Karikót a minisztérium mellett létrejövő tanácsadó testületben való részvételre. A kutató a felkérést elfogadta.
Dr. Tölgyesi Csaba elnyerte a rangos Frontiers Planet Prize nemzeti bajnoki címét, amellyel bekerült a fenntarthatóságért dolgozó tudósok globális elitjébe.
Több gyakorló tanár, iskolaigazgató és oktatási szakember mellett a frissen végzett orvos, Dr. Kincse Csongor is tagja lesz az Országgyűlés nyolcfős Oktatási Bizottságának.
Tarr Zoltán arra is utalt, végül miért döntöttek másképpen.
