Szakmunkás bizonyítványt kaphatott egy tériszonyos villanyszerelő - súlyos problémák vannak a szakképzésben

A szakképzés komoly, strukturális problémáiról beszélt Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke a szakszervezet friss oktatáspolitikai javaslatcsomagja kapcsán.

A szakképzés az elmúlt évtizedben többször is gyökeresen átalakult. 2016-ban már volt egy nagyobb reform, de annak hatását sem várták meg: 2019-ben új törvény született, amely 2020-tól – a Covid-járvány közepén – teljesen új rendszert vezetett be.

A változások egyik következménye az volt, hogy a szakképzésben dolgozó pedagógusok kikerültek a közalkalmazotti státuszból, és a munka törvénykönyve alá kerültek. Ez jelentősen csökkentette a munkavállalói védelmüket, különösen közösségi szinten.

Bár az új rendszer egyik pozitívumaként a kötelező óraszámot heti 22 órában határozták meg, a gyakorlatban ez nem jelent valódi könnyítést. Az igazgatók havi plusz 16 órát rendelhetnek el külön díjazás nélkül, így a tényleges terhelés sok esetben nem csökkent.

Ráadásul a rendszerben bevezetett két külön munkaidőkeret – egy tanévre és egy tanítási évre vetítve – szinte követhetetlenné teszi a túlórák elszámolását.

Jól hangzik a duális képzés, de nem működik mindenhol

Az új rendszer egyik kulcseleme a duális képzés, vagyis hogy a diákok külső munkahelyeken tanulják a szakmát. Ez azonban erősen területfüggő.

Ahol nagyvállalatok működnek – például autógyárak vagy multinacionális cégek –, ott ez működhet. Más térségekben viszont egyszerűen nincs elég partnercég.

A kisebb vállalkozások számára ráadásul a rendszer túl nagy adminisztrációs terhet jelent, miközben nincs garancia arra, hogy a náluk képzett diák később náluk helyezkedik el.

Kevés a fejlesztő- és gyógypedagógus

A szakképzésben sok a sajátos nevelési igényű vagy tanulási nehézségekkel küzdő diák, miközben súlyos hiány van segítő szakemberekből: gyógypedagógusokból, fejlesztőpedagógusokból, asszisztensekből.

Ennek hiányában nő a lemorzsolódás, és sok diák végzettség nélkül hagyja el az iskolát – ami hosszú távon a munkaerőpiacon is komoly problémát jelent.

Gosztonyi Gábor egy abszurd példát hozott:

Az én volt iskolámban kapott valaki szakmunkás bizonyítványt úgy, hogy tériszonya van, ezért a villanyszerelést csak egy méterig végezhette, annál magasabban nem – ami nem tudom, hogy milyen vizsgára, vagy milyen munkára teszi alkalmassá.

A Pedagógusok Szakszervezete szerint több ponton is be kellene avatkozni:

• visszaemelni a tankötelezettséget 18 évre,
• erősíteni az iskolai gyakorlati képzést,
• csökkenteni a duális képzés erőltetését,
• növelni a segítő szakemberek számát,
• és kiszámíthatóbb munkafeltételeket biztosítani a pedagógusoknak.

A kérdés az, hogy a következő kormány mennyit valósít meg ezekből a javaslatokból.

Itt tartunk most: túlterhelt gyerekek, kiégett tanárok, működésképtelen rendszer

Az iskola nem a gyerekek problémáit kezeli – hanem maga hozza létre azokat. A pedagógusok és szülők több mint egy évig gyűjtötték a tapasztalataikat, hogy azokat egy javaslatcsomagba fűzve küldjék el az áprilisban alakuló kormánynak.