Elkeserítő eredmények: olvasni és számolni is alig tudnak a szakiskolások

A szakiskolások jó része aggasztóan gyenge alapképzésekkel kerül ki a munkaerőpiacra. A Defacto szerint nem azért, mert eleve gyenge képességekkel rendelkeznének, a főbb oka maga a szakiskola.

  • Eduline
túry

Az elmúlt években jelentősen csökkent a közismereti tárgyak oktatása a szakiskolákban. Ahogy azt az Eduline is megírta, Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára korábban azt nyilatkozta, hogy „a probléma gyökere az általános iskolában keresendő. Addig, amíg funkcionális analfabéták érkeznek a szakiskolába, bármilyen rendszert dolgozunk is ki, csak papíron fog működni. Azért van 20-30 százalékos lemorzsolódás a szakiskolában a 9-10. évfolyamon, mert azt, amit 8 évig nem sikerült elsajátítani, a közismeretis tanár nem fogja tudni pótolni”. Más vélemények szerint pedig „szakiskolába nyilván nem azért megy a gyerek, hogy József Attilát és Babitsot olvasson” – írta a Defacto.

Az Országos Kompetenciamérés adataiból kitűnik, hogy a szakiskolások szövegértése és matematikai készsége sem éppen rózsás, a 10. osztályosok átlagos teljesítménye a gyenge közepes szinten van. A kompetenciamérés feladatait itt találjátok.

A részletesebb adatokból az is kiolvasható, hogy szövegértésből a diákok 35%-a, matematikából pedig 45%-a van a második tudásszinten vagy az alatt.

Csak, hogy világos legyen: a második szinten lévő diákok nem képesek egyszerű következtetések levonására a szöveg és a mindennapi élet információi alapján, valamint nem képesek a szövegben elszórtan megjelenő információk összekapcsolására, az összefüggéseket nem ismerik fel.

Az eredményekből az is látszik, hogy a szakiskolákban a diákok teljesítménye romlik. A Defacto úgy becsüli a szakiskolában tanulók létszáma alapján, hogy évente 7-12 ezer ember lép a munkaerőpiacra nagyon gyenge, elemi szintű alapkészségekkel. A szakmunkások ötöde kap állást

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.