Hrabóczki Dániel 'Gundalf' története a volt helyettes államtitkár szerint arról is szól, hogy az iskola még mindig egy olyan világra készít fel, ami már nem létezik. Odrobina László szerint az oktatás legnagyobb hibája, hogy nem tud kilépni a politikai ciklusok logikájából, miközben a diákok már régen más szabályok szerint gondolkodnak.
A Magyar Hang felületén jelent meg Odrobina László írása, aki jól ismeri az oktatási rendszert, ugyanis 2010 és 2014 között a Nemzetgazdasági Minisztériumban dolgozott, majd szak- és felnőttképzési helyettes államtitkárként vett részt a szakképzés átalakításában, ma pedig egyetemi oktatóként lát rá a rendszer működésére.
Az április 3-án megjelent publicisztikáját így kezdi: „Történelmi időket élünk: mindössze kilenc nap van hátra a választásokig. Közben a háború és kémügyek uralják a híreket, megismerjük a leszerelését kérő rendőrszázados történetét, és azt is megtudjuk, ki az a Gundalf.”
Kifejti, hogy az elmúlt években felgyorsultak a társadalmi és technológiai változások, ezzel együtt pedig a diákok gondolkodása is átalakult. Odrobina szerint az oktatásnak ezt nem követnie kellene, hanem együtt kellene vele mozognia: „az oktatási rendszert folyamatosan hozzá kell igazítani a gyorsan változó társadalmi környezethez és a diákok átalakuló igényeihez, miközben megőrizzük és továbbadjuk hagyományainkat”.
Ez azonban nem pusztán módszertani kérdés. A hangsúly is eltolódott: ma már nem az számít igazán, hogy mit tud egy diák, hanem az, hogy képes-e használni a tudását. Ahogy fogalmaz: a központi kérdés egyre inkább az, hogy a tanuló „mennyire képes alkalmazni a megszerzett tudást”, nem pedig az, hogy mennyi információt sajátít el.
Ez különösen igaz egy olyan környezetben, ahol a diákok naponta hatalmas mennyiségű információval találkoznak. Ebben a helyzetben az oktatás egyik legfontosabb feladata az eligazodás képességének fejlesztése: hogy a tanulók képesek legyenek különbséget tenni „megbízható és félrevezető, valós és hamis tartalmak között”.
Odrobina szerint az oktatás fejlesztése ma túlságosan rövid távú logikák mentén történik.
Az oktatási rendszernek át kellene ívelnie a pártpolitikai szekértáborok fölött. Olyan rendszerre lenne szükség, amelynek fejlesztési irányai nem csupán négyéves ciklusokra szólnak, hanem széles körű szakmai és társadalmi konszenzuson alapulnak – és amelyben valóban megszólalhat a tanárok hangja.
Ebben a folyamatban kulcsszereplők a pedagógusok – mégis gyakran kimaradnak a valódi döntésekből. Pedig, ahogy írja, ők azok, akik „nap mint nap belépnek az iskolába”, és közvetlen kapcsolatban állnak a diákokkal.
A tanár szerepe ráadásul jóval túlmutat a tananyagon: „nemcsak tudást közvetítenek, hanem – sokszor észrevétlenül – saját személyiségükön, viselkedésükön és értékválasztásaikon keresztül nevelnek”. Ez az a dimenzió, amelyet semmilyen tantervi reform nem tud helyettesíteni.
Odrobina 13 pontot sorol fel, amiben szerinte változnia kellene az oktatásnak:
Odrobina a cikk végén felveti a kérdést: mi marad a politikai viták után? Az iskola mindennapi működése nem áll meg választások idején, és azok után sem.
Az iskola ajtajai másnap is kinyílnak, a tanárok bemennek, a diákok beülnek, és folytatódik az a munka, amely nem négy évre, hanem nemzedékekre szól.
Ebben a folyamatban minden új jelenség – még egy olyan szokatlan történet is, mint Gundalfé – értelmezhető jelként.
Minden tanár tudja: amikor belép az osztályba, valójában mindig a jövőbe lép be. És ha ebben a jövőben időnként felbukkan egy-egy „Gundalf”, az nem zavar a rendszerben, hanem jelzés – annak a jele, hogy a világ gyorsabban változik, mint ahogyan mi megszoktuk. Az oktatásnak erre nem védekezéssel, hanem tanulással kell válaszolnia.
Nyitóképünk forrása: Nemzeti Közszolgálati Egyetem
Hrabóczki Dániel, akit „Gundalfként” ismert meg az ország, a gimnázium utolsó évében, 2024-ben megnyerte a Nemzeti Közszolgálati Egyetem PolitikON vitaversenyét, ahol több mint 50 csapat közül került ki győztesen egy háromfordulós, kampányszimulációval és élő vitával záruló megmérettetésen.
