A szakemberek 92 %-ához fordulnak szorongásos zavarokkal a magyar diákok
Egyre több diák küzd súlyos mentális problémákkal, miközben az iskolapszichológusok túlterheltek, kevesen vannak, és sokan pályaelhagyást fontolgatnak.
A budapesti aPont fiatal aktivistái a saját generációjukat érintő fontos kérdésekről szerveztek kerekasztal-beszélgetést, hogy szakemberekkel együtt nézzenek rá, mit lehetne tenni, hogy a fiatalok jobban érezzék magukat a világban. A beszélgetés tartalmát a Gyerekszoba foglalta össze.
A beszélgetés egyik visszatérő gondolata az volt, hogy a probléma gyökere nem kizárólag a gyerekeknél keresendő. Baranyai Blanka, a Kék Vonal gyermekvédelmi programvezetője arról beszélt, hogy a gyerekek nem nagyon tudnak jobban lenni, mint a körülöttük lévő felnőttek.
A szakértők szerint a gyerekek azt a mintát viszik tovább, amit nap mint nap látnak. Ha a környezetükben – legyen szó családról, közéletről vagy médiáról – természetes az egymás sértegetése, megalázása, akkor ez számukra is normává válik.
Nem lehet legyinteni a politikusok kommunikációjára, mert abban teljesen elfogadható az abúzus, a lejáratás, a karaktergyilkosság, ami pedig mintául szolgál, mintegy felhatalmazást adhat a fiataloknak arra, hogy maguk is ezeket tegyék
– tette hozzá a szakember.
Az iskola jelenlegi formájában egy nagyon ártalmas képződmény
A helyzetet súlyosbítja, hogy az iskola sokszor nemhogy nem ellensúlyozza ezeket a mintákat, hanem inkább erősíti a problémát.
Kökényesi Ágnes iskolapszichológus élesen fogalmazott:
Az iskola jelenlegi formájában egy nagyon ártalmas képződmény. Ahogyan most működik, egyáltalán nem veszi figyelembe a gyerekek szükségleteit: legyen szó biológiai, lelki vagy érzelmi igényről. Egy olyan rendszerbe kényszerítjük bele őket, ami szerintem önmagában bántalmaz. Az, hogy mondjuk van harmincöt órájuk egy héten, és hogy olyan körülmények között kell eltölteniük a mindennapjaikat, és olyan tevékenységekkel, amikben nem lelik örömüket, az igenis bántalmazás.
Szerinte a túlterheltség, a merev struktúra és a gyerekek szükségleteinek figyelmen kívül hagyása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a diákok frusztráltak és kimerültek legyenek – ez pedig könnyen vezet agresszióhoz.
A szakemberek szerint az egyik legnagyobb probléma az, hogy a gyerekek sok esetben fel sem ismerik a saját viselkedésüket.
Nagy Anita, a Kamaszfesztivál szervezője arról beszélt, hogy amikor foglalkozásokon a bullyingról kérdezik a diákokat, gyakran derül ki, hogy fogalmuk sincs arról, hogy amit tesznek egymással, az bántalmazás.
Nincsenek eszközök és kapaszkodók
A beszélgetésen többen kiemelték: a rendszerből hiányoznak azok az eszközök, amelyek segítenének a gyerekeknek eligazodni saját érzéseikben és kapcsolataikban.
„Nincs valódi drogprevenció, nincs mentálhigiénés segítség, és a szexuális edukáció is hiányzik” – hangzott el. A pedagógusok sincsenek könnyű helyzetben: sokszor ők sem kapnak megfelelő képzést arra, hogyan kezeljék ezeket a problémákat.
A háttérben egyre súlyosabb mentális problémák húzódnak meg. A Kék Vonal adatai szerint drasztikusan nőtt a krízishelyzetben segítséget kérő fiatalok száma.
„Míg a Covid előtt inkább barátságról vagy párkapcsolatokról beszéltek a gyerekek, ma már egyre többen keresnek minket pániktünetekkel, önsértéssel vagy öngyilkossági gondolatokkal” – mondta Baranyai Blanka.
A számok is ezt támasztják alá: minden ötödik fiatal mentális zavarral él, és a 18 év alattiak körében az öngyilkosság a második vezető halálok.
Kökényesi Ágnes szerint a bullying mögött gyakran nem tudatos rosszindulat áll, hanem hiány.
A bántalmazás nagyon sokszor ürességből, unalomból fakad. Nincsenek olyan pozitív közösségi élményeik a gyerekeknek, amelyek igazán összekovácsolják őket
– mondta.
Szerinte ha az iskola örömteli, támogató közeg lenne, ahol a diákok és a tanárok közösen tudnak célokat megélni, akkor jelentősen csökkenne a lelki problémák és a bántalmazás aránya.
A szakértők hangsúlyozták: az iskola gyakran úgy tekint a diákokra, mintha csak „készülődnének” az életre, miközben ők már most is benne vannak. „Sokszor mondjuk, hogy az iskola az életre készít fel, de közben elfelejtjük, hogy a gyerekeink már élnek. És ennek az életnek már most is boldognak kellene lennie” – fogalmazott Kökényesi Ágnes.