Önkéntes szülőket keresnek takarítónak egy XVII. kerületi általános iskolában
Az átmeneti megoldásba a tankerület is beleegyezett.
A HVG ma megjelent számában Gregor Anikó szociológust kérdezte arról, hogyan változott meg a gyereknevelés az elmúlt évtizedekben, és miért érzik úgy sokan, hogy ma „szülőnek lenni” minden korábbinál nagyobb feladat. A szakember szerint nem pusztán arról van szó, hogy a mai anyák és apák lelkiismeretesebbek vagy tudatosabbak – a társadalmi környezet is radikálisan átalakult körülöttük.
Duplájára nőtt a gyerekre fordított idő
Az időmérleg-adatokból látványos trend rajzolódik ki: a szülők ma jóval több időt töltenek a gyerekeikkel, mint a nyolcvanas években.
Míg akkoriban a férfiak napi átlagban 10 percet fordítottak gyereknevelésre, ma ez 18 perc. A nőknél a korábbi 28 perc 36 percre emelkedett.
Ezek az átlagok azonban torzítanak, hiszen azok is szerepelnek bennük, akiknek nincs gyerekük – az ő „nulla percük” lefelé húzza a számokat.
Ha csak az érintett korosztályokat nézzük, sokkal drámaibb a változás. A harmincas éveikben járó férfiak a nyolcvanas években átlagosan 72 percet töltöttek gyerekgondozással, ma viszont már 142 percet. A hasonló korú nők esetében az emelkedés még látványosabb: a napi 97 percről 210 percre nőtt a gyerekekre fordított idő. A negyvenes korosztályban is hasonló, csaknem kétszeres növekedés látható.
Vagyis miközben a munkahelyi elvárások nem csökkentek, a szülői szerep intenzívebbé vált.
Bési tanulást segító program
© VHS / Lena Horvath
Különórák, együtt tanulás
Gregor Anikó szerint az elmúlt évtizedekben alapjaiban változtak meg a jó szülőséggel kapcsolatos elvárások. Ma már nemcsak az számít, hogy a gyerek tiszta és jóllakott legyen, hanem az is, hogy minőségi időt töltsenek együtt, fejlesztő játékokat kapjon, különórákra járjon, és a szülő aktívan részt vegyen a tanulásában.
Minél inkább leépülnek a nagy társadalmi alrendszerek – az oktatás, az egészségügy, az idősgondozás –, annál inkább kiszervezik a feladataikat a családoknak
– fogalmaz a szociológus.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyre több feladat hárul a szülőkre. Ha az iskola nem készíti fel megfelelően a gyereket a felvételire, akkor a szülő különórát szervez, együtt tanul vele. Ha a menzai étel nem elég jó minőségű, otthon főz. Ha az egészségügyben nem bízik, magánorvost keres vagy megelőző programokat szervez.
Az anyák vállán a legnagyobb teher
Bár az apák szerepvállalása egyértelműen nőtt, a terhek továbbra is aránytalanul oszlanak meg. A számokból is látszik, hogy a nők ma is jóval több időt töltenek gyerekneveléssel, mint a férfiak.
A szakember szerint különösen erős az anyákra nehezedő felelősség: ma már szinte kizárólag az ő feladatuknak tekintik, hogy a gyerek egészséges legyen. Nekik kell odafigyelni az étrendre, sportolásra, vitaminokra – részben azért, mert nem bíznak az egészségügyben, részben pedig azért, mert attól tartanak, hogy egy betegség miatti kiesés a munkából komoly egzisztenciális következményekkel járhat.
Gregor Anikó szerint a jelenség nem érthető meg a társadalmi környezet vizsgálata nélkül: miközben az állami rendszerek gyengülnek, a családokra egyre több feladat hárul. A „jó szülőség” ma már nemcsak érzelmi jelenlétet, hanem folyamatos szervezést, menedzselést és kockázatkezelést is jelent.
