„A statisztika »pedagógus hiányt« nem tartalmaz”

– idézem betűhíven a Belügyminisztérium néhány napja nekem küldött válaszát. Amikor egy kormányzati szerv így idézőjelbe teszi az újságíró által használt kifejezést, gyakran azt igyekszik sugallni, hogy már a felvetést is értelmetlennek tartja. Másrészt nem ritka trükk, hogyha nem jogilag pontosan fogalmaz az ember, akkor visszaírnak, hogy ilyen nevű dolgot nem ismernek, mintha nem tudnák, miről szól a kérdés.

A tényszerűen igaz, de az igazság minden részletét ki nem bontó szóvirágok alkalmazása mindenesetre nem áll túl távol a tárcától. Ugyanis, ha nincs is tanarhiany.xls nevű Excel-tábla Pintér Sándor laptopján, azt nehéz elképzelni, hogy ne lenne valamilyen kimutatásból kiszámítható, hogy a diákok óraszámából következően hány tanárral lenne többre szükség. Persze a képet bonyolítja, hogy egy – az amúgy is leterhelt tanárok pluszmunkájával – helyettesített órát jó eséllyel már ki lehet pipálni, pedig igazából azt is pedagógushiányként kellene számon tartani.

A szakszervezetek régóta 16 ezres pedagógushiányt emlegetnek – amelyet a Pedagógusok Szakszervezeténél elmondásuk szerint a kompetenciamérés demográfiai adataiból számoltak ki –, a kormány ezt a számot falsnak tartja, de nem mond helyette másikat.

Az utolsó pillanatban is keresnek embert

Azt ugyanakkor nem csupán az egyéni tapasztalatokból és a különböző közösségi oldalakon rendre megosztott történetekből látható, hogy bizonyosan vannak betöltetlen pedagógus-álláshelyek. Cikkünk írásakor kedden a Közszolgállás portál „tanár” kulcsszóra 445, „tanítóra” 149, „óvodapedagógusra” 156, „gyógypedagógusra” 82, „fejlesztőpedagógusra” 11, „iskolapszichológusra” 15, „pedagógiai asszisztensre” 38, „szakoktatóra” pedig 2 találatot dobott ki. Ugyanakkor az is látszik, hogy mennyire próbálják még az utolsó pillanatig ledolgozni a hiátust, szerda este ismét rákerestünk, ekkor a „tanár” szóra már csak 361, „tanítóra” 127, „óvodapedagógusra” 128, „gyógypedagógusra” 76, „fejlesztőpedagógusra” 10, „iskolapszichológusra” 11, „pedagógiai asszisztensre” 36, „szakoktatóra” pedig még mindig 2 találatot dob ki. (Erre a központi portálra elvileg minden tankerület üres pedagógusállásait kötelező feltenni, ettől még egyes beszámolók szerint ezt nem mindig teszik meg, helyette telefonon hívogatva potenciális jelölteket vagy az iskola Facebook-oldalát használva – ezeket értelemszerűen nem tudtuk beleszámolni, illetve az adatok csak a tankerületek által fenntartott iskolák hirdetésszámát tartalmazzák.)

Az álláshirdetések közt van némi átfedés, például van, ahol gyógypedagógus vagy fejlesztőpedagógus munkakörre keresnek embert. Ezzel együtt is eddig jobbára az erről szóló cikkekben a többség összeadta ezeket, én is ezt tettem múlt hét vasárnap az eheti HVG-be írt tanévkezdős cikkemhez, ahogy a 444 is augusztus 21-én. Ezeket összevetve egy komoly csökkenés látható, vagyis az állások egy részét nem hiába reklámozzák.

A 444-cikk még 1570-et talált (ezt kerekítették fel a több embert kereső hirdetések miatt 1600-ra), én múlt hét vasárnap 1089-et, (az említett átfedések és a folyamatosan változó számok miatt fogalmaztam úgy, hogy ezernél is több). Szerda délután pedig 655-et kapunk (kedd este még 778-nál jártunk), ha összeadjuk a tankerületi adatokat.

Végignéztük ugyanis mind a hatvan tankerületi központ álláshirdetéseinek a számát – utána összeadtuk megyénként is – és az adattisztítás jegyében nem számoltuk bele azt a 86 ajánlatot, ahol nem pedagógust keresnek, hanem például takarítót, igazgatóhelyettest vagy gondnokot. Néhány álláshirdetés 2-3 főre szólt, így az ebből adódó 11 pluszt még hozzáadtuk a tankerületek adataihoz és értelemszerűen az összesített számhoz is.

Szigetszentmiklós környékén a legtöbb az álláshirdetés

Az álláshirdetések számából pedig igen jelentős különbségek látszódnak.

Tizenegy olyan tankerületet találtunk, amelynek cikkünk írásakor egyetlen álláshirdetése sem volt fenn a portálon és kilencet, amelynek csupán egyetlen egy (illetve hármuknak még egy-egy kisegítő munkatársra vonatkozó). De összesen 38 tankerületi központ – azaz több, mint a felük – tíznél kevesebb nyitott pedagógus-hirdetéssel rendelkezik az oldalon. Az érme túloldala pedig, hogy a tíz legtöbb pedagógus-álláshirdetéssel bíró tankerületnél van a nyitott pozícióknak több, mint a fele. Ebből is kiemelkedik a budapesti agglomerációban lévő Szigetszentmiklósi Tankerületi Központ, ahol 103 pedagógusi munkára keresnek embert, utána jelentős különbséggel következik a Mátészalkai Tankerületi Központ 57-tel, majd a győri 39 és a váci 35 hiátussal.

Sok helyen már két nap adataiból is jól látszik, mennyire igyekeznek last minute jelleggel is ledolgozni a hiányt.

Ezt jól mutatja, hogy kedd este a szigetszentmiklósi tankerületnél még 130 állást számoltunk össze (ezt a központot egyébként délután megkerestük, hogy kommentálják elsőségüket, ha válaszolnak, frissítjük a cikkünket). De például a Belső-Pesti Tankerületi Központ is kedd este még 32 pedagógust keresett, szerda délután pedig már csak 9-et, Közép-Pesten 29-ből lett 15, Közép-Budán tízből három, az esztergominál pedig kedd estéről szerdára mind a 15 álláshirdetés eltűnt. Igaz, olyan tankerület is volt, ahová közben – jellemzően egy-egy – új álláshirdetés is felkerült, a Kelet-Pesti Tankerületi Központhoz pedig például nyolc.

A fővárosban és környékén keresik a legtöbb pedagógust

A Klebelsberg Központ megyénkénti tankerületi listáját használva ezután összeadtuk az egyes megyék tankerületeit. Így elkészült megyei összesítésünkben pedig még jobban látszik az egyenlőtlen eloszlás. Már a tankerületi álláshely-mennyiségi lista elején is egy fővárosi agglomerációs tankerület állt, ám itt az is láthatóvá válik, hogy az álláshelyek több, mint felét Pest megyében vagy Budapesten írták ki. Pest megye pedig 215 állásával még majdnem duplázza is a fővárost.

Ezt követően Szabolcs-Szatmár Bereg megye következik 65-tel és Győr-Moson-Sopron 42-vel, ami csak azért érdekes, mert egy hagyományosan leszakadóként emlegetett megyét közvetlenül egy kifejezetten fejlett követ. Két nullás megyét is találtunk, ezek Baranya és Zala. Emellett Nógrád, Békés, Csongrád-Csanád és Vas megye rendelkezik még egyszámjegyű pedagógus-álláshirdetéssel. Egyébként a megyéken belüli eloszlás is egyenletlen, Szabolcs adatát például a felső lista elején lévő mátészalkai tankerület húzza fel, a másik két odatartozó tankerületből az egyik egy nullás, a másik pedig 8 darab hirdetéssel rendelkezik.

A kevés üres állás sem feltétlen jelent jót

„Ahol jobbak a munkaerőpiaci lehetőségek, ott nagyobb lehetősége van egy pedagógusnak, ha munkát akar váltani. Ezért Budapest és Pest megye sokkal érintettebb a pedagógushiányban. Itt azért látványosabb a probléma, mert van választási lehetősége a pedagógusoknak” – mondja Lannert Judit oktatáskutató. Hozzátéve: ez nem csak a fővárosra igaz, minél nagyobb egy város, annál könnyebb váltani. De nem csak településméretek, hanem a régiók fejlettsége szerint is érezhető ez a különbség – ez lényegében leképezi a helyi GDP-t.

Mindeközben az, hogy bizonyos helyeken alig találni betöltetlen pedagógusállásokat, az messze nem azt jelenti, hogy ott minden rendben van. „Ha mondjuk Észak-Magyarországon nem nagyon látunk ilyen hirdetéseket, az abból is fakadhat, hogy nem lenne jelentkező, ezért reménytelen meghirdetni” – teszi hozzá. Lannert szerint itt azt kell figyelembe venni, hogy ezeken a területeken jelentősen a minőség rovására megy, hogy különösen magas a szakszerűtlen helyettesítések aránya, illetve a nyugdíjas pedagógusok újbóli foglalkoztatása.

„Míg Budapesten és Pest megyében a tanárhiány egy akut probléma, a minőségi problémák erőteljesen megjelennek ott is, ahol látszólag nincs tanárhiány” – summázza.

Az eltérő munkaerőpiaci környezetet a kormány annyiban igyekszik a közeljövőben Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár elmondása alapján kezelni, hogy „béralkuk” keretében magasabb fizetést ajánlhatnak például egy hiányszakot tanító vagy egy kistelepülésen oktató pedagógusnak. Lannert Judit ezt alapvetően téves megközelítésnek tartja, mert a piaci elemek behozatalát a közszolgáltatásokba károsnak véli. „Ha kinyitjuk ezt a zsákot és megjelennek a különbségek, miszerint valahol jobban meg tudják fizetni a tanárokat, a minőségbeli eltérések onnantól nagyon jelentősek lehetnek” – fejti ki. Szerinte akkor érdemes versenyezni, ha egyenlők az esélyek.

Nem csak a létszámhiány a gond

„A kompetenciaméréstől kezdve számtalan indikátor alapján látható, hogy az oktatásban minőségi probléma van jelen, mert a pedagógusszakma presztízse a béka feneke alatt van. Ez elsősorban nem mennyiségi probléma. Annyiban függ össze a létszámmal, hogy minél zsúfoltabb a tananyag és több a kisiskola, annál több pedagógust kell foglalkoztatni” – fogalmaz Lannert Judit. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter nemrég azzal igyekezett azt bizonygatni, hogy nincs is tanárhiány, hogy noha bizonyos tárgyakra nehéz találni oktatót, a pedagógusok aránya húsz év alatt érdemben nem csökkent, a diákoké viszont igen, tehát az arányokat nézve rendben vagyunk. Ám a szakember szerint ez téves megközelítés.

„Azt kell megnézni, mire kell a pedagógus. Ha túl van húzva a rendszer, mert a napközit és minden mást is pedagógusokkal töltenek fel, akkor fajlagosan nagyon magas a foglalkoztatottságuk, de ennyire sok pedagógust nem tudnak magas bérekkel foglalkoztatni, az alacsonyabb bérből következik a rosszabb színvonal és így tovább” – fogalmaz.

Szerinte tehát az, hogy hány pedagógus hiányzik a rendszerből, csak a jéghegy csúcsa.

Hozzátéve: ahogyan idehaza nő a tantárgyak száma és az európai átlag mintegy fele az iskolák átlagos tanulólétszáma, minden tárgyat minden kisiskolában külön kell tanítani, a rendszer pazarlóan bánik a benne levő pedagógusok munkaidejével. „Ennek az az oka, hogy nem respektálja őket a rendszer, nem úgy gondol rá, mint egy különleges erőforrásra, hanem mint egy szakmunkásra” – summázza Lannert.

Iskolák összevonása a megoldás?

Ennyire pedagógus-intenzív oktatási rendszer is működhet jó eredményekkel – Svájcban, ahol a GDP és a tanárbérek jóval magasabbak, mondja az oktatáskutató. „A kiscsoportos foglalkozás csak akkor lesz minőségi, ha jól megfizetett pedagógus tartja. Ellenkező esetben a kis csoport még rosszabb” – magyarázza. Úgy gondolja, erre lehet megoldás az iskolák bezárása vagy összevonása, de nem „fűnyíróelv-szerűen”, és a helyiekkel egyeztetve.

„Ez nem csak a falusi kisiskolák problémája, a városi gimnáziumoké is. Szerintem az egyházi és állami gimnáziumok újragondolása és összevonása lehetne egy megoldás” – veti fel. Arra a felvetésünkre, hogy a falusi kisiskolák bezárását a helyi közösség jellemzően az elnéptelenedést előrejelző drámaként éli meg, azt feleli, ezt a kérdést úgy érdemes feltenni, hogy maradnak helyben rossz oktatással vagy egy kicsit odébb kapnak jobbat. „Lehet azt is mondani, hogy legyen a szomszéd faluban az iskola, de akkor kössék össze a két települést egy jó bicikliúttal” – példálózik a helyieket bevonva megtalálható megoldásokra Lannert Judit.

Mint mondja, attól óva intene, hogy központi egyenmegoldással akarják a helyzetet kezelni, de úgy látja, racionalizálásra szükség van. „A franciák GDP-arányosan hasonló összeget költenek oktatásra, mint mi, de miután sokkal nagyobbak az osztályméretek, a pedagógusoknak sokkal magasabb béreket tudnak kifizetni, ez tehát nem ördögtől való” – összegez.

(Kiemelt képünk: januárban 16 ezer hiányjelet írtak fel a Hősök tere aszfaltjára, így felhívva a figyelmet a pedagógushiányra, fotó: Fazekas István)