A tegnapi események után sok gyerek ment haza úgy az óvodából és az iskolából, hogy kérdései voltak az ukrán-orosz háborúról. "Jó légkörben a gyermek akkor és annyit kérdez, amennyit az ő saját érzelmi teherbírása enged" - fogalmaz Fehér Tibor pszichológus, aki pár hasznos szemponttal segíti a szülőket. Hogyan beszéljünk a gyerekekkel a háborús hírekről?
Természetes, ha egy páréves gyermek inkább azt hangoztatja, hogy fél, hogy üldözni fogják őket is katonák, vagy ha egy nagyobb fél a szülők elvesztésétől pl. mert elviszik őket is katonának.
"Azonban fontos azt is észben tartani, hogy minél kisebb a gyermek, a “valóságot” annál inkább átszínezik az érzései, fantáziái. Például attól tarthat, hogy a háborúban meghalt katonák zombiként feltámadnak és megtámadják a családot" - írja Facebook-posztjában Fehér Tibor pszichológus. A szakember szerint a szülő, a fentiek tudatában, akár információadással is képviselheti a valóságkontrollt.
"Nagyobb óvodás-kisiskolás akár fokozott bűntudatot érezhet, mert nem felelt meg valamilyen szülői elvárásnak (pl. annyira megérintették a hírek, hogy elsírta magát, pedig az a mondás, hogy a kisfiúk nem sírnak [zárójelben: de])" - magyarázza a szakember, hozzátéve, hogy a szorongásnak van egy természetes fejlődési íve, ami a széteséstől, szertefoszlástól való félelemtől halad a szeparációs szorongáson át a belsővé tett értékek, elvárások keltette szorongásokig.
De függetlenül attól, hogy milyen életszakaszban járunk, a szülő segíthet, ha befogadja ezeket a szorongató érzéseket, és egy empatikus-megértő közegben beszél róla a gyermekkel (vagy rajzban, játékban feldolgozzák). Segít semlegesítve visszaadni a gyermeknek ezeket a témákat
- magyarázza Fehér Tibor. Tehát minden olyan tevékenység segítheti a gyerekeket, amely segít neki szimbolizálni azt, amit érez a látottakkal, hallottakkal kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy a játék nemcsak játék, hanem feldolgozás is, hasonlóan a rajzhoz, és főleg a közös rajzhoz. Persze az is nagyon fontos, teszi hozzá, hogy a szülő normalizálja ezeket az érzéseket. "Rendben van, ha az ember megijed hasonló hírektől. Rendben van, ha szomorúságot érez vagy épp dühöt a helyzet miatt."
Hozzáteszi, ha a szülő azt tapasztalhatja, hogy a hírek megijesztik, felidegesítik a gyereket, olyan viselkedések is újra megjelenhetnek, amelyeket már rég maga mögött tudott - a helyzet átmeneti. Ahogy segítséget kap ezeknek a hatásoknak a feldolgozásában, visszaáll - teszi hozzá.
