Hogyan beszéljünk egy hatévessel a háborúról?

A tegnapi események után sok gyerek ment haza úgy az óvodából és az iskolából, hogy kérdései voltak az ukrán-orosz háborúról. "Jó légkörben a gyermek akkor és annyit kérdez, amennyit az ő saját érzelmi teherbírása enged" - fogalmaz Fehér Tibor pszichológus, aki pár hasznos szemponttal segíti a szülőket. Hogyan beszéljünk a gyerekekkel a háborús hírekről?

  • Csik Veronika

Természetes, ha egy páréves gyermek inkább azt hangoztatja, hogy fél, hogy üldözni fogják őket is katonák, vagy ha egy nagyobb fél a szülők elvesztésétől pl. mert elviszik őket is katonának.

"Azonban fontos azt is észben tartani, hogy minél kisebb a gyermek, a “valóságot” annál inkább átszínezik az érzései, fantáziái. Például attól tarthat, hogy a háborúban meghalt katonák zombiként feltámadnak és megtámadják a családot" - írja Facebook-posztjában Fehér Tibor pszichológus. A szakember szerint a szülő, a fentiek tudatában, akár információadással is képviselheti a valóságkontrollt.

"Nagyobb óvodás-kisiskolás akár fokozott bűntudatot érezhet, mert nem felelt meg valamilyen szülői elvárásnak (pl. annyira megérintették a hírek, hogy elsírta magát, pedig az a mondás, hogy a kisfiúk nem sírnak [zárójelben: de])" - magyarázza a szakember, hozzátéve, hogy a szorongásnak van egy természetes fejlődési íve, ami a széteséstől, szertefoszlástól való félelemtől halad a szeparációs szorongáson át a belsővé tett értékek, elvárások keltette szorongásokig.

De függetlenül attól, hogy milyen életszakaszban járunk, a szülő segíthet, ha befogadja ezeket a szorongató érzéseket, és egy empatikus-megértő közegben beszél róla a gyermekkel (vagy rajzban, játékban feldolgozzák). Segít semlegesítve visszaadni a gyermeknek ezeket a témákat

- magyarázza Fehér Tibor. Tehát minden olyan tevékenység segítheti a gyerekeket, amely segít neki szimbolizálni azt, amit érez a látottakkal, hallottakkal kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy a játék nemcsak játék, hanem feldolgozás is, hasonlóan a rajzhoz, és főleg a közös rajzhoz. Persze az is nagyon fontos, teszi hozzá, hogy a szülő normalizálja ezeket az érzéseket. "Rendben van, ha az ember megijed hasonló hírektől. Rendben van, ha szomorúságot érez vagy épp dühöt a helyzet miatt."

Hozzáteszi, ha a szülő azt tapasztalhatja, hogy a hírek megijesztik, felidegesítik a gyereket, olyan viselkedések is újra megjelenhetnek, amelyeket már rég maga mögött tudott - a helyzet átmeneti. Ahogy segítséget kap ezeknek a hatásoknak a feldolgozásában, visszaáll - teszi hozzá.

Hozzászólások

Teljesen átalakítanák a KRÉTA-t: beépített chatet kapnának a tanárok, AI segítené a diákokat

A mesterséges intelligencia személyre szabott tanulási segítséget nyújthatna, biztonságos üzenetküldő felület válthatná fel a Facebook-csoportokat, a szakértők szerint pedig a jelenlegi KRÉTA helyett egy sokkal modernebb, a diákok igényeire szabott rendszert kellene létrehozni. Egy új koncepció szerint a fejlesztés nemcsak technológiai, hanem oktatási szempontból is komoly előrelépést jelenthetne.

A garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszok ösztöndíját – nyílt levelet írtak a kormánynak a PhD-hallgatók

A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.

Lovász László: „Attól félek, hogy a gyerekek életét tönkreteszi, hogy folyamatosan felvételire készülnek”

A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.