Minden harmadik magyar egyetemista egész évben, a szorgalmi és vizsgaidőszakban, a tanítás szünetek idején is dolgozik - ez derül ki az Eurostudent felmérés friss eredményeiből, amelyet múlt héten tettek közzé a Felvi.hu oldalon. A munkát vállaló egyetemisták és főiskolások hatvan százaléka azért dolgozik, hogy a fizetéséből fedezni tudja kiadásait, minden második hallgató egyenesen azt mondta, ha nem dolgozna, nem engedhetné meg magának, hogy egyetemen vagy főiskolán tanuljon. Ugyanennyien indokolták munkavállalásukat azzal, hogy még a diplomázás előtt szeretnének némi munkatapasztalatot szerezni, 18 százalékuk pedig azért (is) dolgozik a tanulmányai mellett, hogy szüleit vagy saját gyermekeit támogatni tudja anyagilag. 

 „Az egyetemisták munkavállalásával semmi gond nincs, főleg akkor, ha azért kezdenek el dolgozni, hogy szakmai tapasztalatot szerezzenek, hiszen így könnyebben beilleszkedhetnek majd a munkahelyükre. Azzal a jelenséggel viszont foglalkozni kell, hogy sok hallgató annyira nehéz anyagi helyzetben van, hogy munka nélkül egyáltalán nem tudna egyetemen vagy főiskolán tanulni” – szögezi le Gulyás Tibor, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke. Hozzáteszi: a felsőoktatási ösztöndíjak összege 2007 óta nem emelkedett, sőt az értékük folyamatosan csökken, „ez pedig azt eredményezte, hogy jelentősen megnőtt azoknak az aránya, akik a megélhetés miatt vállalnak munkát, és az igazán nagy probléma akkor van, amikor ez nappali képzésen az oktatási, tanulmányi idő ideje alatt történik”.

Az Eurostudent kutatói által megkérdezett hallgatók mindössze fele dolgozik a tanulmányaihoz szorosan kapcsolódó területen, a többiek nem olyan munkát vállaltak, amelyet később szakmai gyakorlatként felmutathatnak egy állásinterjún. A legrosszabb helyzetben a felsőoktatási szakképzéseken, alap- és osztatlan szakokon tanulók vannak: a BA- és BSc-szakosok harmadának, a kétéves szakképzéseket végzők 40 százalékának, az osztatlan szakosok – például a leendő tanárok, orvosok, jogászok – 34 százalékának munkája egyáltalán nem kapcsolódik az aktuális tanulmányokhoz.

Mennyit dolgozik a magyar egyetemista?

Meglepően sokat. A kutatásban részt vevő magyar hallgatók 18 százaléka maximum heti 20, vagyis napi négy órát dolgozik, 34 százalékuk azonban ennél - saját bevallásuk szerint - többet, az Eduline-nak nyilatkozó egyetemisták szerint nem ritka, hogy már az első- és másodévesek is napi négy-hat-nyolc órás műszakot vállalnak a munkahelyükön.

Ez pedig - mutatnak rá a friss adatok - a tanulástól veszi el az időt. Az Eurostudent kutatói ugyanis arra is kíváncsiak voltak, hetente hány órát fordítanak tanulmányaikra az egyetemisták és főiskolások, ezért arra kérték őket, számolják össze, pontosan mennyi időt töltenek szemináriumokon, előadásokon, otthoni felkészüléssel, házi dolgozatok írásával. Kiderült: míg a „csak” tanuló hallgatóknak mindössze 14 százaléka fordít kevés (vagyis heti 20 óránál kevesebb) időt a tanulmányaira, addig a heti több mint 20 órát dolgozó hallgatók közül minden második próbálja minimalizálni a tanulásra, óralátogatásra fordított időt.

A helyzet biztosan nem javít az egyébként is siralmas lemorzsolódási adatokon. Az oktatási államtitkárság szerint – derül ki a felsőoktatási stratégia tavaly nyáron nyilvánosságra hozott cselekvési tervéből – az alap- és osztatlan szakokon a hallgatók több mint harmada, 36-38 százaléka nem jut el a képzés befejezéséig. A mesterképzéseken és a szakirányú továbbképzéseken alacsonyabb ez az arány – igaz, maguk a képzések is rövidebbek -, 14-17 százalék.

Félév elején kezdődik az alkudozás

Az Eduline által megkérdezett egyetemi oktatók szerint egyértelműen érzékelhető, hogy egyre több hallgató dolgozik főállásszerűen, emiatt pedig egyre kevesebben járnak be a nem látogatásköteles órákra, így például az előadásokra. Sőt most már a szemináriumokon is előfordul, hogy év elején elkezdődik az „alkudozás” - a dolgozó egyetemisták sokszor plusz feladatok elvégzéséért kérnek felmentést az óra látogatása alól. Ugyanilyen jelzések érkeznek a felsőoktatási intézményektől a HÖOK-hoz is. Gulyás Tibor úgy látja, a jelenség nem szakspecifikus, bár a gyakorlatorientált képzéseken kifejezetten komoly problémát jelent, ha „egy hallgató a megélhetés miatt polcokat tölt valamelyik nagyáruházban ahelyett, hogy ott lenne a laborban, és dolgozna az oktatójával”.

„Ez már az alapszakokon is megjelenik, de a mesterképzéseken még nagyobb a baj” - mondja a HÖOK elnöke, aki szerint a diploma értéke és a képzés minősége miatt egyáltalán nem mindegy, hogy egy hallgató bent ül-e az órákon. „Az államnak oda kellene figyelnie, hogyan hasznosul az a pénz, amit az államilag támogatott képzésekre költ. Több százezer forintot fordítanak egy mesterszakos hallgató tanulmányaira, aki meg nem megy be az órára, még a szemináriumra sem - pedig annak a költsége még magasabb -, mert dolgoznia kell, hogy meg tudjon élni. Ezt a problémát el lehetne kezdeni rendezni például az ösztöndíjak reformjával, a juttatások emelésével” - magyarázza.

Tizenegy éve nem emelkedtek az ösztöndíjak

Erre ugyanis 2007 óta, vagyis tizenegy éve nem került sor. A tanulmányi ösztöndíj minimumösszegét még mindig egy 2007-es kormányrendelet határozza meg, a jogszabály szerint ilyen juttatást a nappali tagozatos, államilag támogatott formában tanuló hallgatók legfeljebb 50 százaléka kaphat, a havi összeg pedig nem lehet kevesebb 5950 forintnál, átlagos összege egy korábbi becslés szerint 15 ezer forint. A rászoruló hallgatók sem számíthatnak több tízezer forintra: a hátrányos helyzetű, korábban gyámság alá vett vagy félárva egyetemisták havi minimum 11 900, a halmozottan hátrányos helyzetű, fogyatékossággal élő, tartósan beteg, nagycsaládos és árva hallgatók pedig 23 800 forintos támogatást kaphatnak. Ez pedig kevés ahhoz, hogy valaki eltartsa magát.

A HÖOK az elmúlt években többször jelezte a kormánynak, itt az ideje a hallgatói juttatások rendezésének, számításaik szerint legalább 40 százalékkal kellene emelni az ösztöndíjakat, ez - mondja Gulyás Tibor - nem megvalósíthatatlan kérés. A hallgatói szervezet több hónapon keresztül tárgyalt az oktatási államtitkársággal, javaslataik  - többek között az ösztöndíjak ügye - hamarosan a kormány elé kerülhetnek.

A HÖOK szerint ráadásul nemcsak az államilag támogatott képzésen tanulók támogatásainak stagnálása okoz problémát, gond az is, hogy az önköltséges hallgatók több ösztöndíjra, támogatásra egyáltalán nem pályázhatnak. Márpedig a jó eredményű diákok egy része azért csúszik le az államilag finanszírozott helyekről, mert olyan - például gazdasági, jogi vagy társadalomtudományi - szakot választott, amelynek állami támogatását a felvételi rendszer 2013-as átszabásakor drasztikusan megvágták, és amelyeken igen magas központi ponthatárokat húznak évről évre. „A legfontosabb, hogy ezeket a központi ponthatárokat gondolják újra, csökkentsék. Ezt a javaslatot támogatta a minisztérium, idén már alacsonyabbak az előzetes ponthatárok” – mondja Gulyás Tibor: azt is szeretnék elérni, hogy az önköltséges hallgatók számára is legyenek ösztönző támogatások, akár önköltségmérséklés, akár ösztöndíj formájában.

Diákmunkát kerestek? Itt nézzetek körül.