Az első világháború folyamán a súlyos létszámproblémákkal küzdő francia sereg boldogan adott át bármilyen frontszakaszt a szövetségeseinek. A leváltásra kijelölt francia katonák azonban hírhedten rossz állapotban hagyták ott a lövészárkokat, amelyek tele voltak szétdobált, használhatatlan felszerelési tárgyakkal, szeméttel és temetetlen holttestekkel.
A brit és az amerikai parancsnokok nem tűrték, hogy ilyen állapotok uralkodjanak, így az antant katonák heteket tölthettek azzal, hogy eltakarítsák a franciák mocskát.
Ezek a kellemetlenségek aztán jó táptalajt biztosítottak a háborús időkben amúgy is virágzó fekete humornak. A temetetlen hullákra a katonák az "előző bérlőkként" utaltak, és hátrahagyott kifizetetlen tartozásaikon viccelődtek. Elterjedt volt az az egyébként alaptalan pletyka is, hogy a háborúskodáshoz nem értő franciák teleültetett virágládákkal szerették végigrakni a lövészárkok mellvédjeit, hogy kicsit otthonosabb hangulatot varázsoljanak a frontra – írta az Index.
Éppen amiatt, hogy a szövetséges katonák így haragudtak a franciákra, elterjedt az a mondás is, hogy a franciák kiszámlázták a szövetségeseknek az általuk épített lövészárkokat is. Mindenesetre a szóbeszéd annyira általánossá vált, hogy a francia főparancsnokság 1918. december 16-án, a The New York Timesban megjelent közleményben is cáfolta, hogy bérleti díjat számítanának fel a lövészárkok után.
Azt viszont elismerték, hogy a hadseregek által a hátországban okozott károkért – például a tönkretett termésért – bizony kártérítést kell fizetni az érintett civileknek, de ez ugyanúgy érvényes volt a francia, mint a más országokból érkezett haderőkre.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről! |
