1960-ban, szeptember 26-án Fidel Castro, Kuba elnöke a történelem leghosszabb ENSZ-közgyűlési beszédében – amely 4 óra 29 percig tartott – többek között keményen bírálta az Egyesült Államok politikáját, és bejelentette: kormánya egy éven belül felszámolja az írástudatlanságot Kubában – kezdi az elemzését a Telex.
1961 áprilisában indult el a „1961 – Az oktatás éve” elnevezésű nemzeti program, amelybe több mint 250 000 önkéntest vontak be – köztük mintegy 105 000, 14–17 éves városi diákot. A résztvevők három fő csoportba tartoztak: a Conrado Benítez Brigád (fiatal diákok), a Patria o Muerte dolgozói brigád, és a hivatásos pedagógusok különítménye. Az önkéntesek vidéki településekre költöztek, gyakran olyan helyekre, ahol még villany sem volt, ezért a tanításhoz speciális lámpákat kaptak.
Bertha Benz: a nő, aki titokban elkötötte a világ első autóját, hogy meglátogathassa az édesanyját
A reform előtt a városlakók mindössze 11%-a, a vidéki felnőttek több mint 41%-a volt írástudatlan. A forradalom után a magasan képzett értelmiség egy része elhagyta az országot, így még sürgetőbbé vált az oktatási reform. Az önkéntesek nemcsak tanítottak, hanem a mindennapokban együtt éltek a tanítványaikkal, ezzel is erősítve a városi és vidéki lakosság közötti kapcsolatot. Castro jelmondata az induláskor az volt: „Tanítani és tanulni fogtok” – a cél az írás-olvasás mellett a társadalmi kohézió erősítése volt.
Minden negyedik nyolcadikos gyakorlatilag funkcionális analfabéta
A program alatt mintegy 707 000 ember vált írástudóvá, az analfabetizmus aránya 20–25%-ról 3,9%-ra csökkent – ez akkoriban világszinten az egyik legjobb mutató volt. Az új írástudók 55%-a nő volt, a szervezésben pedig kulcsszerepet játszott a Federación de Mujeres Cubanas (Kubai Nők Szövetsége) is, több mint 91 000 önkéntes nővel.
Az oktatási kampányt az Egyesült Államok külügyminisztériuma bírálta, mivel a használt tankönyvek kommunista propagandát is tartalmaztak. Ennek ellenére a program sikerét az ENSZ is elismerte. A Havanna külvárosában található, korábban Batista főhadiszállásaként működő épületben ma múzeum őrzi azokat a köszönőleveleket, amelyeket frissen írástudó kubaiak írtak Fidel Castrónak.
Nők, akiket félreértett a történelem
A program hosszú távú hatása is látványos: az 1953-as, forradalom előtti állapothoz képest, amikor a 6–12 éves gyerekek közel fele nem járt iskolába, 1970-re a beiskolázási arány 88%-ra, 1986-ra közel 100%-ra emelkedett. A kubai írástudási ráta ma is a világ élvonalában van, részben a program alapjaira építve.
A kampány öröksége nemzetközi szinten is érezhető: az egykori önkéntes diák, Leonela Relys később kifejlesztette a „Yo, sí puedo” („Igen, meg tudom csinálni!”) módszert, amelyet több mint 15 országban használtak sikeresen az analfabetizmus felszámolására, és amiért Kuba 2006-ban UNESCO-díjat kapott.
