Kuba, 1961 - amikor gyerekek tanítottak meg egy országot írni-olvasni

1961-ben Kuba történelmet írt: alig nyolc hónap alatt szinte teljesen felszámolták az írástudatlanságot. A forradalmi kampány egyik legkülönlegesebb vonása az volt, hogy tízezrével vonultak vidékre a 14–17 éves városi diákok, akik önkéntesként tanították meg a legeldugottabb falvak lakóit írni és olvasni – gyakran olajlámpa fényénél, munkaidő után.

  • Rodler Lili

1960-ban, szeptember 26-án Fidel Castro, Kuba elnöke a történelem leghosszabb ENSZ-közgyűlési beszédében – amely 4 óra 29 percig tartott – többek között keményen bírálta az Egyesült Államok politikáját, és bejelentette: kormánya egy éven belül felszámolja az írástudatlanságot Kubában – kezdi az elemzését a Telex.

1961 áprilisában indult el a „1961 – Az oktatás éve” elnevezésű nemzeti program, amelybe több mint 250 000 önkéntest vontak be – köztük mintegy 105 000, 14–17 éves városi diákot. A résztvevők három fő csoportba tartoztak: a Conrado Benítez Brigád (fiatal diákok), a Patria o Muerte dolgozói brigád, és a hivatásos pedagógusok különítménye. Az önkéntesek vidéki településekre költöztek, gyakran olyan helyekre, ahol még villany sem volt, ezért a tanításhoz speciális lámpákat kaptak.

Bertha Benz: a nő, aki titokban elkötötte a világ első autóját, hogy meglátogathassa az édesanyját

A reform előtt a városlakók mindössze 11%-a, a vidéki felnőttek több mint 41%-a volt írástudatlan. A forradalom után a magasan képzett értelmiség egy része elhagyta az országot, így még sürgetőbbé vált az oktatási reform. Az önkéntesek nemcsak tanítottak, hanem a mindennapokban együtt éltek a tanítványaikkal, ezzel is erősítve a városi és vidéki lakosság közötti kapcsolatot. Castro jelmondata az induláskor az volt: „Tanítani és tanulni fogtok” – a cél az írás-olvasás mellett a társadalmi kohézió erősítése volt.

Minden negyedik nyolcadikos gyakorlatilag funkcionális analfabéta

A program alatt mintegy 707 000 ember vált írástudóvá, az analfabetizmus aránya 20–25%-ról 3,9%-ra csökkent – ez akkoriban világszinten az egyik legjobb mutató volt. Az új írástudók 55%-a nő volt, a szervezésben pedig kulcsszerepet játszott a Federación de Mujeres Cubanas (Kubai Nők Szövetsége) is, több mint 91 000 önkéntes nővel.

Az oktatási kampányt az Egyesült Államok külügyminisztériuma bírálta, mivel a használt tankönyvek kommunista propagandát is tartalmaztak. Ennek ellenére a program sikerét az ENSZ is elismerte. A Havanna külvárosában található, korábban Batista főhadiszállásaként működő épületben ma múzeum őrzi azokat a köszönőleveleket, amelyeket frissen írástudó kubaiak írtak Fidel Castrónak.

Nők, akiket félreértett a történelem

A program hosszú távú hatása is látványos: az 1953-as, forradalom előtti állapothoz képest, amikor a 6–12 éves gyerekek közel fele nem járt iskolába, 1970-re a beiskolázási arány 88%-ra, 1986-ra közel 100%-ra emelkedett. A kubai írástudási ráta ma is a világ élvonalában van, részben a program alapjaira építve.

A kampány öröksége nemzetközi szinten is érezhető: az egykori önkéntes diák, Leonela Relys később kifejlesztette a „Yo, sí puedo” („Igen, meg tudom csinálni!”) módszert, amelyet több mint 15 országban használtak sikeresen az analfabetizmus felszámolására, és amiért Kuba 2006-ban UNESCO-díjat kapott.

 

Hozzászólások

Megvannak az érettségi hivatalos eredményei: magyarból romlottak, töriből javultak az átlagok

Könnyebb töri, nehezebb magyar és szinte változatlan matek – nagyjából így foglalhatók össze a 2026-os érettségi eredményei. Magyarból középszinten több mint három százalékponttal csökkent az országos átlag, történelemből viszont csaknem ugyanennyivel nőtt. Matekból és angolból alig változtak az eredmények 2025-höz képest, emelt szinten pedig több tárgynál éppen ellentétes trend rajzolódott ki.

„Olyan emberekre van szükség, akik egy kicsit másképp ketyegnek tanárként”

Az a kérdés, hogy milyen tanárokra van szükség az iskolákban, első látásra egyszerűnek tűnik. A legtöbben azt válaszolnák: jól képzett, elkötelezett, a tantárgyukat szerető pedagógusokra. Mindez természetesen igaz. Mégis, ha végignézünk azokon az iskolákon, amelyek hosszabb időn keresztül képesek voltak valódi változást létrehozni, azt látjuk, hogy valami más is közös bennük. Vélemény.

Elkészült a jelentés a tankerületi rendszer átvilágításáról: Lannert Judit szerint „a bürokrácia nőtt, az intézmények mozgástere szűkült”

Nem tette hatékonyabbá a köznevelési rendszert a központosítás, sőt tovább mélyültek a pedagógushiányból, az alulfinanszírozottságból és a túlzott adminisztrációból fakadó problémák – Lannert Judit szerint ez az egyik legfontosabb megállapítása annak az átfogó átvilágításnak, amely a Klebelsberg Központ és a tankerületi rendszer működéséről készült. A jelentést a kormány elfogadta, és ennek alapján döntött a köznevelés irányításának átalakításáról.