Miért hisszük Kleopátráról, hogy csak egy csábító volt? Miért nem tanuljuk, hogy a DNS szerkezetét egy nő fedezte fel? Miért van az, hogy egy magyar grófnőről mindenki véres legendákat ismer, de a társadalmi szerepvállalásáról alig tudunk valamit? Összegyűjtöttünk pár olyan nőalakot, akiket saját koruk nem értett meg – vagy egyszerűen nem volt hajlandó komolyan venni. Pedig nélkülük a világ, amiben élünk, teljesen más lenne.
Báthory Erzsébet
A 16–17. század fordulóján élt magyar főnemesnő neve mára egybeforrt a 'vérgrófnő' legendájával. A történetek szerint fiatal lányok vérében fürdött, hogy megőrizze fiatalságát – ám ezeknek a vádlásoknak nincs megbízható kortárs forrásuk. A Báthory család befolyásos tagja volt, aki özvegyként is hatalmas birtokokat igazgatott, és jelentős társadalmi hatalommal rendelkezett. Egyes kutatók szerint a vádlatok mögött politikai indíték állhatott: a hatalmas női birtokos veszélyt jelentett a környező férfi nemesekre és a Habsburg-udvarra. Erzsébetet végül saját kastélyában zárták el, ahol élete utolsó éveit házi őrizetben töltötte.
Jászai Mari
A 19. század egyik legjelentősebb magyar színésznője, aki szegényparaszti sorból emelkedett fel a Nemzeti Színház vezető művészei közé. Saját erejéből képezte magát, és a klasszikus tragikai szerepek egyik legnagyobb alakjává vált. Erőteljes karaktere, szenvedélyes játéka és kritikus gondolkodása miatt gyakran megosztó személyiség volt. Önéletírása – melyet ő maga jegyzett le – egyedülálló dokumentuma a női művészi öntudat fejlődésének. Többször is elutasították igazgatói ambícióit, mert nőként nem látták alkalmasnak vezetői szerepre, mégis maradandó nyomot hagyott a magyar színháztörténetben.
Telkes Mária: a tudós, akinek a Nap volt az egyetlen szerelme
Kleopátra
VII. Kleopátra, az utolsó egyiptomi fáraó, több nyelven beszélő, képzett és politikailag rendkívül éles eszű uralkodó volt. Hatalmát ügyes diplomáciai húzásokkal tartotta meg, szövetséget kötött Julius Caesarral, majd Marcus Antoniusszal. Bár a római történetírók előszeretettel állították be csábítóként, valójában ő volt az utolsó, aki próbálta megőrizni Egyiptom függetlenségét a római hódítás előtt. Uralkodása alatt gazdasági reformokat hajtott végre, fellendítette az oktatást és támogatta a kultúrát. Halála – amelyet gyakran egy kobracsípéshez kötnek – a Ptolemaida-dinasztia végét és Egyiptom római tartománnyá válását jelentette.
Jeanne d’Arc
Egy francia parasztlány, aki tizenévesen azt állította, hogy isteni küldetése Franciaország megmentése. A százéves háború idején katonai vezetőként döntő győzelmeket aratott, és hatalmas hatással volt a francia nemzeti öntudatra. Az angolok elfogták, az egyház eretnekséggel vádolta és boszorkányként elégették. Később perét újratárgyalták, és felmentették – majd évszázadokkal később szentté avatták. Bátorsága, rendíthetetlen hite és politikai jelentősége máig példaértékű.
Katherine Johnson: egy vérbeli pedagógus, aki segített meghódítani a Holdat
Rosalind Franklin
A brit biofizikus kulcsszerepet játszott a DNS kettős spirál szerkezetének felfedezésében. Az ő 'Fotó 51' nevű röntgenfelvétele alapján tudta Watson és Crick megalkotni a DNS modelljét – anélkül, hogy Franklin erről tudott volna. Nem kapott elismerést a Nobel-díj kiosztásakor, és élete során többször szembesült azzal, hogy nőként másodrangú tudósként kezelték. Később a vírusok kutatásában is úttörő munkát végzett, de 37 éves korában elhunyt. Csak halála után ismerték el a tudományos közösségben valódi érdemeit.
„Én lettem Jani kísérleti nyula” – Dán Klára, Neumann János felesége írta az első modern számítógépes kódot
George Sand
Amantine Lucile Aurore Dupin néven született francia írónő, aki férfi írói álnéven – George Sand – vált híressé. Erőteljes társadalomkritikával és a nők önállóságát hirdető művekkel robbant be a 19. századi irodalomba. Kapcsolata Chopinnel és nyilvános szerepvállalása gyakran botrányt kavart, ő maga pedig rendszeresen viselt férfiruhát, pipázott és vitatkozott politikai kérdésekről. Ma a feminista irodalom egyik előfutáraként tartják számon, regényei pedig még mindig érvényes kérdéseket vetnek fel identitásról, szabadságról és társadalmi szerepekről.