"Nem is állt szándékomban, hogy írjak erről a könyvről. Ennek egyik oka, hogy a szakmai és módszertani színvonala annyira rossz, hogy nem lehet érdemi kritikai észrevételeket megfogalmazni: tulajdonképpen maga a színvonal az, amely meggátolja a párbeszéd lehetőségét" - olvasható a szakmai portálon, ahol a szerző hoozzáteszi: úgy látja, ebben a könyvben testet öltenek azok a kérdések, problémák, amelyekkel az anyanyelv-pedagógia az utóbbi évtizedekben nem tudott mit kezdeni: a grammatika és „minden más” téma viszonya, az anyanyelvről való gondolkodás hiánya, a beszéd és az írás, helyesírás kapcsolata.

"Rögtön a tankönyv bevezetőjében a kilencedikes diáknak szembesülnie kell a ténnyel: bizony nem tudja jól a saját anyanyelvét, ha netán eddig ebben a hitben is élt. Ha azonban szorgalmasan megtanulja az elemeket és a nyelvtani szabályokat, akkor majd jól tud magyarul beszélni. Gondoljuk meg: ha a diák ezt a sületlenséget elhiszi, az is baj; ha pedig kételkedik, az is; mivel ez esetben a nyelvtan még hiteltelenebbé válik, hiszen tanításának ideológiai alapja inog meg" - olvasható a cikkben, amelynek teljes változatát itt találjátok.