Colleen Bell amerikai nagykövet mellett számos jeles szakember képviseltette magát a Roma Sajtóközpont és a Roma Education Found pénteki kerekasztal beszélgetésén, ahol helyet foglalt Palkovics László oktatási államtitkár is. A nagykövet rövid, a roma kultúrát méltató szavai után hamar felpörögtek az események és kemény állásfoglalások hangzottak el, hogy miként látják a roma kultúra megjelenését a tankönyvekben.

Sinte sehogy sem.

• Nincs egységes szemlélet, hogy minek és hogyan kell bekerülnie a tankönyvekbe, hiába van hozzá tudásanyag (cigány történelmi személyiségek, művészek, írók, költők).
• Komoly gondot jelent, hogy minden szereplőt, aki a tartalomról véleményt formálhat egyeztetésre hívjanak. Ezek jellemzően csak informálisak, kevésnek van strukturált, szakmai eredménye, az oktatási államtitkárság is ritkán ad kereteket.
• Az Oktatáskutató és fejlesztő Intézet a tankönyvpiac államosításával kényszerhelyzetbe került, rohamtempóban kellett új könyveket alkotni, sokszor nem is szakírók, hanem iskolai tanárok írták a fejezeteket.
• A partnerszervezeteknek néhány hete van csak arra, hogy jelezzék a tartalmi kifogásokat a tankönyvekben.
• Az állami tartós tankönyvek megnehezítik, hogy a friss szemléletű tartalom megjelenjen a könyvekben.

A kerekasztal beszélgetőinek két tagja volt roma származású, Rácz Norbert egyetemi hallgató a Romaversitas részéről, valamint Setét Jenő jogi aktivista. Setét a maga és családja nevében két generációról tudott beszámolni, hogy egyetlen alkalommal sem találkozott tanulmányai során a magyar-roma kultúrával. Rácz egyedül a Száray-féle történelemkönyvet tudta említeni, amiben szerepel, hogy a cigányok "kóborló életmódja" társadalmi feszültségekhez vezetett - ez ebben a formában segítheti az előítéletek erősödését.

A legnagyobb gond az akarat (hiánya).

- mondta Setét, aki nagyon sajnálja, hogy a magyar történelemben nem kap hangot, hogy a romák minden jelentős magyar mozgalmat támogattak.

A Monitor Kritikai Platform felkérés esetén többször részt vett az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet új állami tankönyveinek értékelésében, Balázs Anna a szervezet képviseletében is kiemelte, hogy az újabb könyvekbe több oldalon is készül bevezetni az OFI a roma kultúrát. Az eddigi tankönyvválasztékot is alaposan felmérték, és már találni a cigányokról tartalmat, azonban a szemlélet és a tartalom is aggasztó.

A cigányok úgy jelennek meg, mint az "ők" - fogalmazott Balázs Anna, aki szerint ez a távolságtartás a legaggasztóbbak között van. 53 tankönyv (történelem, társadalomismeret, etika) vizsgálata alapján a felében találni említést a romákról, azonban leginkább fülszövegben vagy lábjegyzetben - a roma holokausztnak is ennyi jutott. Ami szerepel ráadásul, azok jellemzően a különbözőségeket jelenítik meg - tette hozzá.

Binder Mátyás történelemtanár szerint is történt kis előrelépés, hozzá csatlakozott Miklósi László a Történelemtanárok Egyletének képviseletében. Azonban Miklósi kiemelte, hogy a fejekben még nem történt elmozdulás, sokszor még a tanárok esetében sem. A cigány, zsidó, szlovák, és hasonló szavak elhangzása után akár egy egész óra eltelhet Miklósi szerint egy osztályban fegyelmezéssel vagy vitával. A magyar hagyományos tankönyvírás eddig mindig úgy mutatta be a kisebbségeket, mintha azok veszélyeztetnék a többségi kultúrát, többször negatívan bemutatva az itt élőket.

Miklósi kiemelte, hogy voltak olyan kötetek az elmúlt években, amelyek megfeleltek volna az új szemléletnek, ám az állami tankönyvpiac ezt a könyvet kivezette. Hozzátette, hogy alig lehet felfedezni napjainkban az oktatásban a többes identitás lehetőségét - azaz a romákat ugyanúgy magyaroknak tarjuk, illetve ők is annak érezhetik magukat roma származásuk mellett.

Palkovics László egyetlen kiemelte, hogy közel 190 tankönyvet vizsgált felül az állami OFI, ebből 40-ben eszközölnek változtatásokat már az új szempontrendszer szerint. A kormánytól elsősorban azt kifogásolták a felek, hogy keveset tett azért, hogy a megfelelő szervezeteket összehozza, hogy egységes koncepciót alkossanak a roma kultúra megjelenítésére.

Miklósi is nekiszegezte az államtitkárnak, hogy érdemi egyeztetésekre van szükség, ahol akár filozófiai mélységekig új programot lehetne alkotni, melyeket a kormány végigkísérne és beépítene az oktatási rendszerbe.

Az államtitkár válaszát arra hegyezte ki, hogy nem is feltétlen az egyeztetések számát vagy a résztvevőket kell nézni, hanem azt, hogy a szakemberek egyességre tudnak-e jutni, mert addig a kormány sem tud hatékonyan fellépni. Itt Setét Jenő mozgolódni kezdett székében - ennek később lesz jelentősége.

Így készül egy állami tankönyv

Vártalanul derült ki, hogy az OFI egy szerkesztője is helyet foglalt a közönségben, a kerekasztal lehetőségei szerint szóhoz is jutott.

Borzasztóan szenvedtünk a tanévben, hogy egyeztessünk, hogy mi kerüljön be a romákról a tankönyvekbe.

- mondta az OFI szerkesztője. Nagyobb támogatást kért a munkához, ahány szervezethez fordult, mindenki mást szeretett volna látni a könyvekben.

Az államtitkár részben hárította a felelősséget, hogy kik hibásak a félrecsúszott egyeztetési folyamatokban. Úgy véli, hogy nem lehet az államot okolni, mert a szakma feladata a programalkotás. Közbevetették, hogy maga az egyeztetési folyamat is félresiklik azáltal, hogy az állami szereplők kiket hívnak meg, illetve ad-e garanciát arra, hogy megfogadja a javaslatokat.

Később a szerkesztő elmondta, hogy nekik most kötelező volt megjelentetni roma és cigány tartalmakat a könyvekben - az idő rövidsége miatt más színvonalat eredményezett. Ehelyett a fokozatosság hívei lett volna ő és munkatársai, hogy csak olyan tartalom kerüljön a könyvekbe, ami szerves része, nem csak egy betoldott eleme a könyveknek.

Szegregálunk, vagy sem?

Setét Jenő ismét szóhoz jutott, az államtitkárhoz címzett hozzászólását mérsékelten kezdte, ám később felcsattant. Azt kifogásolta, hogy míg ezúttal egy kerekasztal beszélgetésen vannak, mégis nagyon szakmaiba fordult a beszélgetés, az államtitkár is a szakmára hárította, hogy nem jutnak megegyezésre, azonban Setét szerint így fókuszt vesztünk:

Az azért mégis csak állami kötelezettségvállalás, hogy az állami iskola szegregál-e közpénzből vagy sem. Aztán lehet hozzá ideológiát gyártani, hogy milyen módszertani problémák vannak, de van egy tény, hogy Európában a magyar közoktatás az egyik legszegregálóbb, amit állami pénzzel dotálunk. Vagy születik egy világos célkitűzés, hogy az oktatási kormányzat elkezdi módszeresen felszámolni a szegregációt, ami nem csak a romáknak, hanem a társadalom egészének mérhető károkat okoz, vagy nem.

Palkovics László szerint nem az állam szegregál, hanem „van egy olyan terület, ahol ez kialakult”. Részletesebben már nem volt lehetősége válaszolni, elhagyta a termet az államtitkár. A terem képére az alábbi kép volt jellemző később.

Rácz Norbert hallgatóként tapasztalta, hogy a történelem szakos hallgatók túlnyomó többsége szélsőjobboldali nézeteket vall. Az érzékenyítésben látja a megoldást az Alapvető jogok biztosának hivatalában dolgozó jogász is a közönség soraiból. Úgy véli, a sikeresebb oktatáshoz az kell, hogy ne csak a tankönyvben legyen megfelelő a tartalom a romákról, hanem a tanár is rendelkezzen azzal a háttérrel, hogy ezt hitelesen adhassa át a diákoknak, ezért már a tanárképzésben is foganatosítani kell az érzékenyítést a kisebbségek irányába.

Hogy mennyire nehéz a megfelelő tartalmat megtalálni, abban megint Setét Jenő sietett a résztvevők segítségére. Osztotta a véleményeket, hogy ki kell írni egy-egy személyiség neve mellé, hogy cigány vagy roma származású.

Hogyan beszéljünk a romákról? Hát ugyanúgy, ahogy magunkról. Ugyanúgy, ahogy a magyarokról, ugyanazzal a méltósággal, mint amit a határon túli magyaroknak szeretnénk az ottani közoktatásban. [...]

Mondjon nekem egy dolgot, amiben ez a magyar társadalom meg tudott egyezni! Hány vasutas szakszervezet van, hány pedagógus szakszervezet? A magyar történelem különböző időszakairól hányféle teória kering? Ne tegyünk úgy, mintha minden más ponton a magyar társadalom rohadt nagy konszenzuson lenne! Az természetes, hogy vannak különböző nézetek, nem kell úgy tennünk, mintha az egésznek ez lenne a buktatója, hogy nincs konszenzus.

- mondta Setét Jenő, majd elhagyta a termet. Bár csak a parkolóórához indult, már nem tért vissza.